Kislányom most kezdte az iskolát és két hét után problémák adódtak. Reggelente nem akar iskolába menni, és már ott tartunk, hogy sír, hogy ne hagyjam ott. Indokként azt hozza fel, hogy unatkozik, Ő már régen elvégezte a feladatát, amikor a többiek még nincsenek kész vele, a tanító néni nem mindig Őt szólítja fel, hiába jelentkezik. Iskola után viszont mindig boldogan jön haza, és azt mondja jó napja volt. Minden este újra játssza az iskolában történteket, az övé a Tanító néni szerepe.
Egyedüli gyerek, jó képességű, minden iránt érdeklődik, a nyáron megtanult olvasni, nagyon várta az iskolakezdést. A család minden tagja Vele foglalkozik, igyekszünk mindenben a kedvében járni. Most azonban tanácstalan vagyok, hiszen esti beszélgetéseinkkor látszólag megérti és elfogadja, hogy iskolába mindenkinek járnia kell. Mit tegyek, hogy a reggeli problémák megoldódjanak, hogyan értessem meg Vele, hogy az iskolában nem Ő a „központ”.
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel: egy Aggódó Anya
Ranschburg Tanár Úr válasza:
Kedves Aggódó Anya!
Mindenképpen türelemre inteném. Leveléből arra gondolok, nem az a döntő probléma, hogy a gyerek unatkozik – vagy nem szerepelhet eleget – az iskolában, hiszen délutánonként mindig jó hangulatban számol be az ott eltöltött időről. Inkább a szülőtől való elszakadás okozhat gondot. Vajon az óvodában ez nem volt probléma? Segítsen a tanító néni is, hogy a gyerek jól érezze magát a suliban, és várjunk néhány hetet. Ahogy kicsi lánya megszokja a körülményeket, a szeparáció okozta szorongásnak el kell múlnia.
Legyen az első hozzászóló