Családi tavaszi ablakpucolás
Önkéntes segítés? Kötelező munkamegosztás? Pénzkereseti lehetőség? Három az egyben: családi tavaszi ablakpucolás
„Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel……..”
Buli és tánc kettecskén.
Rá 15 évre:
„Csavard fel a szőnyeget még ma reggel, csavard fel a szőnyeget,
a bútorokat gyorsan told szerte széjjel, ne félj, baj nem lehet,
hozd ide a vödröt, dobjad a rongyot is,
az ablak csillogjon már holnap is,
tüntesd el a rendet, megtörjük a retket,
pucold meg az ablakot!”
Tavaszi nagytakarítás ötöcskén.
Kisütött a tavaszi napsugár. Illetve besütött az ablakon. Pontosabban, szeretett volna besütni, így kisütöttük, hogy segítenünk kell neki. Hat éve lakunk egy olyan lakásban, aminek két vége ablakfal, összesen hatvan ablaktáblával, azaz 120 oldallal, ha külső-belső felületét is számítjuk. Nos, két-három évente sikerült megtisztítani. Első körben „unatkozó” kismamaként: beosztottam a gyermekek alvásidejét és minden nap nekiestem 5-6 üveglap megpucolásának a tavasz közeledtével.
Erre többé nem vállalkoztam, így két évvel később kijött egy ablaktisztító. Most újra aktuálissá vált, de mire felhívtam volna már itt is a húsvét, no úgy meg minek fizessünk, ha ünnepekre nem is készül el?
Mérlegeltem, hát és arra jutottam, hogy egy nagycsaládi ablakpucoló vasárnapot csapunk. A tálaláson sokmúlik, így előre ki kellett fundálnunk az egészet, töprengtem hát egy keveset.
Addig ízlelgettük a dolgot, míg rájöttünk, hogy lehet ez egyszerre: 1. családi program, 2. a gyerekekre nézve önkéntes segítés, 3. egyben kötelező feladat és hát-hát mivel ez nem gyerekjáték, és nem szeretnénk, ha a felétől megcsappanna a szorgos kezek száma (önző és kíméletlen alakok vagyunk, de ezt már tudják) 4. zsebpénz kiegészítési lehetőség is a kitartó munkaerőnek.
Nincs lehetetlen: Az első egy óra, önkéntes segítség volt és a kötelező munkamegosztást sem kellett említeni, hiszen jó bulinak indult, senki sem akart kimaradni. Mivel eme tevékenységet nem csinálják sűrűn a gyerekek, így élményszámba ment az ablakpucoló spriccelése, a létrázás és a látványos koszeltakarítás.
Sokáig bírták, majd elérkezett a pillanat, amikor a fondorlatos szülők felajánlották, hogy aki végig kitart, akkor is amikor már nem is kívánná, nos ők utólag külön jussért is jelentkezhetnek.
Kitartottak.
Mindenki saját stílusában működött közre. A Nagy a hatékonyságra törekedett és nem hagyta nyugodni, hogy a speciális ablakmosó fejet lehet spriccelősre és habosan adagolósra állítani….mindig habosítani akart. A Lányom a haladási irányt próbálta elfogadtatni a többiekkel. A Kicsi asszisztált, és aznap nem bánta a kisinas szerepet, úgy ugrált, ahogy a nagyok fütyültek, és már mindenki jól elfáradt, amikor húzni kezdte a cipőjét, és közölte, hogy megy és feltakarítja a lépcsőházat is!!!
Férjem a mosószerért aggódott és próbálta rávenni a nagyot, hogy ne habosítson, mert úgy nem lesz elég. Végül lement még egy flakonért a boltba, és zseni- közönségdíjat kapott, amiért rájött, hogy a külső ablak fél megpucolásához nem kell a kiesés kockázatát vállalnunk, mert a legtöbb külső tábla leakasztható és behozva pucolható, ezt eddig nem is sejtettük. A Nagyok nem mertek csak úgy hajlongani a nagy létrán, mert ugye itt nincs fal ezért kicsit félelmetes, hogy az üveg mellett állva olyan mintha kiesnél az utcára miközben pucolsz, ezért én fogtam a lajtorját. Ez különösen kedvelt feladatom volt, mert a kanapé felőli oldalon ez azt jelentette, hogy egy órát hevertem a kanapén egyik kezemmel fogva a létra alját, élvezve a besütő napot, lágy zenét hallgatva. Míg ők szépen haladtak.
Végül is jó buli volt, ha nem is táncoltunk. Annyira pezsdítő volt „az egységben az erő”, az eredmény pedig annyira csillogó, hogy elhatároztuk, jövőre újra pucolunk. Pucoljon a kedves olvasó is, vagy ha nincs idő, tárja ki az ablakot, hogy besüthessen a tavaszi napsugár!
Jakabosné Kovács Judit
