Ki nem gondolta kamasz korában én biztos nem leszek olyan szülő (felnőtt), mint a szüleim. A fogadalom, – amihez egy életen át próbálunk ragaszkodni – betarthatatlan, hiszen gyerekként fogalmunk sincs arról, hogy milyen a másik oldalon szerepelni. Szülőként kell(ene) emlékeznünk nevelésünk buktatóira.
Tóth Kriszta költőnő így emlékszik:
A szüleim azt hitték, ha dicsérnek, rosszat tesznek… sikerült a nevelésükkel, pont az ellenkezőjét elérni, mert… (3.20mp). Engem midig csak a hibáimért ostoroztak. A szüleim azt hitték, ha dicsérnek, rosszat tesznek.
Én próbálom másként nevelni a fiamat, de – anyaként – megértőbb vagyok a szüleimmel, mert senki nem tud kibújni a bőréből, és ahogy őket nevelték a nagyszüleim, azt „vitték tovább”. Én a 11 éves fiam nevelésénél arra nagyon figyelek, hogy ne ismételjem a szüleim nevelési hibáit, … az én hibáimról a fiam tudna mesélni
|
Gubancok
„A mi kötelességünk az, hogy gyermekeinket arra neveljük, hogy szeressenek, tiszteljenek, és kövessenek minket.
Ha felnővén szeretnek, tisztelnek és követnek minket, az ég megjutalmazott minket azért, hogy jól neveltük őket.
Ha felnővén sem nem szeretnek, sem nem tisztelnek, sem nem követnek minket, akkor vagy jól neveltük őket, vagy nem.
Ha jól, … akkor valami biztosan nem stimmel velük, ha nem,… akkor valami nem stimmel mivelünk.”
R.D. Laing |
Levente levele és a k + gy + k
Részlet egy levél nyomán készült telefonbeszélgetésből
…a gyerekek azokba a csapdákba esnek bele, amit a szüleik se tudtak kikerülni, mert… (3.50mp)
„…a gyerekek azt a jármot veszik fel, amit a szülők kínálnak nekik. Én egy árva centi örömöt se tudtam a szüleimnek szerezni, mert más életet akartam, mint az övék.
Felnőve pszicho-pedagógusként is azt láttam, hogy a szülők olyan életpályákat kínálnak a gyerekeiknek, amit nem tudtam én se elfogadni.
Most -természetesen- más a trendi, mint a 70-es években, de a k+gy+k élet (könnyen, gyorsan, kockázatmentesen) érvényesülés vágya erősebb, mint negyven éve.” – ez a levélíró Levente véleménye.
És az Öné?
Milyen szülőnek tartja magát?
– Távolságtartással tekint a gyermeknevelés feladataira, úgy érzi, az Ön közvetlen segítsége nélkül is megoldódnak ezek a kérdések.
– Gyakran saját problémáinak megoldása annyira igénybe veszi, hogy nem marad elég ereje a családban helytállni. Szeretné elérni, hogy gyermeke felnézzen Önre, de nem érzi ebben sikeresnek magát.
– Szigorát csak ideig-óráig tudja megőrizni, aztán lazább, engedékeny hangot üt meg. Előfordul, hogy lelkifurdalás gyötri, és úgy gondolja, hogy nem tesz meg mindent gyermekéért.
– Az Ön szemében elsődleges szerepet kap a szülői akarat és a teljesítendő feladat. Hagyományos értékeket képvisel, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ezeket gyermeke is elfogadja.
– Tekintélyének segítségével gyakran fegyelmezi gyermekét. Ugyanakkor a szigorúságnak mindig látja az értelmét és hasznosságát is. Magas elvárásokat támaszt, és bízik benne, hogy a saját maga által kijelölt út célravezető.
– Racionális ítéletalkotással, hideg fejjel gondolkodva dönt a gyermeknevelés kérdéseiről.
– Ön a családja számára meleg, szeretetteljes légkört biztosít. Nem szívesen nyúl a fegyelmezés eszközeihez. Ahelyett, hogy kijelölne bizonyos utakat és ezek egyértelmű követését, várná el, gyermekére bízza, hogy tapasztalatai, által tanuljon, és saját maga találja meg céljait.
– Gyermekének lehetővé teszi, hogy önállóságát kiélje, kevésszer nyilvánít konkrét véleményt viselkedéséről, ezért a gyakori dicséret és büntetés egyaránt elmarad.
– Miközben Ön tudja, hogy milyen szabályokat és tetteket tart helyesnek, saját akaratát nem akarja rákényszeríteni még családtagjaira sem.
– Az Ön gondolkodásában elsődleges fontosságú gyermekének elfogadása, de ugyanezt a tiszteletet kölcsönösen visszavárja tőle. Egyenlő jogokat és partnerséget szeretne kialakítani, ezért kétoldalú kommunikációra törekszik.
– Meghallgatja gyermekének véleményét, és az ésszerűség mentén elfogadja, illetve szükség esetén kritikával illeti azt.
– A szabályok, és társadalmi normák értelmét elmagyarázza gyermekének, ezzel próbálja meg elérni, hogy betartsa őket. Magas elvárásokat támaszt családtagjaival szemben, de függetlenséget is ad nekik, hogy eldönthessék, meg akarnak-e felelni az Ön követelményeinek.
Legyen az első hozzászóló