Pihenés vagy különóra?

Hogy milyen különórákra érdemes és szükséges a gyereknek járni, leginkább a szülők döntik el. A tanulók kevés délutáni szabadidejét pontosan be kell osztani… De valóban kell? Nem elég az iskolai munka, a házi feladat, még különórákkal is terhelnünk kell a gyerekeket? Marad elég idő a pihenésre és a játékra?

Mi tartozik a különóra fogalmába?

Minden olyan rendszeres tevékenység, amely az iskolai (óvodai) foglalkozáson kívül esik. Sport, nyelv, művészeti órák satöbbi.

Kétféle indítékból járhat egy gyerek különórára: ha valamilyen tantárgy nehezen megy, illetve ha nem elég, amit az iskola nyújt. Az elsőt nevezhetjük korrepetálásnak is.

Nyelvtanulás

A legtöbb szülő vesszőparipája a nyelvtanulás, hisz a mai világban nélkülözhetetlen egy-két nyelv ismerete. Jó tanárral és módszerrel nem megerőltető a nyelvtanulás. Nagyon fontos azonban, hogy először az anyanyelvét kell elsajátítania, értenie kell a kifejezéseket, az olvasott szöveget. Ha ez anyanyelvén is nehezen megy, akkor még nem jött el az ideje az idegen nyelv tanulásának. Nem kell akkor sem aggódni, ha tíz éves korára nem beszél több nyelven folyékonyan. Tíz-tizenegy évesen, amikor már a saját nyelvén otthonosan mozog, egy év alatt „utoléri” az addig „elvesztegetett” éveket.

Sport

Öt éves kor felett a mozgáskoordináció olyan fejlett, hogy elkezdhetünk vele megszerettetni különböző sportokat.

A sport azért is hasznos, mert másfajta igényeket követel a gyerektől, mint amit az iskolai órákon tesz. A mozgás felszabadítja a szorongásokat, gátlásokat, levezetheti általa feszültséget. A csapatjátékok jó hatással lehetnek a társas kapcsolatokra.

Zene

A zenei nevelést a pedagógusok és a szülők is fontosnak tartják, egy átlagos általános iskola azonban nem szentel túl sok figyelmet a zenei oktatásnak, a kötelező énekóráktól eltekintve. Amennyiben gyerekünket érdekli a zene, járathatjuk zeneiskolába vagy magántanárhoz. Ám ne feledjük, neki kell dönteni! Fölösleges zongorázni taníttatni olyan gyereket, aki még a hangszer látványától is irtózik. Téves az a felfogás, hogy majd idővel megszereti. Soha nem fogja megkedvelni, sőt, egy életre megutálhatja még a zenét is.

Nem könnyű feladat okosan beosztani gyerekeink szabadidejét. Az iskolai órák mellett valóban szükség lehet különórákra, de az semmiképp nem mehet a kikapcsolódás és az önfeledt játék rovására. Az első osztályosok esetében nem ajánlottak a különórák, hiszen bőven elég megszoknia a kicsiknek az új közösséget és azt, hogy napról napra tanulni kell és leckét készíteni.

Az érem másik oldala: ha korán kiderül, miben tehetséges, azt már kisiskolás korban érdemes külön is fejleszteni.

Sokszor nagyon nagy a nyomás a szülőkön, mert óriási a verseny. Az jut tovább a jobb iskolába, aki többet tud. A tudáshoz pedig a különórákon keresztül vezethet az (egyik) út.

Ragaszkodjunk ahhoz, hogy amibe belefogott, azt vigye is végig? Végezze el a zeneiskolát, járjon sportolni, ha szereti, ha nem, mert már beszereztük a sportszereket, ruházatot? Vagy hagyjuk minél több dolgot kipróbálni, hisz csak így derülhet ki, mi is érdekli igazán?

Nincs egyféle igazság ebben az ügyben (sem). Vannak gyerekek, akik jól terhelhetők, szárnyakat kapnak a sok feladattól, élvezik, hogy ezerfelé képesek teljesíteni. Egy érzékenyebb lelkű (vagy túl fiatal) gyereknek viszont egy életre elmehet a kedve, mondjuk az úszástól, a zenetanulástól, ha rosszak a kezdeti élményei. Időt kell hagyni, kedvet kell csinálni hozzá, a gyereknek meg kell szoknia a közeget. Nagyon sok múlik az edző, a tanár személyén.

A legfontosabb, hogy a csemete szívesen töltse az idejét a különórán, különben fölösleges pénzkidobás és időpocsékolás lesz az egész. Mindig vegyük figyelembe, hogy a gyerek szabadidejéről van szó, amit joga van kellemesen eltölteni.

Szalainé Bárány Éva – pedagógus