Adventi történetektől a Kerek erdő mesékig – beszélgetés Gertheis Veronika íróval

 

Ha azt mondom advent, akkor eszünkbe juthat a várakozás érzése, a gyertyák fénye, finom édességek, fűszerek íze. Az egyik közülük biztos a fahéj, mely átmelegít, és még a kávét is megbolondítja. Ám ezesetben a fahéjról más is eszünkbe juthat, egy kis kutya, aki ugyanúgy várakozik adventkor, mint mi, csak hogy neki minden új és ismeretlen. Fahéj kalandjairól az írót kérdeztem, Gertheis Veronikát. 

 

Fahéj tehát egy kutyus. Mesélnél róla, hogy ki is ő? 

 

Akiről a főszereplőmet mintáztam, egy vásárban láttam meg, a szervező kutyusa volt, aki mindenhova követte a gazdáját, megfontolt, öreg úrként viselkedve. Innen jött az ötlet, hogy hogy egy idős tacskó legyen a mesém főszereplője, akinek a sorsa kicsit szomorú, mert őt egy menhelyről menti meg a háromgyerekes család. Fahéj élete innentől megváltozik, amíg előtte az előző gazdájánál semmi sem történt vele, és élte a szürke hétköznapokat addig, most hirtelen kinyílik számára a világ és ő is izgatott részese lesz az adventi készülődésnek.

 

Történeted az adventről, a várakozásról szól, 24 kis fejezetben, történettel. Hogyan született meg az ötlet, miért pont ezt a témát választottad? 

 

Néhány éve, november elején gondolkoztam el arról, hogy milyen jó lenne mesés adventi naptár a blogomon. Végül egy egész meseregény lett belőle, amelyet a családom olvasott el először. Aztán úgy gondoltam, hogy jó lenne inkább könyv formájában megjelentetni. Ebben segített a Wonderland Alapítvány, aki felkarolta a kéziratot, és Grela Alexandra gyönyörű illusztrációival meg is jelent.

 

 

Fahéj kalandjai viszont nem egy átlagos történet, hanem van benne egy kis csavar is. Mesélnél erről? 

 

Igen, az adventi készülődésben Fahéj csak ámul – bámul és nagyon kíváncsi, hogy mi is történik itt. A felgyorsult decemberi napokban, amikor a gyerekeknek is sok dolguk van, Fahéjjal varázslat történik, hirtelen időutazó lesz és visszacsöppen kétezer évvel korábbra, amikor Jézus megszületett. Először az állatokkal találkozik, a bárányokkal, majd a pásztorokkal és így tovább. Szerettem volna egy hiteles, tanító történetet írni, amiben megismerhetik a gyerekek a betlehemi történetet. Ebben sokat segített az édesanyám is, aki hitoktató. A visszajelzésekből ítélve úgy érzem ez jól sikerült. Amit pedig már elárulhatok, hogy készül egy új adventi mesekönyvem is, aminek egy macska lesz a főszereplője.

Óvoda- és drámapedagógusként közel állnak hozzád a mesék, a mesélés, mit tapasztalsz, milyenek a mai óvodások? 

 

Meseváros címmel tartottam foglalkozásokat éveken át óvodákban, közösségi terekben, ahol azt láttam, hogy nagyon nagy segítség volt, hogy a gyerekekkel a meséken keresztül tudtam foglalkozni. Ezek nem terápiás jellegű foglalkozások voltak, hiszen nem vagyok pszichológus, én a pedagógián keresztül és főleg a drámajátékokkal tudtam a gyerekekkel dolgozni. Ilyenkor mindig kiválasztottam egy mesét, amit elmeséltem nekik, nem felolvasva, hanem élő szóban, már ez is nagyon jó volt, mert láttam az arcukat, a visszajelzéseket. Ráhangolódtunk a mesére és ami belefért egy 45 perces foglalkozásba, azt beletettem. Az egyik óvodában minden tavasszal hosszabb előadást is előadtunk a gyerekekkel. Ami jutalomjáték volt, igazi közösségépítő, és a gyerekek is szívesen szerepeltek benne. Nem volt teher számukra. Azt látom, mint meseterapiás szakember, hogy a meséken keresztül sokkal könnyebb a gyerekekkel megtalálni a közös hangot.

Hiszek a mese gyógyító erejében, és látom, hogy van rá igény, hogy a meséket célzottan használjuk.

 

 

Új mesekönyvedben az erdő lakóit ismerhetik meg az ovisok. Kik ők, mesélnél róluk? 

 

Az új könyvem a Kerek erdő – mesék tavasztól télig című a Móra kiadónál jelent meg idén télen. Ezek a történetek is nagyon közel állnak a szívemhez, szeretem az erdőt, már egész kiskoromban sokat jártam a természetben, hiszen a nagyapám erdőmérnök volt, én meg cserkész. A mesekönyvben négy évszak eseményeiben találkozhatnak az óvodások a szereplőkkel, akik az erdőben élnek. Igyekeztem olyan állatokról írni, akik nem annyira gyakoriak mesékben, és olyan történeteket kitalálni, amelyek viccesek is. A történethez pedig nagyon örülök, hogy humoros és kedves illusztrációk születtek, amelyek tökéletesen kiegészítik a meséket. Gyovai Katalin figurái nemcsak a kicsiket varázsolják el, hanem szerintem a szüleiket is.

 

 

A meseírónak is vannak kedvenc meséi? Esetleg írói, mesehősei? 

 

Kicsiként nagyon szerettem Lázár Ervin és Erich Kästner meséit, most pedig a felnőtteknek szóló könyveiket olvasom és nagyon tetszenek. Amikor gyerek voltam, sokat hallgattam Marék Veronika meséit is, és már akkor arról álmodoztam, hogy én is meseíró szeretnék lenni, főleg mert ugyanaz a nevünk is. Mint meseterapeuta pedig a népmesék is nagyon közel állnak hozzám, mostanában Zalka Csenge Virág válogatásait szeretem nagyon, mert ő hivatásos mesemondóként emeli be a hagyományt a modern életünkbe. Jó, hogy amikor újra meséli a népmeséket, nem megváltoztatja azokat, hanem inkább a nyelvezetén közelíti a maihoz, vagy a végén hagy egy másfajta kifutót. Azaz a királylánynak lehet döntése, beleszólása, hogy elfogadja-e a királyfit, aki feleségül kéri.

Ami még nagy öröm az életemben, hogy tagja lehetek az Író Cimborák csapatának, ahol más kortárs írókkal találkozhatok, megismerhetem az alkotásaikat. Inspiráló csapat ez számomra, segítjük egymást, igazi alkotói kör alakult itt ki. Hiszen az írás egy magányos szakma, de mégis jó néha kapcsolódni a többiekhez, ötletelni, megbeszélni, hogy ki merre tart.
Almásy Katalin