Újévi kérdések, nemcsak felnőtteknek!
Változunk-e egyáltalán?
Az újévben: elkezdem, abbahagyom, betartom, …másképp csinálom. Ugye ez a fogadalom lényege. Míg az elhatározásainkat, céljainkat változtathatjuk, a fogadalmainkat csak „elfelejthetjük” betartani, ezzel frusztrálva önmagunkat.
Hacsak…
Megfogadom, hogy…
Nem csinálom, (nem rágódok azon, hogy mit csinál a Tamás a Terivel.) csinálom (ebben az évben használom az ugrókötelemet.) megváltozom (nem verem a tesóm minden nap) nem változom meg (idén se fogadok meg semmit).
Olvasva az ilyen és hasonló fogadalmakat, azon gondolkodtam – fogadalmaktól függetlenül – változunk-e egyáltalán?
Márai Sándor a Füveskönyvében írja az önkéntes fogadalmakról:
„… Az önmagunknak adott szó annyit jelent, hogy szerződést kötöttünk jellemünkkel, mely nem változik, s ezért a vele kötött szerződést sincs módunk megváltoztatni”
Nagyon igaza van. Én ezért nem teszek se év elején, se év végén fogadalmakat. Elhatározásaim, kívánságaim természetesen folyamatosan vannak, – miként jellemhibáim is tartósnak bizonyulnak. A legmakacsabb például, hogy mindent az utolsó percre hagyok. Kiskoromban a bátyám csak gyufacímke (később szalvéta) gyűjteményem gazdagításának ígéretével vett rá, hogy időben elinduljak az iskolába. Egyetemistaként az utolsó percig „átütemeztem” a vizsgaanyagot – hiába fogadtam meg, évről évre, hogy megváltozom. (Ma, ötunokás nagymamaként már nem görcsölök, hogy ezt a cikket is már tegnap le kellett volna adnom a szerkesztőnek, mert tudom, időben -az utolsó percben- kész lesz)
Szóval, fogadalmakat -szerintem- csak nagy dolgokban (és kellő önismerettel) lehet betartani. Apróságokban, pedig… nem érdemes fogadkozni, (elég, ha az elhatározásunkat változtatjuk). Húgom egyik fő mondása:
Én véleményem… én változtatom meg
Az önmagunknak tett megvalósítatlan ígéret következtében nemcsak a bukás kudarcát éljük át, hanem a változás lehetőségét is elvetjük.
Míg az elhatározásainkat, céljainkat változtathatjuk, a fogadalmainkat csak „elfelejthetjük” betartani, ezzel frusztrálva önmagunkat. És ki akarja saját magát már az év elején bebiztosítani a „most sem -ez sem- sikerült” érzésre?
Vannak olyan –már a gyerekkorban- megfogalmazott erős kívánságok, amelyek szülői életünket is meghatározhatják.
Persze a fogadalom, – amihez egy életen át próbálunk ragaszkodni- betarthatatlan, hiszen gyerekként fogalmunk sincs arról, hogy milyen a másik oldalon szerepelni. Szülőként kell(ene) emlékeznünk nevelésünk buktatóira. – mondta Tóth Kriszta.
A kilenc éves Tamara, azért érzi úgy, hogy „a legkedvesebb anyukához jutottam”, mert édesanyja nem felejtette el gyerekkori fogadalmát, „én szeretni fogom, és nem engedem a gyerekemet félni.” A háromgyerekes mama nem a fogadalmak, a tettek híve, azt mondja „Egyesével kell élni a napjainkat”
Ha egy gyerek
Közhely, de igaz hogy életünk első hét éve meghatározza egész későbbi életünket. A következő „leltár” segít az „én -gyerekként- miben éltem? És az én gyerekem miben él most?” kérdést feltenni.
| HA EGY GYEREK SZIDALOMBAN ÉL, MEGTANULJA AZ ÍTÉLKEZÉST.
HA EGY GYEREK HARAGBAN ÉL, MEGTANULJA A HARCOT. HA EGY GYEREK FÉLELEMBEN ÉL, MEGTANULJA A RETTEGÉST. HA EGY GYEREK SZÁNALOMBAN ÉL, MEGTANULJA AZ ÖNSAJNÁLATOT. HA EGY GYEREK GÚNYBAN ÉL, MEGTANULJA A SZÉGYENT. HA EGY GYEREK FÉLTÉKENYSÉGBEN ÉL, MEGTANULJA AZ IRIGYSÉGET. HA EGY GYEREK SZÉGYENBEN ÉL, MEGTANULJA A BŰNBÁNATOT. HA EGY GYEREK BIZTATÁSBAN ÉL, MEGTANULJA AZ ÖNBIZALMAT. HA EGY GYEREK MEGÉRTÉSBEN ÉL, MEGTANULJA A TÜRELMET. HA EGY GYEREK HELYESLÉSBEN ÉL, MEGTANULJA MAGÁT SZERETNI. HA EGY GYEREK ELISMERÉSBEN ÉL, MEGTANULJA HOGY JÓ, HA CÉLJA VAN. HA EGY GYEREK TISZTESSÉGBEN ÉL, MEGTANULJA AZ ŐSZINTESÉGET, MEGTANULJA, MI AZ IGAZSÁG ÉS BECSÜLET. HA EGY GYEREK BIZTONSÁGBAN ÉL, MEGTANULJA HOGY BÍZZON MAGÁBAN ÉS A TÖBBIEKBEN. HA EGY GYEREK NYUGALOMBAN ÉL, MEGTANULJA MEGTALÁLNI A SAJÁT BÉKÉJÉT. A TE GYEREKED MIBEN ÉL? |
