Játékkészítés és szülői coaching a Művészetek Völgyében – interjú Csóka Eszterrel
Újrahasznosítás, kézműveskedés, beszélgetések, workshopok, meseolvasás és még koncertek is várják az érkezőket a Családi KultúrTér udvarában az idei Művészetek Völgye fesztiválon. Aki az első hétvégén látogat el Kapolcsra, Csóka Eszterrel, drámapedagógussal és coachcsal is találkozhat, részt vehet színes programjain ‒ legyen az játékkészítés vagy éppen egy csoportos szülői coaching.
A workshopokról Csóka Eszterrel beszélgettünk.
Korábban még nem találkoztak veled a fesztiválozók a Völgyben, ez lesz az első alkalom, hogy előadóként is szerepelsz. Mesélj egy kicsit az idevezető utadról!
A Családi KultúrTér egyik szervezője Bain Melinda keresett meg. Még a Kabóca Bábszínházból ismerjük egymást, évről-évre összetalálkozunk rendezvényeken hol a Győrkőc Fesztiválon, hol a Velencei tó partján, figyelemmel kísérjük egymás munkáját, segítjük egymást.
Nálam így szerveződnek az utazójátszóházak, a workshopok, a közösségfejlesztő, tréneri munkák is. Ritkán mondok nemet, mert mindig azt érzem van közös ügyünk, vagy ahogy szokták mondani dolgunk egymással.
Nem is egy, hanem rögtön három programmal is készülsz, két játékkészítő (Hány ejtőernyős lesz apa ingéből? és Kötött állatok, a nagy pólóreinkarnáció) valamint egy csoportos coaching alkalommal (Játék innen és túl címen). Az első kettő inkább a gyerekeket, az utóbbi pedig a szülőket célozza meg, mi inspirálta ezeket, hogyan készülsz rájuk?
Nagy-nagy szeretettel, a régi bőröndök már tele vannak frissen mosott ingekkel és pólókkal. Ezek mind kipróbált játékok, baba-mama klubokban, női elvonulásokon, céges workshopokon már sokszor készítettük ezeket tárgyakat, de minden csoport a résztvevőktől lesz más, az alkotás közbeni beszélgetésektől. Igyekszem mindig egy egyszerű technikát választani, ami garantálja a sikerélményt és persze fontos az esztétikum és hogy inspiráló legyen. Jó látni, amikor szülő gyerek közösen alkot, elmerülnek az „együttben” vagy éppen egy túlterhelt felnőttre talál rá az alkotás pillanata. Szerintem ezek egy-egy workshop igazi hozadékai, az elkészült játékok csak a ráadás.
Drámapedagógusként, coachként és bábkészítőként is tevékenykedsz. Ahogy a két workshop is mutatja, fontos szerepet kap nálad az újrahasznosítás ‒ saját bábjaidat is így készíted? Életed többi területén is visszaköszön ez a környezettudatosság?
Igen igyekszem magánemberként is e mentén szervezni a hétköznapjainkat. Az alkotói munkáimban pedig régóta foglalkoztat a háztartásokban évről évre termelődő textilhulladékok sorsa.
Első bábjaim testét is puha, kinőtt gyerekpizsamából varrtam. Farmerekből Bábos Kalandfüzeteket varrok a Bábozd Zöldre Egyesületnek. Ebben az évben készült el Szombathelyen a harmadik általam tervezett bölcsődei szoba, ahová egy sátorszerű térinstalláció is bekerült, aminek az „apaingeanyaszoknyája” munkanevet adtam. Hiszem, hogy a gyerekeknek jó ide bebújni, megölelni egy ilyen párnát, ahol a szoknyafodrok közé virágokat és katicákat hímeztem és az ing csíkjai között halak úszkálnak.
Az utazó játszóházainkban is érvényesül ez a szemlélet. A Hangtárban zsírosbödönből készült dobfelszerelés, a régi teknőkre húrok kerültek, és a Nagymamám nagy piros lábasába egy egész tanyasi udvar elfért.
Számomra izgalmas ez az újragondolás, a tárgyak reinkarnációja! Hasznos, mert nem kerül a szemétbe, és van egy különleges energiájuk, talán azért, mert mindegyiknek története van. Erre nagyon fogékonyak a gyerekek, érzékelik ezt, máshogyan érnek hozzá egy öreg fához, vagy a kézzel vart textilhez, szeretik.
Kifejezetten a szülőknek szól a csoportos coaching alkalmad ‒ „Közösen néztek rá a szülőség egyes fejezeteire és kerestek megoldásokat képek, szavak és a coaching eszközeinek segítségével.” Máshol is rendeztél már ilyen foglalkozást, mik a visszajelzések? Miért tartod fontosnak?
Igen, volt már több alkalom és még remélem sokfelé hívnak is, igyekszem ennek nagyobb teret engedni ősztől, több időt hagyni erre. Azt hiszem, az hívta életre, hogy sok szülővel beszélgettem az elmúlt 16 évben. Régen csak poénból mondogattuk, hogy nagy kaland szülőnek lenni, most már inkább úgy fogalmaznék: nagy önismereti utazás. Mindenki jó szándékkal indul neki, csinálja ahogy tudja, megjelennek a hozott szülői minták jók-rosszak egyaránt, a tudatalattiból néha fel-felbukkan ez az, vannak sikerélményeink és vannak olyan helyzetek, amiket sokadjára se sikerül jó szájízzel megoldani. Keressük a megoldásokat könyvekben, interneten stb.
Az én lányaim 16-18 évesek, én magam is látom a fejezeteimet, az átváltozásaimat, az egyensúlykereséseimet. A coachingban azt tapasztaltam meg, hogy ez egy jó eszköz arra, hogy tudatosan ránézz és megkeresd a saját megoldásidat. Kérdések mentén, csoportos beszélgetésekben, ahol időt szánsz egy-egy témának és teret engedsz a felismeréseknek, megoldásoknak, döntéseknek. Annak való, aki szeretne foglalkozni a saját szülői minőségével! Jobban akarja magát érezni ebben vagy akár szeretné átgondolni, hogy milyen kompetenciákkal szeretné megerősíteni a gyerekeit, így a nagybetűs élet előtt.
Az egyéni coaching is nagyon hasznos 1 év alatt tényleg hónapról hónapra sokra lehet jutni, de mint közösségfejlesztő tréner, nagyon hiszek a csoportos műfajban.
Milyen üzenetet küldenél a Völgybe látogató gyerekeknek és szülőknek?
Szerintem a Családi KultúrTér udvarában mi egy csendes sziget leszünk a Völgy forgatagában.
Színekkel, játékkal, beszélgetésekkel, őszinte kíváncsisággal várom az együtt töltött időt!
Bővebben a Művészetek Völgye programjáról:
Pintér Alma
