Az Artúr tizenkétszer című mesekönyv egy rövid történetekből álló, laza keretbe rendeződő mesefüzér, melyet a főszereplők személye köt össze. Az éppen hatéves Artúr még óvodába jár, és egyáltalán nem érzi úgy, hogy olyan lenne, mint a többiek.

Szülei elváltak, ráadásul Artúr sajnos dadog, és ki nem állhatja a P betűvel kezdődő szavakat. Artúr legjobb barátja különös kislány: Lilla furcsa módon vonzódik a számokhoz, megszemélyesíti őket, és úgy beszél róluk, mintha a barátai lennének.

A könyv elején a postás titokzatos csomagot hoz Artúrnak: egy öröknaptárat, ami meglepő módon nem januárban kezdődik, hanem abban a hónapban, amikor Artúr születésnapja van. Innentől kezdve a mesekönyv során minden hónapban megismerkedünk egy-egy történettel, s néha mások is csatlakoznak főhőseinkhez: Zsombó, az utálatos ovis csoporttárs, a szomszéd Nagyfejű Danika és még sokan mások. Artúr és Lilla pedig szülinapra mennek, farsangi bulit tartanak, puliszkát főznek, fagyiznak, gombát szednek és csomó olyasmit csinálnak, ami bár hétköznapinak tűnik, de főhőseink bebizonyítják: igenis lehet izgalmas.

Az Artúr és Puszedli nagyszerű nyelvi érzékkel megfogalmazott mesekönyv, nem csak a gyerekek fogják örömmel hallgatni a történeteket, hanem a szülők is érdeklődve fogják forgatni a lapokat. Az apró, ötletes szójátékok igazán egyedivé és különlegessé teszik a mesekönyvet.

Mindezek mellett a történetek egyik mozgatórugója Artúr „különlegességei”: elvált szülei és beszédhibája miatt sok kisgyerek azonosulni tud vele, hiszen minden családban akad valami kis furcsaság, amitől a kisgyerek azt érezheti, ő más, mint a többiek.

 

Négyéves kortól ajánljuk mindenkinek, akár a nagymamáknak is!

 

Írta: Weyer Szilvia, rajzok: Steiner Lídia

Tea Kiadó Kft., 2014., 48 oldal