Az indulat rögtön izomba megy
Ha egy gyerek elvadul, rettentő nehéz megközelíteni, mert elfelejti az érzelmek nyelvét, és a kemény fizikai atrocitások nyelvén kezd érteni. A határok szükségességéről beszélgetett Gáspár Sári egy korábbi cikkében, Alpár Zsuzsa, Ego Klinika pszichológusával.
„Óvodások törtek be óvodájukba Romániában, ami megdöbbentette még a rendőrséget is… Az óvónő szerint valamiért bosszút akartak állni, egyikük anyja meg úgy véli, fia nem érti igazán, hogy rosszat tett, azt hiszi, csak játszani volt egy pajtásával ”
A szegedi alsó tagozatos gyerekek „közösülést imitáló” játszótéri papás mamás játékát csak a sajtó, „fújta fel”?
És a legdurvább: „Két 10-12 éves lány bántalmazott egy kilencéves lányt a fábiánházai általános iskola vécéjében, majd többiek szemeláttára erőszakkal egy vécékefe nyelét dugták a hüvelyébe… a két nagyobb lány eddig annyit mondott a rendőröknek, hogy ők csak „hülyéskedtek”…a bántalmazás során a kilencéves kislány könnyebb sérüléseket szenvedett.”
„Ez nem gyerekjáték, ez szadizmus”
Létezik, hogy valóban játéknak, hülyéskedésnek, fogják fel a gyerekek ezeket a nagyon durva tetteket?
– Nem, a legutolsó esetben kifejezett szadizmusról van szó.
De ezek a dolgok elfogadhatatlanok.
– Ha egy gyerek elvadul, utána rettentő nehéz érzelmileg megközelíteni, mert elfelejti az érzelmek nyelvét, és csak a kemény fizikai atrocitások nyelvét kezdi ismerni.
Igaziból az agresszornak is nagy igénye van az érzelmi táplálékra. Sok szülő képtelen megadni a gyerekének azt az érzelmi kötést, amire szüksége lenne.
Hogy tudjuk megvédeni a gyereket?
– Ez sokkal nehezebb kérdés, hiszen azt a gyereket kéne megvédeni, akit ez teljesen felkészületlenül ért. Aki azt hiszi, hogy haverkodni viszik be a vécébe, akik őt lány létükre megpróbálják megbecsteleníteni.
„A gyerekek korán kérgesednek”
Ha az Ego Klinikára kerülne ez az eset…és mindenki sérült…
– Ebben az esetben mindenki. Anélkül, hogy a gyerekeknek a körülményeit, szüleit, egész fejlődéstörténetét nem ismerném, nem fogok, nem tudok általánosságokat mondani. Nagyon részletesen meg kell ismerni az esetet, az nem elég, amit a „nagyok” 12 évesen mondtak, hogy „hülyéskedtünk”. Ez nem elég, mert akkor lehet valamit megváltoztatni, ha tudjuk, hogy mi az, amit meg akarunk változtatni.
Azt tudjuk, hogy miért nő a durvaság? Már az apróságok között is?
– Sajnos, korán kérgesednek a gyerekek. Ez a baj. A durvaság az óvodában, egyszerűen a felnőtt világ leképeződése. Mint ahogyan a főzőcske, vagy a papás, mamás, vagy a játékból porszívózás is a felnőtt utánzása. Ha fölszáll egy közlekedési eszközre, csak a négybetűs szavak veszik körül és durvaság.
Ha a felnőtt tempót követik…baj lesz
– Azt gondolom, hogy a család az egyetlen igazi mentsvár, ha az működésképes és szeretet teljes. Olyan könnyen eljár az emberek keze, olyan könnyen nyújtják azt a modellt, hogy ha valami nem tetszik, akkor odacsapunk.
Ez a példa…
– Itt már többről van szó. A fizikai érintésben érzi a megoldást. Az indulat rögtön izomba megy. Ennél a káromkodás is jobb, mert szóban történik csak.
Azt tapasztalod, hogy ma több a pácienseid között az agresszió miatt kezelésre szoruló gyerek?
– Nem. Lehet, hogy régen nem volt ennyire publikus, de mindig is voltak áldozat gyerekek, és mindig is voltak féktelenek, akik nem kaptak szeretetteljes, de határozott korlátokat.
A háború után készült „Valahol Európában”, vagy a „Legyek Urában” a magukra hagyott, felnőtt nélküli bandákban is voltak áldozatok, és bántalmazók, és ezek a történetek sem a fizikális nyomorban, hanem elsősorban, az érzelmi elhanyagoltságban, a szeretet éhségben keresték az okokat.
Öt állítás, ami sajnos egyre igazabb: |
„Akkor tudunk valamit megváltoztatni, ha tudjuk, mit akarunk megváltoztatni. Sajnos korán kérgesednek a gyerekek. Az egyetlen igazi mentsvár a család. Mindig is voltak áldozat-gyerekek, és mindig is voltak „féktelenek”. Az agresszió oka mindig a fizikai, és lelki éhség megléte, a példa és korlátok hiánya. „ |