Bogyó és Babóca – Úton az oviba

 

Ha egy könyvet elolvastunk, és ezt követően filmen látjuk a könyv eseményeit, gyakran csalódottak vagyunk, hiszen a film sohasem lehet olyan színes, mint a fantáziánk olvasás közben. Egy könyv játék-adaptációja még nehezebb feladat – legfőképpen akkor, ha a célcsoport az óvodásoké. A Keller & Mayer tervezői előtt tehát nem kis feladat állt, amikor „Bogyó és Babóca – Úton az oviba” társasjáték megalkotásába fogtak.

Videojáték-tervezőként sok más kollégával ellentétben a táblajátékoknak sem vagyok különösebben híve, ám a fiam imádja a Bartos Erika könyveket, én meg a fiamat és játékokat imádom, így nem volt számomra kérdéses, hogy kritikát irjak róla, hiszen nem ismeretlen számomra a játék-adaptáció kihívása.

 

Mikor a fiam felbontotta a dobozt, a szemei elkerekedtek az örömtől és a meglepetéstől. A fényes játéktáblán a már ismerős motívumok, figurák tűntek fel, a „hozzávalók” összerakása pedig különleges kihívást ígért. Sajnos a kihívás nem csak a kreatív agyfélteke megmozgatásában merült ki, ugyanis az illusztrációként szolgáló műanyagdarabok kisebb erőltetés hatására is képesek elhajlani, „betörni”, így egy három éves gyermek gyöngéd erőszakát is nehezen viselik. Más szempontból nézve a hozzávalók hajlékony anyaga biztosítja, hogy a gyermekek nem tesznek magukban vagy másokban komolyabb kárt a játék közben.

 

Az „Úton az oviba” vérbeli társasjáték, amely leginkább felnőtt, vagy nagy testvér jelenlétét kívánja. Ezt akkor ismertem fel, amikor tíz perc telefonálás után visszatérve a kisfiam épp a játékszabályt ¬- amely egyszerű, könnyen érthető instrukciókat ad a legkisebb játékosoknak is – szabdalta fel apró darabokra. Ez a játék lelke, úgyhogy mindenképp érdemes rá vigyázni! Az utasítások kapcsolódnak a Bogyó és Babóca univerzumhoz, így kiváló motivációt jelentenek a társasjáték műfajának megismertetéséhez.

 

Persze lehetne több mese, több varázslat, ezt azonban a játék tervezői a szülőkre bízták. A játéktábla grafikája kellően részlet-gazdag ahhoz, hogy akár hosszabb ideig is elidőzzünk rajta, magyarázva, elemezve a környezetet. Érdemes ezt kihasználni! A kicsik figyelme még gyakran elkalandozik, nem figyelnek a játékszabályra, megunhatják az ücsörgést. Ilyenkor néhány okos kérdéssel újra a játékra irányíthatjuk a figyelmüket, visszavezetve őket a Bogyó és Babóca élményuniverzumba.

 

Ha a figyelemmel különösebb problémánk nem akad, akkor válnak igazán hasznossá a szabály egyszerű, pontos instrukciói! Nincs sok körítés, amely a „nagyobbakat” kizökkenthetné a játék lendületéből. A társasjáték így végig izgalmas, pörgős maradhat.

 

A játéknak épp az egyszerűsége a legnagyobb előnye és egyben a legnagyobb hátránya is. A játéktábla képein túl nincsenek benne olyan részek, amelyek igazán segítenék a gyerekeket az eligazodásban – például nekem kézenfekvő megoldás lett volna olyan mozgó részek beépítése, amely a számolásban segíti a piciket – ugyanakkor kétségtelen előny, hogy a játék fizikai részegységei így legfeljebb elhagyhatóak, elrontani nem lehet őket.

 

Az „Úton az oviban” kiváló ajándék a karácsonyfa alá: igazi családi kikapcsolódás a Bogyó és Babóca univerzumban. Pontosan annyit őriz meg a Bartos Erika könyvekből, amennyi azokat vonzóvá teszik a gyerekek számára: az egyszerűséget, szemléletességet, illetve a szülők megnyugtató, magyarázó hangját, amely talán a legélvezetesebb játékélményt nyújtja az óvodások számára.

 

Fekete Zsombor