Étkezés a családban – Antal Emese interjú
A legtöbb szülőben gyakran felmerül a kérdés: vajon helyesen összeválogatott étel kerül-e csemetéjük tányérjára? Hiszen hároméves kor után a gyermek már nem a gondosan elkészített bébiételt kapja, hanem azt eszi, amit a család többi tagja. Legalábbis ideális esetben. A valódi étkezési problémák gyakran ilyenkor kezdődnek…
Először is honnan az ötlet, gondolom, azért mert sok gyerekes anyukával találkoztál, s problémaként észlelted, vagy pedig a saját életedből, tapasztalataidból építkeztél?
Mióta gyerekeim vannak, saját tapasztalatot is szereztem és persze előtte, azóta is rengeteg anyukával konzultáltam, akiknek fejtörést okoz a gyerekük helyes táplálása. Leginkább azonban az késztetett a könyv megírására, hogy nem találtam hasonlót a boltokban. A csecsemők táplálásáról számos kiadvány született, de arról a korosztályról, akik már egyenrangú tagok a családi asztalnál, de még gondos odafigyelést igényelnek, nem írt szakember olvasmányos könyvet. Szakácskönyveket találunk, de én arra törekedtem, hogy összeszedjem a legfontosabb és tudományosan alátámasztott infókat a 3-15 éves korosztály helyes táplálásával kapcsolatban. Útmutatásaimat hasznos tippekkel, mintaétrendekkel és persze finom receptekkel egészítettem ki.
Nálatok volt-e gond az étkezéssel, tudod, mikor a hóhért akasztják…vagy neked mindkét gyereked jó evő és mindenevő?
Nagyobbik fiam másfél éves koráig minden gyümölcsöt megevett, aztán egyik napról a másikra elutasította mindegyiket. Nem erőltettem nála, mert láttam, hogy ugyanakkor a zöldségeket szereti és a mai napig megeszi. Szerencsére azóta az óvodában szépen visszaszokott a gyümölcsökre, de érdekes módon csak ott fogadja el.
Vannak ugye nagyon nehéz esetek, gyerekek – de legtöbbször szerintem a szülőnek kell úgy hozzáállnia az étkezéshez, hogy az ne legyen görcs, gond. Te mit gondolsz erről?
A „kajapara” sok családban jelen van, pedig a túlaggódás csak ront a helyzeten. Szülőként én sem tudom minden helyzetben fegyelmezni magam, de már megtanultam és bevált: ha fejlődik a gyerek, jókedvű és bírja a strapát, mozgékony – nincs probléma, és nem is kell beavatkozni. Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyerek 3-5 dolgot hajlandó megenni hónapokon keresztül, érdemes tanácskozni egy dietetikussal.
Mi a titkod? Milyen módszert dolgoztál ki?
Fontos, hogy a könyvem semmilyen csodamódszert, tuti diétát nem népszerűsít, tőlem ilyet eddig sem hallhattak és a jövőben is a szakmai józanság fog vezérelni. Minden gyerek más, így az étkezés terén sem lehet sablonokat felállítani. Gyakorlatias megközelítésből veszem sorra a táplálkozással összefüggő dolgokat – a válogatós gyerektől a közös bevásárlásig -, miközben nem győzöm hangsúlyozni, hogy az evés örömforrás, ne csináljunk belőle drámát. ÉS ne bélyegezzük meg a különböző ételeket! Abban segítek, hogy mindennek megtaláljuk a helyét és az arányát.
Voltak olyan eseteid is, ahol sikert értél el a módszereddel?
A saját gyerekeim az én sikertörténeteim.
Mi a véleményed a közintézményekben való étkezésről? Lehet, hogy ott dől el, hogy a gyerek milyen étvágyú lesz?
Mi, szülők akkor cselekszünk helyesen, ha az otthoni ételeket is megpróbáljuk az óvodaihoz, iskolaihoz igazítani. Ha szülőként mást teszünk és mondunk, mint amit a gyerek az óvodában, iskolában hall, az kifejezetten a gyermekek egészségének javítása érdekét szolgáló reform ellen hat!
Abból kellene kiindulni, hogy a közétkeztetésnek az egészséges táplálkozásra nevelés is a feladata. Éppen ezért, ha már a bölcsődétől, óvodától kezdve így táplálkozna a gyermek, akkor annál természetesebb lesz az számára. Míg idősebb korban a már kialakult szokásokat nehezebb megváltoztatni.
Erőltetni nem szabad, de az sem jó, ha a gyerekre mindig ráhagyjuk, hogy csak adott dolgokat egyen meg. A legfontosabb a türelem: az íz-érzékelés, de önmagában egyes ételek elfogadása is fokozatosan változik. A lényeg, hogy próbálkozzunk!
Idő függő, vagy ízlés függő a gyerekekkel való közös étkezés?
Ez is az is, de talán legtöbbször az időhiány miatt nem adjuk meg a módját a közös családi étkezéseknek. A könyvemben egy egész fejezetet szentelek annak, mit tehetünk a jóízű közös családi étkezésekért.
Bevallom én sokszor becsaptam a gyerekeimet – krémlevesek híve vagyok, s mikor az utált sárgarépát vagy épp borsót nem ette meg, akkor turmixoltam, úgy minden lement. Vannak neked is hasonló trükkjeid?
Ez egy jó trükk, hiszen az ízhez fokozatosan hozzászokhat a gyerek, talán megszereti és később nem csak turmixolt formában eszi meg. Azoknak, aki szeretik a rántott húst, de nem nagyon esznek zöldséget, a húsok mellé lehet keverni rántott zöldségeket is, szintén jó megoldás arra, hogy megszokják, megszeressék az ízét.
Antal Emese milyen evő volt kisgyerek korában? Mindent megevett?
Elég jó étvágyam volt, mivel kiskoromtól teniszeztem és a sok mozgástól mindig meg is éheztem.
AK
