“Dudáraszva a hintán repülve”- JaMese mesél új lemezéről
Dudorászó címmel jelent meg Szabó T. Anna új verseskötete, amelyhez a dalokat JaMese szerezte, énekelte meg. Emesével a dalok születéséről, a kedvenc verséről és sok-sok zenéről beszélgettem.
Anna versei lüktetnek a ritmustól, dallama van – amikor elkezdted az alkotói folyamatot, akkor hogyan hatottak rád a versek? Rögtön hallottad a dallamot, a zenét?
Hány vershez készült dal?
Ez a lemez most különösen könnyen született. Magamat is megleptem vele. Biztos azért is, mert az előző lemezem nagyon nehéz témákkal dolgoztam, mint a gyász és a veszteség. Most nagyon jó volt elmerülni ezen a lemezen a gyerekkorom nyaraiban. Sokszor megyek vissza az időben, hogy igazán felidézhessem egy pillanatnak a fényeit, illatait, hangjait a testemben érzett örömöt vagy bánatot. Ezek elenegedhetetlenek ahhoz, hogy igazán zsigeri zene szülessen. Számomra amúgy is fontos, hogy újra és újra visszamenjek ahhoz a kislányhoz, aki folyamatosan dudorászott és dalokat költött a hintán repülve. Erre bíztatom a tanítványaimat és a workshopra hozzám érkezőket is. Ezt kell keresni, mert ez visszahívható és segít tét nélkül alkotni.
Anna verseit csak dalolva lehet olvasni, sokszor szoktam csak felcsapni és hangosan olvasni. Így máris lehet hallani merre akar kanyarodni a dallam. Ez egy játék: mondogatom, dúdolgatom, mozaikozom a szavakkal. A legjobb, hogy sokszor ezt hallják a gyerekeim is és olyankor két óra múlva ők is beszállnak a játékba, mert vissza éneklik, amiket hallottak és rögtön tükrözik, mi működik és mi nem.
Hogy zajlott a közös munka? Annának megmutattad a terveket, közösen hallgattátok? Volt beleszólása?
A verseket már decemberben elküldte Anna, voltak egyértelmű szövegek, mint a Csigaház, a Félelem elleni ének vagy a Kirándulók dala. De legesleghamarabb a Szódudorászó készült el. A kezdetektől úgy beszéltük meg Annával, hogy a lemez a vakáció témakörét járja majd körül így lesz kiegészítője a Zenés Adventi kalendáriumnak és az új kötetnek is. Ezért átgondoltam, hogy melyek azok a témák, amelyek nekem igazán a nyarat jelentik. Itt is sokat táplálkoztam a saját gyerekkoromból. Azt gondolom, hogy a nyarat sokszor az ismétlődő apróságok adják, hogy kukoricát főzünk, beleharapunk egy lédús barackba vagy elmegyünk ugyanarra a partszakaszra, ahova mindig szoktunk. Ezek gyerekkorban nagyon bevésődnek. Ezekhez akartam, kapcsolódni a szövegekkel és ez meg is történt, mert Anna fantasztikus képességével néhány gondolatfoszlányomból olyan tökéletes verseket írt, hogy tapsoltam örömömben, mikor elolvastam. A Nagyapa című mesével is így volt, amelyben két családi történet is helyet kapott és szerintem rendkívül fontos, hogy megmutassuk a gyerek és nagyszülő közötti kapcsolódás fontosságát.
Hogyan fogadja a közönség? Tesztelted a dallamokat, a dalokat?
Amikor egy dal gyerekek elé kerül, a legfontosabb, hogy harmonikus legyen. Erre törekedtem a daloknál: egyensúlyban legyen a dallam a szöveggel, soha ne legyen öncélú és ne maradjon benne olyan dísz, amelyre ott akkor nincs szükség. Viszont rendkívül fontosnak tartom, hogy sokszínű és változatos, zeneileg izgalmas anyag szülessen, hiszen a zene tényleg olyan szinteken hat, ahova a szavak már nem jutnak el. Mivel két kisfiú anyukája vagyok, egyre többször tapasztalom, hogy a gyerekeknek készülő tartalmak egyszerre minden érzékszervre akarnak hatni. Az állandó túlstimulációtól aztán befogadásképtelenné válnak a gyerekek.
Az ember tökéletesen van megalkotva, azért van ennyi érzékszervünk, hogy bizonyos pillanatokban tényleg mindent be tudjunk fogadni, de ha állandóan kapjuk a komplex ingereket, akkor egyszer csak stopot ad a rendszer. Ennek a lemeznek, -mint ahogy mindegyiknek, ami eddig kijött a kezeim közül -van egy belső dinamikája, amin igyekszem fogni a kezeit a hallgatónak és ez a koncerten is ugyanígy van. Vannak csúcspontok, ahol táncol, énekel a közönség, de azokat elő kell készíteni, nem lehet folyamatosan aktívnak lenni.
A Magyar Zene Háza nagytermében tartott lemezbemutatón kértem a gyerekeket, hogy a Tengerember című dalnál képzeljék magukat a tengerpartra, ahol folyamatosan hullámzik az az óriási víz és csak fekszünk a parton becsukott szemmel. Az ismétlődő tengerzúgást a dob jeleníti meg. A gyerekek lefeküdtek a szőnyegre, behunyták a szemüket és így maradtak 2,5 percig, amíg a dal tarott. Ezek számomra nagyon fontos pillanatok, mert azt jelzik, hogy egy gyerekprogramnak nem kell folyamatosan pörögni.
A verseket olvasva volt kedvenced?
Persze, hogy volt, van és lesz. 🙂 Imádom a Sünkiszámolót, szerintem zseniális, az Édes anyadalt, amely remélem minél több pedagógushoz eljut majd és verselik a gyerekek, de ott a párja is az Apadal. Nagyon nagy kedvencem volt már az elejétől az Elfújós és a Csigaház, ezeket meg is énekeltük Takács Noémi, Noémóval. De Básits Brankával énekelt Röppentő szövegei is nagyon kedvesek nekem. És ebben a kötetben megjelent a Fénykör, amelyet az Adventi lemezre írt nekem Anna. Sokan kérték a szöveget azóta is. Most végre itt van a kötetben, amelyet szerintem minden nap forgathatunk majd, ha a polcra kerül.
Dudorászó könyv
Szabó T. Anna – Dudorászó
Illusztráció: Kárpáti Tibor
Zene: JaMese – Dudorászó szünidő –
