Az indulat ma rögtön izomba megy
Ha egy gyerek elvadul, rettentő nehéz megközelíteni, mert elfelejti az érzelmek nyelvét, és már csak a testkontaktot kezdi érteni. Hol húzódnak a határok, mi a teendő?
Ha egy gyerek elvadul, rettentő nehéz megközelíteni, mert elfelejti az érzelmek nyelvét, és már csak a testkontaktot kezdi érteni. Hol húzódnak a határok, mi a teendő?
Három hír sokkolta az elmúlt hetekben a közvéleményt:
| Az első: „Óvodások törtek be óvodájukba Romániában, ami megdöbbentette még a rendőrséget is… Az óvónő szerint valamiért bosszút akartak állni, egyikük anyja meg úgy véli, fia nem érti igazán, hogy rosszat tett, azt hiszi, csak játszani volt egy pajtásával”. |
| A második: egy szegedi iskolában alsó tagozatos gyerekek „közösülést imitáló” játszótéri papás mamást játszottak. Az eseményt csak a sajtó, „fújta fel”(?) |
| És a legdurvább: „Két 10-12 éves lány bántalmazott egy kilencéves lányt a fábiánházai általános iskola vécéjében, majd többiek szemeláttára erőszakkal egy vécékefe nyelét dugták a hüvelyébe…a két nagyobb lány eddig annyit mondott a rendőröknek, hogy ők csak „hülyéskedtek”… A bántalmazás során a kilencéves kislány könnyebb sérüléseket szenvedett.” |
Igaziból a gyerekkorú „agresszornak” is nagy igénye van az érzelmi táplálékra. Sok szülő képtelen megadni a gyerekének azt az érzelmi kötést, amire szüksége lenne – mondja az esetek kapcsán Alpár Zsuzsa pszichológus, aki az EGO Alapítványi Klinika égisze alatt pszichoanalitikus képzettségű pszichológusokkal együtt a lelki zavarokkal küzdő gyerekeket és fiatalokat igyekszik visszahozni az „életbe”.
Így, ha egy gyerek elvadul, utána rettentő nehéz érzelmileg megközelíteni, mert elfelejti az érzelmek nyelvét, és csak a kemény fizikai atrocitások lehet vele „szót érteni”.Az esetek között annyi a különbség, hogy az utolsó már kifejezetten szadista cselekedet, ám itt előkerül az „áldozat felkészületlensége” is.
Ez sokkal nehezebb kérdés, hiszen azt a gyereket kéne megvédeni, akit ez a „támadás” teljesen felkészületlenül ért. Aki azt hiszi, hogy haverkodni viszik be a vécébe, akik őt lány létükre megpróbálják megbecsteleníteni.
Sajnos, korán kérgesednek a gyerekek – rögzít egy kortünetet a pszichológus. Ez a baj. A durvaság az óvodában, egyszerűen a felnőtt világ leképeződése. Mint ahogyan a főzőcske, vagy a papás, mamás, vagy a játékból porszívózás is a felnőtt utánzása. Ha fölszáll egy közlekedési eszközre, csak a négybetűs szavak veszik körül és durvaság. A család az egyetlen igazi mentsvár, ha az működésképes és szeretet teljes. Ám itt is bajok vannak, egyre könnyebben eljár az emberek keze, s a felnőttek olyan könnyen nyújtják azt a modellt, hogy ha valami nem tetszik, akkor odacsapunk. A frusztrál ember a fizikai érintésben érzi a megoldást. Az indulat rögtön izomba megy. Ennél a káromkodás is jobb, mert szóban történik csak.
Noha régen nem volt ennyire publikus, de mindig is voltak áldozat gyerekek, és mindig is voltak féktelenek, akik nem kaptak szeretetteljes, de határozott korlátokat.
A háború után készült „Valahol Európában”, vagy a „Legyek Urában” a magukra hagyott, felnőtt nélküli bandákban is voltak áldozatok, és bántalmazók, és ezek a történetek sem a fizikális nyomorban, hanem elsősorban, az érzelmi elhanyagoltságban, a szeretet éhségben keresték az okokat.
A riport teljes hangzóanyaga:
http://napocska.hu/apro/hang/20090212hang.mp3
GS
