Amikor a lélek tudora verselni kezd….

Egy legfrissebb országos felmérés szerint az ország leghitelesebbnek tartott tizenkét embere között van. Fő jellemzői: tudás, segítőkészség, közérthetőség, hitelesség, kultúráltság, népszerűség. Most jelent meg harmadik kiadásban a „Gyerekségek” c. verseskötete.

Gyerekkorom egyik „tesztje”: Gondolkodás nélkül válaszolj!

Mondj egy folyót,… egy gyümölcsöt….egy költőt…egy pszichológust…

(Duna,… alma,… Petőfi Sándor,… Ranschburg Jenő)

Eltaláltam?

Ranschburg nevében azért is vagyok biztos, mert egy legfrissebb országos felmérés szerint az ország leghitelesebbnek tartott tizenkét embere között van.

 

 

 

Gyereknevelés – versben

 

Nemzedékeket tanított – és tanít – a szülői mesterségre. Felmérések szerint ő a legnépszerűbb pszichológus, a magyar Spock, akiről Szilvási Endre így írt:

 

„…Ha a klónozásnak valaha is volna értelme vagy erkölcsi alapot nyújtó indoka, az az lenne, hogy minden családnak jutna otthonra egy Dr. Ranschburg Jenő.

Egy ember, aki a tanácstalan, feszült, idő- és energiahiánytól frusztrált szülőknek tanácsokat, ötleteket adna.

A felvázolt futurisztikus vízióban egy csodálatos, minden családnak alanyi jogon járó, a gyermeki lélekről elképesztő tudással bíró „klón-nagypapát” képzelhetünk el. Képzelhetnénk, ha Ranschburg Jenő lendületessége, fiatalossága, kisugárzása nem cáfolna rá mindarra, ami a „nagypapa” szóra sokunknak elsőre beugrik. Belőle azonban csak egy van…”

Ő „A Ranschburg „

Tanár úr nem csak tanulmányaival, cikkeivel, könyveivel, műsoraival, előadásaival, sok évtizedes pedagógusi – és felsorolni se tudom hányfajta – tevékenységével segít eligazodni az életben, – versben is nevel.

 

A kisgyerek másként látja a világot

 

: Ez nem költészet, ez gyermeklélektan. Mondhatnám verses gyereknevelés (mp3, 3.10 perc)

Mondta Ranschburg Tanár úr a hangos könyvének bemutatóján

 

Legfontosabb, hogy a felnőtt megértse: a kisgyerek másként látja a világot.

 

Másodszor, hogy el is fogadja ezt a tényt – és lehet-, egy vers is segíthet ebben.

 

A kisgyerek másként látja a világot. A gyerek képtelen kilépni önmagából, és egy másik szempontjából nézni a dolgokat. Csak a saját szempontját érti, érzi. (Tükör előtt) Ha ezt a gyermeki nézőpontot megérti, vagy inkább megérzi a felnőtt, – hasznosak a verseim nevelési szempontból elértem a célom.

 

Ha például a „Tűz” c. verset hallva „Aha” élménye támad, („aha”, ismerős!), nem kell tudnia, hogy a pszichológiában „omnipotenciá”-nak nevezett lélektani jelenségről szól a vers. Elég, ha annyit megért, hogy a felnőtt mindenhatóságáról a kisgyerek meg van győződve – s ezt jó ha tudja a szülő. Ez a tudás felelősséggel jár.

 

Kitérő… szülői levél

 

De térjünk vissza a könyvhöz, hiszen a Gyerekségek c. verseskötet most jelent meg harmadszor! (A fiatalabb szülők, és gyerekeik – lehet – előbb ismerik meg költőként, mint pszichológusként Ranschburgot )

 

Hogy mennyire szükség van a szülők pszichológiai kultúráját táplálni, – és hogy erre a versek is alkalmat adhatnak, – jó példa az Egyszervolt -hoz érkezett aggódó szülői levél. illetve a válasz.

 

Első kiadás

 

Az első kiadás a Magvető Könyvkiadó meglepetés–ajándéka volt a Tanár Úr hatvanadik születésnapjára.

1995. december 19.-én, a Merlin Klubban neves színészek: Csákányi Eszter, Halász Judit, Jordán Tamás, Kézdy György szavalták először a verseket. A Saxum kiadó második kiadása (2002.ben) is olyan gyorsan elfogyott, hogy most a Móra is megjelentette a kötetet – majdnem változatlanul.

Akárhányszor, és akárhol jelentek meg (Halász Judit lemezén, Friss tinta antológiában) a versei, Tanár úr tartja magát saját értékeléséhez: „ez nem költészet, ez gyermeklélektan – versben.”

Ezentúl – a szerző engedélyével- az egyszervolt „Versek” rovatában meghallgathatják a születésnapi – sehol máshol nem publikált hangfelvételeket.

 

Ízelítő

 

	Ranschburg Jenő: Genetika   Apu annyit beszél össze, míg az esti sörét issza. Anyu meg sír, haragszik és szüntelenül beszél vissza.   Összehúzom magamat, az egérlyukba beférek, s mert szüleim fia vagyok: össze-vissza beszélek!
	Ranschburg Jenő: Idő   Holnap hatéves nagyfiú leszek! De mit jelent a „holnap”, nem tudom, mert reggel, hogyha újra felkelek, a mába fut megint a holnapom.   Holnap ma lesz, s ma volt a tegnap is, tegnap nem lesz, s holnap nem volt soha a ma a mából csak a mába visz, elindul este-reggel ér oda.   A mai-mában élni kell nekem, a többi bennem él, ha otthagyom: a tegnap-mára jól emlékezem, a holnap-mára vágyom már nagyon.
	Ranschburg Jenő: Tűz   A tűz biztosan gonosz lehet… apukám vashordóba zárta, úgy hívják: kályha.   Most mérges a tűz, zúg, morog, szikrák pattannak belőle ahogy háborog, és szórja szerte mind a fényt. Azt hiszem, kicsit félek tőle… bár inkább sajnálom szegényt! A kályha biztosan szűk neki…   Megkérem majd az apukám, hátha szabadon engedi!
	Ranschburg Jenő: A tükör előtt   Nem éltem, itt vagy ott a testem. De pont olyan, minthogyha festem: fülem begörbül, égnek áll hajam. Kezem behajlik: én csinálom, a számat irtó nagyra tátom, de nem találom így se: önmagam.   Enyém az orrom és a hangom, ha játszom, hadvezér a rangom, s parancsot mint a felnőtt úgy adok Enyém a kard, enyém a harcom, ez itt a vállam, itt az arcom, de én, ki tudja merre, hol vagyok?   Enyém a mellem és a lábom, magam azonban nem találom sehol. Szeretném végre tudni mégis: enyém vagyok esetleg én is? De hol?

Borsi Vera rajzai