Ki a hunyó, ha stresszes a gyerek?
Ülök az autóban és stresszelek. Utálok sztrádán vezetni. Nem volt mindig így, de mióta egy balesetben elvesztettem az unokatestvéremet, szorongok, ha városon kívül kell autózni. Igyekszem hát úgy szervezni, hogy ha vidéken akad dolgom, legyen, aki elkísér. Ülök a kocsiban és figyelem magam. A sporttól jó készletet kaptam a stresszkezeléshez.
Komoly tudósok kutatják, hogy a stressznek mekkora és milyen hatása lehet felnőttre, gyerekre. Hogy milyen betegségeket okozhat és főleg, hogy miképpen tudnánk tenni ellene; érszűkület, 2-es típusú cukorbetegség és elhízás is szerepel a kórállapotok között.
A technológia fejlődése, a mozgásszegény életmód és a rosszul megválasztott táplálék megteszi a magáét egyébként is, de ha még rápakolunk, akkor mi, felnőttek lehetünk okai gyerekeink szorongásának. Vagyis bizonyos elvárásainkkal mi stresszeljük őket.
Amikor kisbabát várunk, elképzelünk minden szépet és jót a születendő gyerekünkről, és hisszük, kívánjuk, akarjuk, hogy a legjobbat kapja az élettől.
Megteszünk mindent, hogy fejlődjön, biztatjuk, hogy csináljon ezt is, azt is, amivel nem ritkán túlterheljük. És akkor itt van mindjárt egy tanács: Figyeld a gyerekedet.
Rögtön az első pillanattól, mert így van rá esély, hogy megismerd, és ha ismered, azt is jobban tudod megítélni, mennyire terhelhető.
A rendelésemen megforduló rengeteg gyerek alapján állítom: vannak alaptípusok.
Van az érdeklődő sajtkukac,
akit érdemes minél több ingernek kitenni, mert attól lesz jól. És van, aki kevesebb ingert és információt képes feldolgozni, elviselni.
Egyik sem jobb vagy rosszabb, egyszerűen más, így eltérő megközelítést igényel. Fontos hát ismerned a saját gyerekeidet, hogy tudd, mennyi az annyi.
Tény azonban, hogy a túlzsúfolt óvodák és iskolák, a túl sok program és elfoglaltság általában nem tesz jót. Itt is, mint oly sok esetben, a sok nem mindig jelent többet.
Nagy a verseny, és jó, ha a gyereket sok mindennel megkínáljuk,
csak vigyázni kell, nehogy átessünk a ló másik oldalára. És még itt is számít, ki milyen alkat, mennyire bírja vagy nem bírja mindazt, amit mi, szülők, merő jóakaratból rápakolunk.
Mert igen jó, hogy gyerekeink kapcsolatba kerülnek a többiekkel és felnőttekkel, tanárokkal is, de az már kevésbé az, hogy nem mindig tudnak, mert nem is lehet a kimondatlan és fokozott elvárásoknak vagy követeléseknek megfelelni.
A gyerek csak azt érzi, valami nem jó, valami feszíti vagy elszomorítja, vagy szorongatja, de nem mindig ismeri fel magát a stresszt. (Vagyunk így ezzel egyébként mi felnőttek szintén, nem is ritkán.)
Nem tudom, hol olvastam, de nagyon igaznak érzem,
hogy a legtöbb szülő bármit megtenne a gyerekéért, csak azt nem hagyja, hogy önmaga legyen.
Ez pedig sok baj forrása lehet. Ne ellenőrizd, de figyelj oda és igyekezz rájönni, mi a neki való út, hogy hol a helye, mihez érez kedvet, mihez van tehetsége.
Stresszkezelés, halljuk, olvassuk nap mint nap, de tudjuk igazán, mit is kell elkerülnünk és mi az, ami, ha stressz is akár, de hasznos?
Egyszerűen fogalmazva, ha valami kibillent az egyensúlyból, stresszt jelenthet. Ha ezt észleled magadon, azt tanácsolom, állj meg egy pillanatra, lélegezz mélyeket, és figyelj kicsit csendesen befelé. Az sem baj, ha mindezt megtanítod a gyerekeidnek is.
Mert ha magadra figyelsz, nem kezdesz el például azzal veszekedni, aki kiborított vagy felhúzott.
Mindennapi életünk tele kihívásokkal és feszültségekkel. Ha ezeket felismerjük és megtanuljuk okosan kezelni, boldogabb lesz az életünk, és még a stressz okozta betegségeket is elkerülhetjük.
Érdemes figyelni bizonyos jelekre, melyek saját, személyes stresszállapotunkra utalnak. Ha könnyen méregbe gurulsz, ha nagyon érzékeny vagy, ha mindent magadra húzol,
ha gyakran megsértődsz és megharagszol, ha agresszívan vezetsz,
ha szétfolyik a napod, akkor lehet, nagy rajtad a stressz, érdemes elgondolkodni a változtatáson.
Ám ha elégedett vagy az életeddel és önmagaddal is, ha egészségesnek érzed magad, jól alszol, rendszeresen jársz sportolni, és képes vagy apróságoknak is örülni, feltehetőleg nincs nagy baj.
Minderre felnőttként figyelhetsz, akár be is iratkozhatsz egy erről szóló tanfolyamra, vagy olvashatod az én tanácsaimat, és elfogadhatod vagy elvetheted, amit javasolnak. Ám egy gyereknek nincs erre lehetősége, ránk van utalva, és fontos, hogy tudjunk segíteni neki, hogy jó irányba terelgessük.
Először is fel kell ismerni, hogy valami nem jó a gyereknek, meghatározni, melyek azok a helyzetek, melyek – különösen, ha egyszerre több ilyennel találkozik – gondot okozhatnak.
- Túl magas elvárások, vagyis, ha az a bizonyos átugrandó léc túl magasan van (de az is, ha nagyon alacsonyan, mert az bizony nem okoz örömet).
- Komoly és sokakat érintő gyerekkori, és nem igazán múló stresszfaktor a szülők válása, újraházasodása.
- Ha meghal valaki a családban.
- Sokat dolgozó, utazó szülő vagy szülők. Ugye riasztó? Pedig igaz. És a másik véglet:
- A munkanélküli szülő is hasonló bajok forrása lehet.
Érdemes megállni néhány gondolat erejéig, megbeszélni, vajon hogyan lehet abból, amink van, és amire lehetőségünk akad, kihozni a legtöbbet.
A gyereknek szüksége van ránk, akár halálra dolgozzuk magunkat, akár épp nincs munkánk.
Jó lenne megkímélni bizonyos olyan feszültségektől, melyekkel nem tud mit kezdeni. Az a bizonyos sokat emlegetett „minőségi idő”, ami magyarul annyit tesz, ha vele vagyunk, fordítsuk teljes figyelmünket rá, legyünk százszázalékosan vele, mert ez orvosolhatja az „időben kevesebb jut” helyzetet. Az évek oly hamar elrepülnek, a gyerek felnő, és sajnálni fogjuk a kihagyott lehetőségeket.
Nézzük tovább, milyen fiatalkori stresszt okozó faktorokat lehet még találni:
- Ha nem érti meg valaki őket, vagy esetleg ők nem értik meg, amit valaki akar tőlük.
Ezért nagyon fontos hogy türelmesen és az életkoruknak megfelelően, érthetően beszélgessünk velük. Nem árt néha visszakérdezni, hogy valóban átment-e egy-egy információ.
Vannak helyzetek, amiket érdemes külön kiemelni.
- Új családtag érkezik, testvér születik, vagy elköltözik, vagyis változik a család struktúrája.
- Feszültséget okozhat a gyereknek a költözés, ha úgy érzi, kibillent a megszokott környezetéből, például iskolát vált.
- Felnőttek közti veszekedés, válás, és ennek következtében új „apuka és anyuka” érkezése, vagyis a szülők új párkapcsolata.
- Új háziállat, vagy ha a régi kedvenc esetleg elvész, elpusztul.
- Van, akit megvisel a családtól távolt töltött idő, tábor, kirándulás.
- Ha túl sok barátja van, vagy ha egyáltalán nincs.
- Tévé, mobiltelefon, számítógép túlzott használata.
- Iskolai nehézségek akár a tananyaggal, akár a társakkal, akár valamelyik tanárral kapcsolatos konfliktus.
Ha néha egy-egy előfordul, az még kezelhető, de ha gyakran és halmozottan vannak jelen a gyerek életében a felsoroltak, az bajt okozhat.
A cikk folytatásához kattints ide.