Finy Petra „ügyes” könyvei

Ovi-ügy, Tesó-ügy, Lámpalány. Finy Petra megannyi kisgyerekes anyukát–apukát foglalkoztató kérdésre ad költői válaszokat könyveiben.

„Finy Petra kicsit másképp használja a szavakat, mint szoktuk, ettől aztán a szavak is kicsit másképp használják a világot, mint ahogy szokták. Ettől aztán kicsit megbillen a világ, pontosan úgy, mint a hinta vagy a repülő, és rögtön az égbe is repülünk vele.” Az idézet az egyik új kötet, a Gréta garbója fülszövegéből – s Lackfi János tollából – származik, s híven tükrözi azt, amit Finy Petra bármely írásában megtapasztalhat az olvasó, szóljon az bár kicsiknek, vagy nagyoknak. S ebben ő maga sem tesz különbséget: „úgy általában az embereknek írok, így aztán párhuzamosan születtek már az elején is gyerekeknek és felnőtteknek szóló versek és prózák” – mondja a kérdésre, hogy jelentett-e fordulópontot az, amikor anyuka lett. Bár a hangsúlyok természetesen változtak.

– Miután megszületett első kislányom, Emma, előtérbe kerültek a gyerekeknek szóló, illetve a gyerekekről szóló művek. Leginkább a Tesó-ügyről, illetve a most frissen megjelent Ovi ügyről mondható el, hogy Emmának íródott. Amikor kisebbik lányom, Léna születését vártuk, azon a nyáron írtam a Tesó-ügyet. Próbáltam elképzelni, milyen lesz Emmának, amikor megérkezik a kistesó, s így segíteni neki a könyvvel. Az Ovi-ügy pedig annak kapcsán született, hogy most szeptemberben lett óvodás Emma. A sorozat harmadik tagja, a Doki-ügy már kevésbé kötődik az ő személyes életéhez, mert nem nagyon szokott beteg lenni, de azért lesz benne egy-két neki szóló rész is.

– Gyakorta nyúlsz olyan – már-már tabunak nevezhető – témákhoz, melyeket inkább kerülnek az írók – költők. Ez egy eleve létező „közlési kényszerből” fakad, vagy az fordított e témák felé, hogy anyuka lettél, s így szeretnéd elmagyarázni az élet rázósabb témáit?

– Ez nálam koncepció is. Eleve úgy gondolom, hogy egy gyerek ugyanúgy kapja egyszerre a hideget és meleget az életben, ahogyan mi is kaptuk és kapjuk. Persze lehet burokban nevelni sokáig, de azzal nem biztos, hogy őt segítjük hosszú távon. Én úgy érzem tehát, ha jó mesekönyvet szeretnék írni, akkor abban mindennek benne kell lennie. A Gréta garbójában van is egy olyan vers, a Faloncukor, amin sokat gondolkodtunk a kiadóval, hogy az vajon gyerekvers-e, és belekerülhet-e vagy sem. Aztán végül benne maradt, mert így kerek a könyv – mint az élet is. Hiszen történnek rossz dolgok is, melyekről később kiderül, hogy valamire azért mégiscsak jók voltak.

– A formát tekintve is hangsúlyosabbá váltak a gyerekeknek szóló művek?

– Igen, illetve talán a mondanivalóm megfogalmazása lett kicsit más. Aki bármit is olvas tőlem, az szembesülhet azzal, hogy nagyon burjánzik a nyelv, amit használok. A gyerekek felé fordulva ez árnyalatnyit egyszerűsödött. Igyekszem persze a nyelvi gazdagságot megőrizni, de azt gondolom, hogy az érthetőség, befogadhatóság jobb lett.

– Széles palettán győződhet meg erről az, aki idén karácsonyra szeretne „Finy Petrát” …

– Igazából a véletlen hozta így, hogy egy év leforgása alatt jelent meg több könyvem is, de különböző okok miatt eltolódtak korábbra tervezett megjelenések. A könyvek viszont más-más korcsoportot céloznak. A legkisebbeknek, a 2-5 éves korosztálynak szól a Tesó-ügy, illetve a legújabb az Ovi-ügy. Kicsit idősebbeknek való a Lámpalány meséi, aminek folytatása, a Bögre úr, a jövő évi könyvhétre várható. A napokban jelent meg óvodás gyerekekről szóló versekkel a Gréta garbója – ez már inkább nagyovis, általános iskolás korosztály számára illetve a szülőknek íródott. A Fehér hercegnő és az Aranysárkány pedig egy egészen érdekes mesekönyv, és szerintem kortól függetlenül mindenkinek tetszhet.

– A választékból mindenesetre úgy tűnik, mostanában inkább anyukaként választod a témát.

- Hát igen, most kicsit el vagyok maradva a felnőtt írásokkal. Eddig egy felnőtteknek szóló verseskötetem jelent meg, de most készül a második, illetve egy felnőtt regény. Ezzel elég sokat szöszölök, rengeteg vele a háttérmunka. E mellett viszont dolgozom egy olyan mesekönyvön is, ami nem olyasféle didaktikus és oktató-nevelő jellegű, mint a Tesó-, vagy az Ovi-ügy, vagy a Lámpalány, hanem egy amolyan „csak úgy” mesekönyv. Ezt a témát valószínűleg nem az „anyuka énem” találta, sokkal inkább az író-költő, irodalmár. Bár a felnőtté válás és a női szerep problémaköre felsejlik benne, de hangsúlyozottan nem okít semmire a szöveg. Azaz, most is úgy van, mint az elején – általában írok az embereknek, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.

– Nyulász Péter –

Finy Petra: Ovi-ügy
Pozsonyi Pagony, 2009