Mesék, regények, drámaiskola és új Youtube csatorna – Beszélgetés Balázs Ágnessel
20 éve ír meséket, regényeket. Történetei szólnak kicsiknek és kamaszoknak, segítik a tanárok munkáit. Színészetet tanít az Ász drámaiskolában. Legújabb vállalkozása pedig a saját Youtube csatornája, ahol új ötletekkel és persze mesékkel várja az ide látogatókat. Interjú Balázs Ágnessel
Nemrég indult el a youtube csatornád, – ez egy új platform, ahol találkozhatunk veled. Mi volt az ok, hogy itt is jelen legyél?
Az elmúlt húsz évben, amióta írni kezdtem, sok helyre meghívást kaptam az országban. Nagy élmény személyesen találkozni a gyerekekkel, olyankor felolvasok nekik a könyveimből, játékos feladatokat kapnak, apró ajándékokat nyerhetnek, és persze sokat beszélgetünk. Az író-olvasó találkozók végén boldogan ölelgetnek, és sokszor előfordult, hogy ajándékkal vártak: rajzoltak nekem. Ezek a rajzok mindig meghatottak, és szívesen elnézegettem őket. Pár hónappal ezelőtt szintén gyerekrajzokat kaptam ajándékba egy harmadikos osztálytól, akikhez a Mesélő nyelvtan könyvem kapcsán kaptam meghívást. Akkor jött a gondolat, hogy mi volna, hogyha ezekről a rajzokról meséket írnék. Annál nagyobb ajándékot nem adhatok a gyerekeknek, mint azt, hogy az általuk rajzolt figurák életre kelnek, és elmesélik a saját történetüket. A gyerekek ezekkel a figurákkal és témákkal dolgozzák fel a világot, amely körülveszi őket, tehát a rajzokról születendő mesék olyan történetekbe repítenek, amelyek minden gyerek számára érdekesek lehetnek. Az ötlethez már „csak” egy YouTube-csatorna kellett, és a lendület, hogy ebbe az új kalandba belevágjak. Folyamatosan jelennek meg az újabb és újabb mesecsokrok; nagy kedvvel írom a meséket, s mivel színművész diplomával rendelkezem, a felolvasás sem jelent számomra gondot.
Hogyan zajlik ez az alkotófolyamat? A gyerekek a rajzokhoz írnak neked valamilyen támpontot, vagy te rakod össze a mesét?
Megnézem a rajzot, majd elolvasom az üzenetet is, amelyben megírják nekem a gyerekek, hogy a mesefigura milyen képességekkel rendelkezik, miket kell tudnom róla. Nem kötelező persze „használati utasítást” adni a rajzokhoz, van, amikor csak a mesefigura a kiindulópont. Pár napig gondolkodom a történeten, majd egyszer csak megszületik a fejemben a mese. Előfordul, hogy összekapcsolok kettő vagy több rajzot, közös mesébe illesztem azokat, ilyenkor az is nagyon izgalmas, hogy két gyereknek, akik nem ismerik egymást, közös meséje születik. Ez a játék persze többről szól, mint aminek talán elsőre látszik. Azt kérem a gyerekektől, hogy találjanak ki egy mesehőst – tehát használják a fantáziájukat -, és a felolvasást csak helyenként színesítik a gyerekrajzok, éppen azért, hogy ne kapjanak minden képet készen, hanem mozgassák a képzeletüket. Én úgy látom, hogy épp arra van most a legnagyobb szükség, hogy a gyerekek képzelőereje ne sorvadjon el, ezért fontos, hogy minden este meséljünk a gyerekeknek, akár fejből is kitalálhatunk történeteket.
Aktívak a gyerekek? Sok rajz érkezik hozzád?
Folyamatosan kapok rajzokat, ez azt mutatja, hogy a gyerekek nemcsak hallgatni szeretik a gyerekrajzokra született meséimet, hanem ők is szeretnék átélni a csodát, amikor a saját mesehősük kalandjai megelevenednek. A rajzokat a szülők tudják elküldeni nekem, tehát ehhez a játékhoz az ő aktivitásukra is szükség van. Csak olyan rajzokról írok meséket, amelyek hivatalos formában, az űrlapra feltöltve érkeznek hozzám. Ez nem egy bonyolult folyamat; az űrlap a honlapomon található a Mesék gyerekrajzokra aloldalon, de akár egy kattintással elérhető a mesevideók alatt.
A mesélő nyelvtan sorozatodból új videóklippeket láthatunk – összesen 10 db-ot – ezek a kisfilmek a könyvsorozatodhoz igazodnak. A könyvek már korábban kaphatóak voltak, de most új köntösben jelentek meg – miért ez a változás?
A Mesélő nyelvtan-sorozat első kötete tíz évvel ezelőtt jelent meg. A főhősünk, Iringó nem szereti a nyelvtant. Dühösen megtapossa a tankönyvet, és ekkor megszólítja őt egy hang a könyv lapjai közül. Egy varázslat hatására belekerül a nyelvtankönyvbe, és a Hangok földjén egy háború kellős közepébe csöppen, ahol a magánhangzók és a mássalhangzók állnak szemben egymással. Iringónak fontos feladata lesz abban, hogy békét teremtsen. A következő kötetekben szereplőink a Szófajok szigettengerére kalandoznak, és küldetésük végrehajtása során különös népekkel ismerkednek meg; eljutnak a Főnevek, a Melléknevek és a Számnevek birodalmába, az Igék szigetére és a Névmások földjére is.
A mesekönyvek foglalkoztatókönyvek is egyben, színezők, izgalmas rejtvények, szövegértést ellenőrző, valamint nyelvtani szabályokat elmélyítő feladatok találhatók bennük. S ahogy már említettem, dalok is kapcsolódnak hozzájuk.
Sikeres sorozatról beszélünk, mert úgy tudom, hogy sokan használják tanítási segédeszközként is a sorozatot. Ahhoz, hogy újra kiadják, lehet, hogy ez a siker is hozzájárult?
Iringó és csapatának a történeteit tényleg nagyon sokan szeretik, a pedagógusok is felfedezték és egyre több iskolában kezdték ezekből a kötetekből tanítani a nyelvtant. A három kötet a másodikos, harmadikos és negyedikes tananyag ismereteit dolgozza fel, tehát tankönyvként is használható. Amikor a sorozatot korábban megjelentető kiadó közölte velem, hogy a jelenlegi koncepciójába nem fér bele a Mesélő nyelvtan-sorozatom újra nyomása, bevallom, kétségbe estem. A mai napig nem értem a döntésüket. Akkor már két éve nem volt kapható az első kötet, és tartottam attól, hogy a pedagógusok lemondanak majd arról, hogy ezekből a kötetekből tanítsák a nyelvtant. Mivel sok helyre kaptam meghívást az országban, láthattam, hogy a gyerekek nagyon szeretik Iringó és csapatának a történeteit, megszerették a nyelvtant, sőt, találkoztam olyan kisiskolással is, aki kijelentette: kedvenc tantárgya lett a nyelvtan, és alig várja a történet folytatását! Mi ez, ha nem győzelem?
Ahhoz, hogy a sorozatnak új kiadót találjak, a pedagógusok és a gyerekek biztatása is kellett. Nagyon hálás vagyok azoknak a pedagógusoknak, akik mellém álltak, biztattak, és megerősítettek abban, hogy erre a sorozatra szükség van. Kaptam olyan videókat, ahol a gyerekek a dalaimat éneklik, vagy arról mesélnek, hogy miért szeretik a Mesélő nyelvtan könyvet. Szívmelengető volt nagyon. Szerencsére nemcsak a pedagógusok és a gyerekek gondolták úgy, hogy ennek a sorozatnak piacon kell maradnia, hanem a Lampion Könyvek főszerkesztője, Balázs Eszter Anna is. A könyvek tartalma és a borító is csak minimális mértékben változott, továbbra is Kőszeghy Csilla csodálatos rajzaival kaphatók.
A Mesélő nyelvtan sorozathoz dalok is kapcsolódnak – így még könnyebb megtanulni egy-egy nyelvtani szabályt. Hogyan készültek el ezek a dalok?
A Mesélő nyelvtan-sorozatot Dian Viktóriával, a Móra Kiadó korábbi főszerkesztőjével készítettük el. Nagyon szép időszak volt, szerettem bejárni a kiadóba, beszélgetni, tervezgetni, valódi műhelymunka volt még akkor, inspiráló légkör, amelyben egy író szívesen, nagy kedvvel dolgozik. Viktória támogatta, hogy a kötetekhez dalok kapcsolódjanak, ezeket tehát megírtam, és a színészek közreműködésével stúdióban rögzítettük. A dalokat eleddig a Móra Kiadó honlapjáról lehetett letölteni, jelenleg a YouTube-csatornámon hallgathatók meg, és a Lampion Könyvek honlapján is elérhető a link.
Színház, mesekönyvek, oktatókönyvek és még akkor nem is beszéltünk az Ász Drámaiskolátokról, amelyet a férjeddel együtt vezettek már több éve – hogyan alakul idén ott az életetek?
Színművészként végeztem sok évvel ezelőtt a Színművészeti Egyetemen Iglódi István osztályában, majd tíz év színházi és filmes munka után írni kezdtem. Az írás olyan nagy szerelem lett az életemben, hogy egy idő után felhagytam a színészi munkákkal és a szinkronnal, és minden időmet az írásnak szenteltem. Sorra születtek a könyvek, színdarabok, zenés játékok, mesék. Szinte az írással egyidőben kezdtem drámát tanítani. Férjemmel, Gáspár András színművésszel meghirdettünk egy nyári színjátszó tábort, amit a gyerekek annyira szerettek, hogy a mai napig nem hagyhattuk abba, sőt, elkezdtük év közben is az oktatást. Az Ász Drámaiskolában szombaton és vasárnap tanítunk, kezdő és haladó csoportokat indítunk, valamint van felvételi előkészítő csoportunk is. Már meg sem tudom számolni, hogy az elmúlt tizennyolc év alatt hány növendékünk került a pályára, mint színművész, rendező, dramaturg, rendezőasszisztens vagy drámainstruktor. „Ászosnak” lenni nemcsak azt jelenti, hogy színvonalas oktatásban részesülsz, hanem azt is, hogy egy támogató, befogadó és elfogadó közösség tagja leszel, ahol kiteljesedhetsz, és bátran fejlesztheted önmagad. Nagyon szeretek tanítani, nagyon szeretem a diákjaimat, a közös munkát és az őszinte beszélgetéseket. Jó érzés látni, ahogy kinyílnak, ahogy egyre bátrabbak, felszabadultabbak lesznek. Az idei tanévben már megkezdtük az oktatást, de ha valaki még csatlakozni szeretne, akkor gyorsan jelentkezzen. Az alsó korhatár 13 év, a felső 20 év körül van (a felvételi csoportban lehet magasabb az életkor).
Milyenek a mai diákok? Tudom elcsépelt kérdés, de muszáj megkérdeznem, hogy te mit tapasztalsz, az új generációt mi érdekli főleg, miben mások a mai fiatalok, mint például 18 évvel ezelőtt?
Sokat változtak a diákok azalatt a tizennyolc év alatt, mialatt mi a Drámaiskolánkban tanítunk. Férjemmel sokat beszélgetünk a tanítványainkról. Andrással az egyetemen egy osztályba jártunk, a kapcsolatunkat a folyamatos alkotás jellemzi. Létrehoztunk közösen színdarabokat, együtt álmodtuk meg az Ász színjátszó tábort és Drámaiskolát, és neki is jelentek meg könyvei Gáspár András Gáspár néven. Egyre többször hívnak bennünket közösen író-olvasó találkozókra, míg én a kisiskolásoknak, András a felsősöknek és a gimnazistáknak tart interaktív foglalkozást. A kreativitás tehát központi szerepet tölt be az életünkben. Elszomorított bennünket, amikor azt tapasztaltuk, hogy a fiatalok egyre kevésbé merik elmondani a véleményüket, egyre többször várnak segítséget egy-egy kreatív feladat megoldásánál. A koncentrációnál is jelentkeztek problémák, nehézséget jelent számukra hosszabban figyelni mind a feladatokra, mind egymásra. És ami szintén szomorú, hogy egyre több diákunk vár tőlünk lelki segítséget; a családok szétesnek, kevés figyelem jut a gyerekekre, akik a világot egyre fenyegetőbbnek élik meg maguk körül. A drámajáték egyfajta terápia; fejleszti a színészi eszközöket, a koncentrációt, a kreativitást, segít önmagunk megismerésében, nyitottabbá, bátrabbá, felszabadultabbá tesz. A közös alkotás megadja a valahová tartozás élményét, és megmutatja, hogy a befektetett munka meghozza az eredményét. Ebben segíteni, támogatni a fiatalokat hasznos és szép dolog. Meséket, tartalmas történeteket adni a gyerekeknek úgyszintén. Mindig azt kerestem, hol vagyok pótolhatatlan, mert ott kell keresnem az utamat. Úgy érzem, jó helyen vagyok.
Ha szeretnétek ti is meséket küldeni az írónőnek, akkor így tudod megtenni:
Balázs Ágnes írónő különleges játékot indított a gyerekeknek.
Ha kitalálsz egy mesehőst, lerajzolod, és a szüleid segítségével elküldöd az írónőnek, akkor Balázs Ágnes mesét ír róla.
Mit kell tenned, hogy a Te rajzodról is mese szülessen?
Rajzold le a főhősödet. (Ha lehet, akkor vízszintesen tartsd a rajzlapot. Több rajzot is készíthetsz a mesefigurádról.)
Kérd meg a szüleidet, hogy töltsék fel a rajzodat az űrlapra, amely Balázs Ágnes írónő honlapján található, a Mesék gyerekrajzokra aloldalon.
KATTINTS AZ ŰRLAP ELÉRÉSÉHEZ: https://docs.google.com/forms/d/e/1FA…
Almásy Katalin
