„… eszünk-iszunk, mulatírozunk, vagy egyszerűen csak csak leülünk beszélgetni egymással, és többen leszünk, mint tavaly, de – reméljük – kevesebben, mint jövőre.” Jelentem: a szervezők tervét „túlteljesítettük”. Bár nem volt olyan kellemes az idő, mint tavaly augusztus 28.-án, mégis sok ezren ettek, ittak, zenét hallgattak, sétáltak idén már délelőttől egészen éjfélig a Pozsonyi úton, ahol másodszor rendezték meg Újlipócia piknikjét.
Kapcsolódó anyag: Galéria, Újlipóciai apróságok
A piknik …
Az Értelmező szótár szerint a piknik: (francia) Kiruccanás, kirándulás a szabadba (amihez az ennivalót a résztvevők maguk viszik), baráti összejövetel, eszem-iszom.
Nekem tavaly óta, a piknik Pozsonyi.
Ismerős, mégis Újdonságos, Személyes, mégis Együttes Élményt adó – ezek a jelzők (így, csupa nagybetűvel) jutnak eszembe a Pozsonyi Piknikről.
Miben különbözik?
Budapesten minden utcasarkon kulturális program terem.
Az egy napra jutó programok száma – szinte számtalan. Fesztivál fesztivál hátán, … jogos a kérdés: miben különbözik ez az összejövetel a többi – hasonló – rendezvénytől?
Tudom, elfogult vagyok, hiszen hét évig a Kárpát utcában éltünk, a fiaim itt jártak óvodába, iskolába, a Szent István parkban most három unokám „nő fel”.
Én Piknik nélkül is szeretem a Pozsonyi út házait, üzleteit, vendéglőit és könyvesboltjait, de legjobban azt a „falusi életmódot”, összetart(oz)ást, ami az itt élőket jellemzi.
Jó átélni az ismerősségnek, személyességnek, közösséghez tartozásnak semmivel nem pótolható érzését.
Egyszervolt … kétszer volt
Pont egy éve, mind az öt unokámmal, idén csak hárommal „piknikeztem”, de nem ez volt a legfőbb különbség. Egy év alatt kicsit nagyot nőtt a buli, (tavaly ötezren, idén tizenöt ezren voltunk). Talán a főszervező Rédei Éva se gondolta, hogy „megháromszorosodunk”, mikor azt írta a program ajánlóba, hogy:
„… április óta folyamatosan szervezzük az idei Pikniket. Lelkesedünk, kitartunk, és pénzt gyűjtünk. Reméljük, hogy az időjárásfelelős idén is ránk emeli óvó tekintetét, és akkor megint jól fogjuk érezni magunkat: eszünk-iszunk, mulatírozunk, vagy egyszerűen csak leülünk beszélgetni egymással. És többen leszünk, mint tavaly, de – reméljük – kevesebben, mint jövőre.”
Én nem szeretném, ha jövőre még többen lennénk, az már nem ez a piknik … valami más lenne. (De erről később.)
Az idei Pozsonyi Piknik
Igaz, az időjárás nem volt százas, de ami a szervezést, (több helyszín volt, mint tavaly) a megszámlálhatatlan programot (fúvószenei koncerttől a Kutya-gazda hasonmás, vagy főzőversenyen át az esti Klezmer Band fergeteges előadásáig) illeti, minden jó volt, … mint hallottam.
Mert nem vettem részt sem a fenti, sem azokban az eseményekben, amelyeket jó előre kinéztem Bedő J. István remek előzeteséből, hiszen tudtam, hogy a bőséges gyerekprogramból is nehéz lesz válogatnom. (Az unokáim, no meg az Apróságok miatt eleve a gyerekprogramokra „koncentráltam”).
Remélem Bächer Ivánnak jövőre is lesz könyvbemutatója, licitálok majd kézirat árverésen, és eljutok az esti előadásokra, koncertekre is – amiből az idén kimaradtam.
Túl a délelőttön
De nem panaszkodom, hiszen nagyon élveztem a „jelmezbálosdit”, a Ki Mit Tud produkcióit, a bűvész varázslásait és a meséket (néző Apróságokat), vagy a Pagonyos szerzők népszerűségét. Annak is örültem, (unokám kevésbé) hogy idén nem volt arcfestés, így nem kellett órákig sorban állni (helyette a porcelánfestés bemutatóban gyönyörködtünk.)
És megvan a Mikulásajándék! – remélem, kapok jegyet a „Túl a Maszathegyen” előadására, amiből fergeteges bemutatót tartottak a „Vígesek”. Halász Judit, Hegyi Barbara és a többiek sikere nem lepett meg, de az, hogy a gyerekek közül milyen sokan tudják, milyen kalandokon keresztül menti meg a harmadikos Muhi Andris a Maszat birodalom lakóit, ismerik a dalokat, várják Lecsöppenő Kecsöp Benőt… – az fantasztikus volt!
… kevesebb az több
Igazán nagyon jól éreztük magunkat, akkor: miért nem szeretném, ha jövőre még többen lennénk? Mitől félek? Túl naggyá növi ki magát (elveszti diszkrét báját) az összejövetel.
Egy Kis Bolt egy nagy Plázában ugye csak egy a sok kis bolt közül, … szomorú lenne, ha jövőre a harmadik Piknik csak egy lenne a hasonló rendezvények sorában – a túlszervezés miatt.
Ettől óvom a Pozsonyi Piknik Egyesületet és a szervezőket a Piknik „bővítésétől”. Azt hiszem, a „kevesebb – több” biztosít(hat)ja a rendezvény „intimitását”, egyediségét.
Szóval, – talán – jobb lenne a tavalyira építeni a hagyományt. (Rövidebb idő, kevesebb helyszín, kevesebb fizetős kínálat, maradjon még „civilebb”)
A hagyomány
Minél bizonytalanabb a külvilág, minél zavarosabbak az intézményi elvárások, annál nagyobb szükség van a családi, baráti közösségekre, a kapaszkodót nyújtó értékekre, a nevelésben is átörökíthető hagyományokra.
Murphytől tudjuk: Ami el tud romlani, az el is romlik,… ebben az esetben ez ne legyen igaz!
Az „ezt ismerem, erre számíthatok” érzése megnyugtat, biztonságot ad. Ahogy a kisgyerek kapaszkodik az „alvó- valamijébe” („nuno”-rongy , „csücsi” kendő „az” az állat…) úgy kapaszkodik a felnőtt a hagyományaiba.
A Pozsonyi Pikniken hagyomány teremtődik.
Teret és keretet ad és a közösségért való cselekvésnek, az „együtt lenni jó” átélésének. Úgy érzem, hogy- bár ez még csak a második Piknik volt – talán mindig is itt volt, mindennapjainkban is jelen van sok apró részletében,… erre a napra csak „összeszedtük magunkat”. Nagyon jól sikerült.
Unatkozol, gyere hozzánk bátran, csodát látni Újlipóciában…
A „falu” félhivatalos himnusza a You Toubon
Kapcsolódó anyag: Galéria, Újlipóciai apróságok
Legyen az első hozzászóló