– Én mindig szeretek iskolába járni, – mondja a tapasztalt 10 éves unokám – Én még nem tudom,… hogyha rájövök mire jó az iskola, majd elmondom – idézi Janikovszkyt „iskolakezdős” húga, miközben mindketten izgalommal készülődnek az évnyitóra. A szavazás állása szerint a legtöbben – egy kicsit – féltik gyereküket az első osztálytól, mert…
Idézet a Családi Kör címû rovatunkhoz érkezett levélből.
Tisztelt Tanár Úr!
Kislányom most kezdte az iskolát és két hét után problémák adódtak. Reggelente nem akar iskolába menni, és már ott tartunk, hogy sír, hogy ne hagyjam ott. Indokként azt hozza fel, hogy unatkozik. A család minden tagja Vele foglalkozik, igyekszünk mindenben a kedvében járni. Most azonban tanácstalan vagyok, mert…
Folytatás és Ranschburg doktor úr válasza
Már iskolás vagyok. Van, hogy szeretek iskolába járni, van, hogy nem.
… hogyha rájövök mire jó az iskola, majd elmondom (2.45)
Lehet nem hajtani?
…Egy olyan versenyben, ahol biciklin indulnak a gyerekek, és valaki azt próbálja, hogy hátha futva is célba ér, sőt ő nyeri meg a versenyt, egész biztos, hogy le fog maradni.
Ez a tanulsága az elsős Anna történetének, de – természetesen – mindenki a saját történetéből von le saját tanulságokat.
„… hú, nem született egy sor sem az iskolai évkezdésről… nos hát pont az iskolai évkezdés miatt. Még a gyakorlottaknak sem sima ügy, nemhogy mikor először próbálja az ember. Én most kezdek lassan magamhoz térni belőle…” – kezdi Napi Blogját Kanga, és a vége felé jut el mindannyiunk ”mumusához”, a hajtáshoz.
Mintha nem vennénk tudomást arról, hogy a nap mindenkinek huszonnégy órából, a hét hét napból, az év háromszázhatvanöt napból áll. Szinte mindenki szeretne legalább kétszer ennyire valót belezsúfolni minden napjába.
Az élet lehetőségei – már így, hatévesen is – a pörgésre, versenyre késztettnek („kényszerítenek”?) Sokan észre sem vesszük, hogy pont a bőség zavarától vagyunk sokszor elégedetlenek, türelmetlenek vagy hajszoltak. Mi magunk választottunk mindent – csak ennyit egyszerre nem mindig lehet …
A versenyben az fog győzni,… aki kimarad belőle
Ez a fentebb megfogalmazott dilemmáról a pszichológus véleménye.
„… Szinte keresztülzavarjuk a gyerekeket az első éveiken. Gondozás és nevelés helyett a „fejlesztés” lett a fő csapásirány. Pedig már maga a kifejezés is leleplező: fejleszteni ugyanis programot szoktak.
Az ember gyereke akkor fejlődik megfelelően, ha egyéni és életkori sajátosságainak megfelelően teheti.” – mondta dr. Vajda Zsuzsa két éve a „Siettetett gyerekek” címen rendezett Soproni konferencián.
Ma mindennek célja és haszna kell hogy legyen, akkor is, ha gyerekről van szó. Ez nem csak a szülők hibás hozzáállása, ennél többről van szó: társadalmi és gazdasági kényszer. Általános jelenség, hogy a kicsiket ugyanazoknak a hatásoknak tesszük ki, mint a felnőtteket, nem a szükségleteiket vesszük figyelembe. A teljesítményért „hajtjuk”, miközben háttérbe kerül egy sokkal fontosabb szempont, hogy a gyerek jókedvű és kiegyensúlyozott legyen. Pedig a fejlődésnek épp ez lenne a legfontosabb feltétele.
Egészséges gyerek esetében a kicsi kori fejlődést nem lehet gyorsítani, a fejlődés egyes szakaszait nem lehet átugrani. A kisgyerek fejlődésének legfontosabb feltétele a szerető környezet, az állandóság az emberi kapcsolatokban. A gyerek siettetése ritkán hoz eredményt.
Üzenet a kábé hétéveseknek
A személyiséged megőrzésére biztatlak
Jegyezd meg magad!
E varázsige egyike a legfontosabbaknak. Most, négy és hét között vagy legközelebb valóságos önmagadhoz.
Ha mi mindannyian, gyerekek, szülők, nagyszülők, pedagógusok megértjük Kornis Mihály üzenetét, nem csak az iskolakezdés gondjaival birkózhatunk sikeresebben.
Kornis biztatásai nem csak a kábé hét éveseknek hasznosak. Érvényes kapaszkodók lehetnek, a „bennünk élő gyereknek”, ha megjegyeztük és felnőttként is el hisszük, hogy ránk, (nagy gyerekekre) is igaz:
Nincs veled semmi baj, ezt csupán azért gondolod, mert folyton nevelnek…
A lelkünk nem változik, a lelkünket el nem vehetik, ki nem nevelhetik belőlünk, bármennyire is szeretnék. Aki azt mondja benned önmagadra, hogy én: nem változik. Érinthetetlen…
Csak aki szívében gyermek marad, az nő fel, aki elnémítja magában régi, első énjét, az helyette kerített szerepének foglya marad mindaddig, míg egyszer vissza nem talál eredeti, őszinte magához. Ezért te légy hű mindhalálig mostani önmagadhoz…
Ha jól csinálod, semminek sincs vége az életben. A felnőttkornak sem. Bár az élet ritmusa egyre gyorsabb. Fokozatosan gyorsul. És ismétel. Csak rajtad áll, mire jut időd. A gyorsulás eleinte észrevehetetlen, de leheletnyivel minden napod gyorsabban telik…
Bármire képes vagy, ezt se felejtsd el. Mindenki tud valamit, amit ő tud a világon a legjobban. Azért született meg. Van valami, legalább egy dolog, amiben te is tehetségesebb vagy akárki másnál. Nem kell azonnal tudnod, hogy mi ez. Magától előjön egy szép napon, ha önmagaddal tényleg azonos maradtál. Gyengén tanulsz most? Félénk vagy és szomorú? Vagy netán verekedős?
Nem számít.
Fel fogsz nőni, és minden megoldódik.
De csak akkor, ha annyira nyílt maradsz magadhoz, mint ma vagy. Még benne élsz a pillanataidban egészen, ugye? Még figyelsz. Jelen vagy az életedben, mint az űrhajós a kabinjában. A hajó száll, te ülsz a monitornál. Mindent látsz. Kormányzol, gondolkodsz. Nem sietsz sehová. Pillanatról pillanatra eléred a célod.
Én mondom néked, tiéd a világ.
Kapcsolódó blogok és cikkek :
– Elfogult szülők, tehetetlen pedagógusok- Egy szülő vallomásai
Az Apróságok régi archívumából:
Legyen az első hozzászóló