Anya! Nézd, milyen szép molylepkét fogtam neked! –mint egy szál virágot nyújtotta át büszkén az összemorzsolt lepkét óvodás korában Tomi, – és leste az örömöm… Első osztályban az iskolai értékelőjét pont ilyen lelkesedéssel adta át – és várta a dicséretet az „éppen csak megfelelt”, vagy a „fejlesztésre szorul” bejegyzésekért is,…
„…Anyu, meg az Apu annak örülne, ha…” (2.0 mp)
Ki hoz nagyobb áldozatot? A melegszívű mama, aki a jövő érdekében keményen „betöri” a gyerekét, vagy a gyerek, aki lemond saját Boldogságszigetéről a négyes bizonyítványért.? Egy régi riportomban erre kerestem a választ. Ma – úgy tűnik nekem – abban vagyunk bizonytalanabbak, mit is „áldozzunk fel”, milyen értékek mentén, milyen módon tudjuk a jó bizonyítványt nemcsak a gyerekünknek, de magunknak is biztosítani.
Nyaraláson innen… bizonyítványon túl
A nyaralásról, majd nyár végén tartsunk értékelőt. A bizonyítványt, – illetve az Apróságoknál az értékelőt – már megkaptuk.
Igen, mi szülők, (nagyszülők), pedagógusok is „benne vagyunk” a gyerek kiváló, jó, vagy éppen csak megfelelt, értékelésében.
A bizonyítvány a mienk is.
Ma is emlékszem (pedig harminc éve történt), mikor barátnőm hét éves kisfia büszkén lobogtatva az üzenőjét, „intőt kaptál mama” felkiáltással lépett be az ajtón. Andris joggal hihette, hogy a mamának jár a figyelmeztetés az otthon felejtett leckéért, hiszen barátnőm nem csak az „addig gyakorlunk együtt” írást, olvasást, (bármit, amit a tanító néni kért), ameddig az nem tökéletes, de a táska berakását is szülői feladatnak gondolta.
Én azt hiszem a másik végletbe estem, mikor első szülöttem önállóságra törekvését akceptálva elnéztem (nem néztem meg), hogy üres táskával (illetve, csak az előző napi torna cuccal) ment iskolába. Következmény: „…Ila néni nem tudta beírni (üzenő ugye otthon maradt), de be kell menned hozzá, mert szétszórt vagyok” jelentette Máté.
Zsuzsa barátnőm otthon volt a két gyerekével, én családgondozó pedagógusként nevelési tanácsadóban dolgoztam, talán ebből is adódóan nagyon másként viszonyultunk az intézményekhez, óvodai, iskolai elvárásokhoz. Ő aggódó, alkalmazkodó, konfliktuskerülő, tekintélytisztelő, jó hiszemü volt, – én kevésbé.
Nevelési módszereink nem annyira, elveink azonban alapvetően egyeztek.
Ami biztos volt…
Úgy gondoltuk a nevelés lényege: az általunk helyes útra „terelgetés” közben hagyni, hogy a gyerek önmaga lehessen, saját lehetőségeinek megvalósításához segíteni empátiával, figyelemmel, feltétlen elfogadással, biztonságot, önbizalmat adni.
Tévedésekért, hibákért nem büntetést kaptak, hanem a javítás, „jóvá tétel” lehetőségét találtuk ki közösen. Mindig mindenről sokat beszélgettünk. A gyereknek is lehetett véleménye, de – természetesen – a szabályokat be kellett tartani.
Igaz, hogy az iskolában más értékekkel is „szembe találkoztak”, (volt, hogy az őszinteséget, érdeklődést, vagy a más tempót büntették) érték csalódások, kudarcok őket, de ezzel együtt mindkét kisfiúból igazán jól teljesítő, kreatív, felelősség teljes, szeretni való (és tudó) felnőtt lett.
Nyári buktatók
Jelenleg bukott gyerek az alsó tagozatban nincs, – hiszen 2004 óta törvény tiltja-, csak a szülő kérvényezheti az évismétlést. Arról, hogy megváltoztatják-e a törvényt és újra meg lehet-e majd buktatni a 6-10 éves gyerekeket – bizonyára jelentős szakmai vita fog kialakulni.
Most a rossz bizonyítvány után is igaz, hogy – a szeptemberben újra kezdődő iskolára – azzal tud a legjobban felkészülni a gyerek, ha minimum egy-másfél hónapra teljesen átadja magát az életkorának megfelelő szórakozásoknak, játékoknak, sportnak, kalandnak.
Tehát a nyár, vagy annak nagyobbik része legyen teljesen tanulásmentes!
A tévézés, videózás, számítógépezés sok családban állandó konfliktusok forrása: a szülők korlátoznák ezek használatát, a gyerekek meg elégedetlenek a megszabott időkeretekkel. Nyáron nyilván többet lehet és kell ebből is engedni. Persze jó ha tisztában vagyunk a veszélyekkel, és pontos határt szabunk a „gépezésnek”.
A sok mozgás, játék, kaland, más életformák, új környezet megismerése a változatosság révén regenerálja a gyereket, ellensúlyozza a mai iskola már-már megbetegítő monotóniáját.
Sok szülő attól tart, hogy ha nyáron nem gyakorol a gyerek – matekot, olvasást, helyesírást, nyelvet stb. – akkor őszre mindent elfelejt. Ennek az okoskodásnak annyi a valóságalapja, hogy szeptemberben valóban fel kell hozni a gyerekeket, de erre való az év eleji ismétlés. Ha azonban egész nyáron azzal nyúzzuk, hogy gyakoroljon, mert ősszel milyen nehéz lesz újra kezdeni, nem megyünk sokra. Ha valóban súlyos tanulási lemaradása van a gyereknek, vagy pótvizsgázni kell, akkor is kapjon egy hónap teljes szabadságot, és pihenten jobban fog menni a tanulás.
| 2004 óta az alsó osztályokban osztályzás helyett szöveges értékelés kötelező |
|
„…A törvény előírja, hogy az 1–3. évfolyamon félévkor és év végén valamint a 4. évfolyam első félévében olyan szöveges értékelést, minősítést kell kapnia a tanulóknak, amelyik kifejezi, hogy kiválóan, jól vagy csak megfelelt az elvárásoknak, esetleg felzárkóztatásra szorul.
Ez utóbbi esetben a szülő bevonásával értékelni kell a tanuló teljesítményét, fel kell tárni a tanuló fejlődését, haladását akadályozó tényezőket. Minderről, s arról, hogy a felzárkóztatásra milyen segítséget nyújt az iskola, tájékoztatást kell adni.
Egyértelmű tehát, hogy a törvényi szabályozás szerint 2004. szeptember elsejétől felmenő rendszerben az 1–3. évfolyamon félévkor és tanév végén, és a 4. osztály első félévében kötelezően kell alkalmazni a szöveges értékelést, osztályozásra nincs mód, ettől eltérni nem lehet. A törvénnyel ellenkezőnek tekintendő ezután minden olyan megoldás, szándék, amelyik
vissza akarja csempészni a kisiskolásokra vonatkozóan az osztályzattal történő minősítést. Az ilyen törekvéseket pedagógiailag sem tartanánk elfogadhatónak.
A törvény 71.§ (1) bekezdés szerint a tanuló az iskola magasabb évfolyamába akkor léphet, ha az előírt tanulmányi követelményeket sikeresen teljesítette. A tanuló az 1–3. évfolyamon csak abban az esetben utasítható évfolyamismétlésre, ha a tanulmányi követelményeket az
igazolt és igazolatlan mulasztás miatt nem tudta teljesíteni.
A törvény 71.§ (7) bekezdésből megtudhatjuk, hogy a tanuló részére engedélyezhető az iskola évfolyamának megismétlése 1–4. osztályban abban az esetben is, ha egyébként felsőbb évfolyamba léphetne, de a szülő kéri az adott év megismétlését. Az 1–4. évfolyamon a szülők kérésére engedélyezni kell az évfolyam megismétlését.” |
Kapcsolódó cikk az Archívumból …
– Túl az Üveghegyen,… felnőttek nélkül
… és a Blogból
Legyen az első hozzászóló