Lehetnek konkrét elképzeléseink a gyereknevelésről, kitűzhetünk előre célokat, csak arra nem készülünk fel előre, hogy ezek az elvek villámgyorsan és nagyon könnyen megdőlhetnek a gyakorlatban. Mitévők legyünk akkor?
Az elhatározások olyanok, mint az újévi fogadalmak: sokszor csak arra jók, hogy frusztráljanak minket, ha nem tudjuk betartani őket.
Az egészséges nevelés nem arról szól, hogy mindenáron tartjuk magunkat az elképzeléseinkhez, sokkal inkább arról, hogy tudunk-e változtatni, és képesek vagyunk-e rugalmasan alkalmazkodni az új helyzetekhez.
Segítenek-e saját értékeink a nevelés helyes irányát, a szigor és engedékenység helyes arányát megtalálni a gyakorlatban?
Bízunk-e az egészséges szülői ösztöneinkben, van-e annyi önbizalmunk, hogy mások tanácsaira is nyitottak maradjunk.
Az én elvem, én meg is változtathatom
Elv: A gyerek nem fog tévét nézni
Ha mégis,… akkor arra figyeljünk, hogy ne a tévé legyen a központ. Mindig beszéljük meg a gyerekkel, hogy mi az, amit megnézhet a televízióban, az miért neki való, és amit nem engedünk azt nem kell magyarázni. A gyereknek határozott igenekre és nemekre van szüksége.
Segítsünk a gyerekeinknek 6–8 éves korukra megfelelő tévézési szokásokat kialakítani. Lássák, hogy mi magunk is válogatunk a műsorok között, és eltervezzük, hogy mikor mit nézünk meg. Ha lehet, nézzük együtt a meséket, de legalábbis mindig ellenőrizzük, nincs-e benne olyasmi, amitől esetleg félhetnek. Mindig beszéljük meg, amit láttak! Keressünk olyan képes és mesekönyveket, amelyek a tévéből ismerős történetekből készültek, illetve fordítva. Így már a kicsiknél összekapcsolódik a tévénézés a könyvvel és az olvasással. Ne tegyünk erőszakot magunkon se a gyerek, se a szakirodalom kedvéért, de tudjuk, hogy a tévézésben is – mint mindenben – mi szülők vagyunk a példa.
Elv: Nem kényeztetem el, nem halmozom el ajándékokkal…
Ha mégis,… mert „elszaladt velünk a ló”, legalább arra figyeljünk oda, hogy a gyerek minek örülne. Az ajándék a megajándékozottnak szóljon, ne a saját, gyerekkorunkból maradt kielégítetlen vágyainkat akarjuk megvalósítani. Válogassunk körültekintően, vegyünk kreatív játékokat, de azért engedjünk a gyerek – számunkra haszontalannak tűnő – mütyürök iránti vágyainak is. Ha pedig a rengeteg játék elönti a lakást, időnként válogassuk át őket, és tegyük el egy részüket. Azt ugye mindannyian tudjuk, hogy az igazi ajándékok nem a tárgyak, az értéknek nem „forint a neve”. (Találós kérdés: mikor vagyok szebb magamnál? )
Elv: Az én gyerekem nem fog válogatni, csak egészséges ételeket fog enni
Ha mégis,… az étkezés terén nagyon fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy a szülő jobban tudja, mikor éhes a gyereke, és mennyit kell ennie, mint maga a gyerek. A legtöbb táplálkozási probléma onnan ered, hogy az aggodalmaskodó szülő nem várja meg, míg a gyerek – a biológiai órájának megfelelően – jelzi, hogy éhes, hanem mindenféle trükköt bevetve megeteti. Ha csak akkor adnánk neki enni, amikor jelzi, hogy éhes, és csak annyit, amennyi jólesik neki, a „mit egyen” kérdésben is könnyebben lehetne dönteni. Együtt a gyerekkel. Semmit sem kell erőltetni – az evésben sem.
Elv: Soha nem ütök a gyerek fenekére …
Ha mégis,… akkor mondjuk el neki, hogy ez miért történt. Fő szabály, hogy ha fegyelmezünk, a gyerek mindig legyen tisztában vele, hogy mi rosszat csinált, és hogy pontosan miért kapja a büntetést. Egy kósza fenékre csapásnál sokkal rosszabb, ha kiabálunk vele.
A legfontosabb, hogy ne gondoljuk, a gyereket csak akkor kell nevelni, ha rosszat tett. A gyereknevelésben – Ranschburg Jenőt idézve – nem lehet kávészünetet tartani.
Kapcsolódó cikk az Archívumból …
Minden kérdés a neveléshez vezet…
… és a Blogból
Látvány Szülők, gyereknapi kompenzáció
Legyen az első hozzászóló