Menzai étkezés kislexikona
Mi lesz ma az ebéd? Felsorolom. A válasz rá 90 %-ban, hogy fúj, és már tudom, hogy megint éhesen hozom haza a gyereket az iskolából. De vajon miért fúj az étel? Miért nem esznek a gyerekek? S mi miért ettük meg? Vagy ez is egy álom már?
Címszavak szerint összegyűjtöttem, hogy nálunk hogy néz ki a menza helyzet! Nálatok is ilyen bonyolult, összetett, nehéz, ehetetlen, íztelen, sótlan, mócsingós, zsíros, ehetetlen?
Bezzeg az én időmben – már azzal is megpróbálkoztam, hogy mesélek a gyerekeimnek, hogy mikor én kicsi voltam, milyen finom volt az iskolában az ebéd. Persze ilyenkor én is a legfinomabb ételeket sorolom fel, főleg a piskóta kockát, csoki öntettel. De az is lehet, hogy egyszerűen annyira éhesek voltunk, hogy mindent megettünk, vagy?
Egészséges étel – a legfontosabb, hogy finomat és egészségeset egyenek a gyerekek! De sokszor már úgy vagyok vele, örülök, ha a menüből egyre rá bírom beszélni, hogy egye meg. A fontossági sorrend így alakult át: valamit egyen, ne legyen éhes, egészséges?- majd én otthon főzök neki olyat!
Elutasítás – Szerintem sokszor a rendszer ellen lépnek fel a gyerekek! Egyszerűen a közös étkezést nem szeretik. Egymást hergelik, hogy fúj ez milyen husi, milyen krumpli, ilyen rosszat még nem ettem, meg sem kóstolom. Sajnos ez ellen én nem léphetek fel, itt a tanároknak van dolga, hogy segítsenek a gyerekeknek!
Éhes vagyok– mindig megnyugtató érzés arra gondolnom, hogy úgyis annyira éhesek a gyerekeim, hogy bármit megesznek. Hát nem jött be ez a próbálkozásom sem. Inkább esznek üres kenyeret, vagy tényleg semmit, s ilyenkor farkaséhesen viszem haza őket. De kérdem én: éhesen, hogy lehet tanulni?
Csak semmi zöldség – ha zöldség van a menün, akkor már biztosra tudom, hogy nem fog enni semmit. De vajon mi a baj a zöldségekkel? Talán a színűk? Vagy az ízük? Spenót, kelbimbó, kelkáposzta, karfiol, sütőtök, borsó, répa- ezek mind-mind az utálat tárgyai! Sajnos ők sosem lesznek nyerők! Hacsak nem édességnek álcázzák magukat!
Mocsingos a hús – hangzik el máskor a válasz, mikor kérdezem, hogy a finom pörköltet, vagy a sült husit miért nem ette meg. Lehet, hogy van benne igazság, de akkor is!
Nincs időm enni – ez volt a legújabb kifogás, mikor gimnáziumba mentek. Tíz percesszünetben, mire sorra kerülnek, már be is csöngettek, s akkora a sor, hogy nem bírják kivárni. Ha pedig tanítás után mennek le enni, addigra már bezárt az étterem. Valahol igazuk van.
Nincs időm főzni – egy másik megoldás az lehetne, hogy előre főzök, azt becsomagolja, az iskolában megmelegíti, s megeszi. Sajnos erre sincs lehetőség, mert nem szabad melegíteni – tisztelet a kivételnek. Arra meg aztán melyik dolgozó anyának van ideje, hogy még külön főzőcskézzen? Akinek sikerül, le a kalappal előtte!
Nyerő csapat – piskóta kocka csokiöntettel, túrós tészta, tejbegríz, bármilyen tészta, rántott hús. Igen ők a nyerő csapat. Velünk sajnos nem tud versenyezni egy zöldség sem. De vajon ezek mennyire egészségesek?
Sótlan az étel – a legújabb szokás szerint, alig sóznak, sőt az asztalokra sem tehetnek ki sót. Értem én, hogy egészségesen kell étkezni. De így még kevesebben esznek – előáll az a furcsa helyzet, hogy kicsit sósan még a nem finom étel is ehető.
Válogatás – Sokszor, amit otthon örömmel megeszik, azt az óvodában, vagy az iskolában nem szereti. Így van ez mostanában a kis halrudacskákkal, amelyeket határozottan elutasít a legkisebb gyerekem, pedig itthon örömmel megeszi. S persze még sorolhatnám, hogy, ami otthon finom, az ott ehetetlen.
Uzsonna – végül abban maradunk, a sok rábeszélés, könyörgés után, hogy uzsonnát pakolok. A kicsinek csak kicsit, mert még reménykedek, hogy hátha eszik. A középsőnek kicsit többet, mert nem is hajlandó bemenni az étkezőbe – hiszen tudod anya, hogy a szagától is rosszul vagyok – , a nagynak annyit, hogy egy hadseregnek is elég lenne, hiszen reggeltől estig az iskolában van.
AK
