12 + még sok ok, amiért bújócskázni kell a gyerekekkel
Mit tud, aki el tud bújni? Mit tud, aki meg tud találni? A bújócskázás, a népmesék , a képesség- készségfejlesztés, a fejleszthető intelligenciaterületek tükrében és a játék leírása.
A cikk szerzője Bajzáth Mária mesepedagógus, a Népmesekincstár mesepedagógiai módszer alapítója. https://www.facebook.com/mesepedagogia/?fref=ts
Aki el tud bújni, az eggyé tud válni az őt körülvevő világgal, belesimul a környezetébe. Átváltozik fává, bokorrá, egy időre láthatatlanná válik. Egy erdélyi szász mesében, a mindent látó királylány kérője bújik madárfészekbe, tenger mélyére, majd miután mindenhol megtalálják, tengeri nyúlként a királylány hajfonata mögé rejtőzik. El is nyeri a bújócska végén a leány kezét.
Aki el tud bújni, az ura a testének;
mozdulatlanul, csendben tud lenni. Ez nagyon gyakran életmentő, és nemcsak a mesében… Az ördög öreganyja teknő alá, a Nap anyja ágy alá, a sárkány felesége ládikóba bújtatja a szerencsepróbáló legényeket, hogy elkerüljék a biztos halált. Ott rezdülni sem szabad, ha kedves az élet.
Aki el tud bújni, egyedül tud lenni.
Türelmesen tud várakozni, arra (is), hogy megtalálják. Akár hosszú ideig. Nem tudjuk, meddig rejtőzött az erdőben a királykisasszony, aki úgy szerette az apját, mint az emberek a sót, mire megtalálta a királyfi, de az egészen biztos, hogy egyedül és türelmesen csinálta végig. (Legalábbis arról nem szól a mese, hogy percenként hívta volna telefonon a barátnőjét, hogy még mindig nem jön a megmentő…)
Aki el tud bújni, lehetőséget kap arra, hogy ő lásson-halljon, de ne látszódjék.
Őt ne lássák-hallják… Különlegesen fontos értesülések birtokába juthat, aki erre képes. Pont úgy, mint az a mesehős, aki a királyi kertbe rejtőzve jut annak a tudásnak a birtokába, amelynek segítségével a királylány kezét is elnyeri. (Fontos: Nem a hallgatódzás és a leskelődés céljából bújik el!)
Aki egy nehézzé vált helyzetben, egy időre el tud bújni a másik ember vagy a világ elől, majd képes kivárni az alkalmas pillanatot, amikor elő lehet lépni, teljesen új minőséget teremthet, új lehetőségeket nyithat meg a saját maga és többi résztvevő számára.
Aki el tud bújni vagy meg tud találni mást égen, vízen, földön és föld alatt, az jól ismeri az őt körülvevő világot, biztonságosan tájékozódik benne minden irányból−szempontból.
Aki meg tud találni valakit vagy valamit, az képes fontos, elveszettnek hitt, eltűnt dolgokat vagy személyeket visszahozni a helyére. Ha csak a királyné gyűrűje, a császár legkedvesebb paripája, vagy a város kincse veszett el, könnyebb a kereső helyzete, de akkor is figyelnie kell minden neszre, jelre, és a változásokra. Ha a királylányt, a cárnét esetleg a Napot, a Holdat és a csillagokat keresi valaki, akkor sajnos, megtalálni nem elég, még rengeteg próbát is ki kell állnia a kereső hősnek, hogy a megbomlott rendet is helyreállítsa. De ez már egy másik játék − és másik mese − lesz.
Mit fejleszt a bújócska?
1. Fejleszti természeti és épített környezet megismerését.
2. Erősíti a biztonságérzetet egy-egy helyszínen, pl. játszótéren, kertben, parkban, kisebbnek a lakásban.
3. Hunyóként számolási készség, képesség fejlődik.
4. Erősödik a hangerő. (Aki hunyó, nem mondhatja suttogva, hogy aki bújt, aki nem. Aki bújik, szintén nem ipiapacsolhat halkan. )
5. Összekapcsol másokkal, erősíti a társas kapcsolatot, miközben az egyéni utat is lehetővé teszi.
6. Szabályjáték, ezért a szabálykövetés, szabálytudat kialakulását is megalapozza.
7. A nagymozgások közül a futáshoz kötődik (A jobb agyfélteke mozgáson keresztül fejlődik!)
8. Önuralom erősödik, bújóként saját testünk mozdulatlanságát kell irányítanunk, hunyóként pedig, bármennyire szeretnénk nem kukucskálhatunk.
9. Az érzékszervek fejlődnek (Hallás, látás. Mindkét szerepben meg kell hallanunk a legkisebb zajt is, és látnunk kell mások mozgását.)
10. Fejleszti a térészlelést, a tájékozódást térben.
11. Gyors reagálóképesség kialakításában segít.
12. Fejleszti a figyelmet és az összpontosítás képességét.
– Intelligenciaterületek, amelyek fejlődhetnek a bújócskázás során: testi-mozgásos, téri, intra és interperszonális.
– A bújócska, bújósdi, hunyóka, hunyócska, hunyókázás, hunyócskázás, humózás, hummókázás, budákolás játékleírásai:
Az elbújó játékok legegyszerűbb formája, fiúk, lányok együtt játsszák egészen kis kortól. Kiolvasóval döntik el, ki lesz a hunyó. A hunyó a fal vagy fa felé fordulva megegyezés szerint számol. Pl. tízesével ötszázig, s ez alatt az idő alatt a többiek elbújnak. Ezután társai keresésére indul. Akit leghamarabb megtalál, a következő fordulóban az lesz a hunyó. Kisebb eltérésekkel minden földrészen régóta elterjedt. (Forrás: Néprajzi Lexikon)
Kiolvasunk, vagy másképp kiválasztunk valakit humónak. A humó a fal felé fordul, a szemét eltakarja, és megegyezés szerint számol tízig, húszig, vagy tízesével százig, kétszázig. Ez alatt elbújunk. Amikor a humó végzett a számolással, ezt kiáltja:
„Aki bújt, aki nem, megyek!”
Elindul, és keresi a többieket. Ha valakit meglát, visszufut oda, ahol humott, ráüt a falra, és mondja:
„Ipi-apacs egy, kettő, három,
Kovács Anna (vagy más), megláttalak!”
Persze annak a nevét mondja, akit meglátott. Fürgének kell azonban lennie, mert a meglátott játszó is fut a humóhelyre, és leapacsolhatja őt, ha előbb ér oda. Akit előszőr leapacsolnak, az lesz a következő humó. Megegyezés kérdése, hogy a humó megkeressen-e mindenkit, vagy kezdjük újra.
(Forrás: Lázár katalin, Népi Játékgyűjtemény – Zenetud. Int. – Forráson belüli azonosító: LSZ 47864, gyűjtési idő: 1957)
Bajzáth Mária, mesepedagógus
