„Magyarországon ma nem érdemes tisztességesnek lenni, a sikerhez vezető út korrupcióval, csalással van kirakva” – véli a 15 és 29 éves fiatalok 80 százaléka, egy felmérés szerint. Kinek (minek) „köszönhető”, hogy a megkérdezett fiatalok több mint kétharmada úgy érzi nem éri meg tisztességesnek lenni?

Engem megdöbbentett a Transparency International felmérésének eredménye. Ám annak ismeretében gyerekeket és felnőtteket is megkérdeztem arról, szerintük érdemes-e becsületességre nevelni?

 

Ki akar felnőtt lenni?

 

Az érthető, hogy az ötéves azt mondja „… sokkal jobb óvodásnak lenni, mint felnőttnek, mert a gyerekek mindig játszhatnak!” A kamaszoknál életkori sajátosság, hogy szemben állnak a felnőttekkel, lázadnak a saját útjukat keresve. Ám a saját út a jövőbe vezet, ha 15 évesen kisgyerek akar maradni, elutasítja a felnőtt életet… az rossz jel. A tizenöt éves Eszter ódzkodása a felnőtté válástól lehet, hogy a felmérésben tapasztaltakkal függ össze?

  „… nem jó a felnőtteknek… inkább maradok gyerek, az alapján, amit a felnőtt világban látok.” 1.05

Eszter (és a többi 15 éves) azt látja, amiről a felmérés szól, hogy a felnőtt életben „…nem helyes, de természetes a korrupció. A becsületesség fontos, de nem kifizetődő. Jobban boldogulnak azok az emberek, akik készek hazudni, lopni, mint akik becsületesen élik az életüket” – . S nem akar ennek részese lenni.

 

Mire nevel(t)ünk?

 

A felmérés szerint azért követendő példa is van a fiatalok előtt. A családban a szülők támogatásában, az iskolában a tanárok értékítéletében bízhatnak.

Az a bizonyos kettős érték a nevelésben a személyes és a társadalmi elvárásokban nyilvánul meg. Sokszor feloldhatatlan konfliktus forrása, az otthoni és az intézményi értékek különbözősége.

 

Kettős életet kell élni?

„…nem akarom a társadalmi elvárásoknak megfelelően nevelni a gyerekem, mert kettős életet kell élni…” 0.30

A szülők is bizonytalanok abban, hogy mitől védjék, és mire neveljék a gyerekeiket. Ha azt tapasztalják, hogy az érvényesüléshez nem az elhivatottság, tehetség, jó teljesítmény a fő követelmény, hiszen a korrupció, a protekció a csalás hasznosabb „belépő” a sikeres élethez – hajlandók átértékelni a nevelési elveiket.

 „…ha kicsik lennének, nem nevelném tisztességre, őszinteségre” 0.40

Persze nem könnyű „elhatározásból” a saját értékek ellenében viselkedni. Hosszú távon nem is lehet, és mivel a gyereknek a család a legfőbb minta – nem is kérdés kinek a nevelése határozza meg az életét. (Sőt, ahogyan őt nevelik, azt adja majd tovább ő is a gyermekeinek.) A szülők és a pedagógusok értékeihez, elvárásaihoz viszonyítva alakul a jövő nemzedék – így, vagy úgy – nem mindegy, hogyan.

Hova vezet, ha a pedagógus azt kérdezi a szülőtől, miért bízik a gyerekében, miért a jóra (és nem az életre) neveli?

 „…egyértelmű, hogy csak a jóra kell nevelni” 1.10

Ne szólj szám, nem fáj fejem

Hogyan nevel(t)ünk? Óvatosan, a „mondj igazat, betörik a fejed” gyakoriságát szem előtt tartva, szülőként, arra biztattuk a gyerekeket, hogy otthon legyen őszinte, de a „külvilágban” ne legyen véleménye, (abból csak baja lesz).

 

 „…mire neveljem,… legyen véleménye a gyereknek, vagy az a jó, ha nincs… keveset beszél, de halkan” 4.40

Ez a hangmontázs több mint húsz éve készült, de aktuálisabb, mint valaha. Nevelésünk „eredménye” hogy a fiatalok úgy érzik, mivel nincs beleszólásuk a közélet alakulásába, a korrupció, a csalások ellen sem tehetnek semmit – a mai felmérésben is tetten érhető.

 

Részlet a felmérésből:  A FIATALOK SZEREPE A fiatalok korrupcióellenes szerepének kérdésében egy paradox helyzet alakult ki, ugyanis a megkérdezettek 73 százaléka úgy gondolja, hogy a fiatalok szerepet játszhatnak a korrupció elleni fellépésben, azonban 53 százalékuk egyetértett azzal, hogy a fiatalok véleményével nem törődik senki, így nem tudnak változtatni azon a beidegződésen, hogy a csalás és a megvesztegetés a hétköznapi élet velejárói, így el kell fogadni azokat. A két kérdést úgy is értelmezhették a válaszadók, hogy a fiataloknak szerepet kéne játszaniuk a korrupcióellenes küzdelemben (ugyanis a felnövő generációnak később komoly véleményformáló ereje lesz), azonban úgy érzik, hogy manapság nem tudnak élni ezzel az eszközzel, mivel senki se veszi őket komolyan, így az ő küzdelmük kvázi fölösleges

Végül is…

A kilenc éves Petra (szerencsére) még elmondja a véleményét, és bízik abban, hogy a csaló is „megjavulhat”, a rosszból lehet jó, és megéri tisztességesnek, becsületesnek lenni.

 „…a gyerekek csak kicsit csalnak, a felnőttek meg össze-vissza, de megjavulhatnak, ha…” 0.40mp

Riport részlet

– A felnőttek, vagy a gyerekek csalnak-e inkább?

– A gyerekek csak az iskolában csalnak, csak ennyi a tudásuk. A felnőttek, meg összevissza csalnak a világon.

– Lehet kicsit, meg nagyot csalni?

– Ha a felnőtt csal az nagyon nagy csalás igazából. A gyerekek meg kicsit szoktak, csak odales a szomszédjára.

– A csaló gyerekekből lesznek a csaló felnőttek?

– Később magától alakulhat. Megjavulhat, és felnőttre lehet tisztességes, becsületes ember. Igazából csak azokat lehet rávenni a csalásra, akik ezt már nagyon megszokták.

– Ha a felnőttek többsége –szerinted- tisztességes, és a gyerekek csak kicsit puskáznak, kikből válik csaló?

– Akiknek csalni kell, akik megszokták.

– Ki él könnyebben?

– A tisztességes, becsületes emberek

 

„A mi kötelességünk az, hogy gyermekeinket arra neveljük, hogy szeressenek, tiszteljenek, és kövessenek minket.Ha felnővén szeretnek, tisztelnek és követnek minket, az ég megjutalmazott minket azért, hogy jól neveltük őket.Ha felnővén sem nem szeretnek, sem nem tisztelnek, sem nem követnek minket, akkor vagy jól neveltük őket, vagy nem.Ha jól,… akkor valami biztosan nem stimmel velük, ha nem,… akkor valami nem stimmel mivelünk.”R.D. Laing

Gáspár Sarolta

* A cikk a TÁMOP-6.1.2/A-09/1-KMR-2010-0426 projekt támogatásával, a projekt keretén belül elvégzett szakértői munka részeként készült el. *