A karácsony talán a legszentebb ünnep az évben. Régi szokás szerint, amikor az esthajnal csillag már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. Érdekes hagyomány volt, hogy ilyenkor a gazda a ház udvarában ellőtte puskáját, így üldözve el a gonosz lelkeket.

A Karácsony-est fénypontja a vacsora volt, s az sem volt mindegy, hogy ilyenkor mi került az asztalra. Első fogásként  mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek, amelynek szintén gonoszűző célzata volt. A karácsonyi asztalról nem hiányozhatott a hal, a beigli, valamint az alma és a dió. Kedves szokás volt, s sok mai családban újra jelen van, az alma felvágása.

Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben. Egy másik hagyomány szerint még a karácsonyi morzsát is összeszedték, és az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek, de jó volt betegek gyógyítására, rontás elűzésére is. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy a betérő kis Jézus ne maradjon éhes.

A vacsora mellett egyéb más hagyomány is fennmaradt, amelyekkel még a mai napig találkozhattok.


Mendikálás: a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek.

Kántálás: Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig

Betlehemezés: Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit

Pásztorjárás: A pásztorjárás szereplői karácsony este éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.

Ostyahordás: Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.

Borszentelés: December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon meg a bor.