Hallottál már a “Motorik parkról”?
Nem baj, ha nem, de az biztos, hogy itthon is mindenki imádná ezt az Ausztriában hódító, új aktív turisztikai és szabadidős attrakciót, amelynek célja a motoros képességek fejlesztése – kicsiknek és nagyoknak egyaránt.Oké, ez így talán nem túl izgi, vagy túl szakmai, de hogy a dolog mennyire működik, íme, egy egyszerű példa. Idén másodszor nyaraltunk baráti családokkal egy olyan tanyán, ahol sorba rendezett szénabálákon lehetett ugrálni, szaladgálni és fogócskázni. Annyira addiktív a dolog, hogy volt olyan nap, amikor a strandolás helyett a bálafogócskára szavaztak a gyerekek, amellett, hogy természetesen minden reggel és este fix program volt a “bálázás”. Valószínűleg az működik a dologban, hogy nemcsak úgy összevissza kell rohangálni a fogócskában, hanem az izgi menekülés közepette irányítottan kell ugrálni, miközben még le is lehet esni.
Szóval képzelj el egy óriási játszóteret, amely tényleg minden korosztálynak szól, és amely tele van zömében alacsony, a talaj felett 20-30 cm magasan kifeszített egyensúlyozó alkalmatossággal, amely mind a kondicionális, mind a koordinációs képességeket fejleszti. Eltérő magasságú rönkökön, sziklákon, mozgó gerendákon, hevedereken, rugós lapokon, s ezek százféle variációján kell átlépkedni, végigugrálni és átegyensúlyozni. Sőt, van ennek egy teljesen fapados verziója, amikor egyszerűen pár tucat, egymástól gondos távolságban elhelyezett sziklán kell végig lépkedni, anélkül természetesen, hogy lelépnének róla.
De van egy sor más, zseniálisan egyszerű játék is: például széles mérleghinta, amelynek egyik végéből kell átszaladni a másikba; egy erőkar, amellyel egy fémtestet kell behelyezni különböző edényekbe; vertikális trambulin, ahol egy kötélen csimpaszkodva ugrálunk a függőlegesen elhelyezett trambulinon; vagy éppen az a földbe süllyesztett gúla, amelynek közepén egy rúd áll, s egy kötélen akörül tudunk nagy iramban, mégis biztonságosan körözni. És van olyan hosszú mászóka is, ahol több tucat lelógó és imbolygó kötélhágcsón és hevederen kell átmásznia a vállalkozó kedvű gyerekeknek és felnőtteknek.
És hogy jön ide a természetjárás?
Habár velünk született öröklött tulajdonságokon nyugszanak, a motoros képességek edzésmunkával fejleszthetők. Nyilván, a gyerekeknél erről szól egy játszótér, a sportolóknál pedig a tudatos edzésmunka a motoros képességeket fejlesztő tevékenységek széles körét lefedheti. De ott vannak a természetjárók, akik tapasztalattal vagy anélkül kisebb vagy nagyobb túrára indulnak különböző méretű hegyekbe. Márpedig ott elengedhetetlen a lépésbiztonság, az egyensúlyérzék, de az érzelmeink valamilyen szintű uralása is. Sok olyan helyzet van a természetjárás során, akár hazai viszonyok közepette is, amikor egyszerű és összetett (kondicionális) képességeinkre van szükség: erőre, gyorsaságra, állóképességre és ezek kombinációjára. Egy adott mozgásnak mindig van ereje és gyorsasága, hiszen meghatározott ideig tudjuk és akarjuk (adott színvonalon) végezni azt, tehát megmutatkozik benne az állóképességünk. Ki ne látott volna már olyan kevésbé jártas kirándulót, aki görcsösen a fagyökerekbe kapaszkodva tud csak lejönni egy meredek, csúszós ösvényen, miközben más leszalad ugyanott?
