Apróságok

Jól emlékszem a 60-as évekből egy hirdetésére: „Jön, jön, már itt is van Vico Torriani!” Jó reklám volt, mert senki nem tudta kire, (mire) számíthat, és – mint egy ünnepet -, olyan felfokozott kíváncsisággal vártuk. Miért ez a – hajdan volt – plakát jutott eszembe az ünnepről? Lehet a fiatalságom volt az oka az izgatott várakozásnak?

Lassítsunk gyorsabban! (vagy fordítva) Volt, hogy érezte(d), lassítani kéne? Vagy:… ej, ráérünk arra még…

Hiányzol! – ez az egy szó állt a képeslapon, amit az egész osztály aláírt azon a kiránduláson, amelyen nem tudtam részt venni. Közel fél évszázada őrzöm ezt a lapot. Ez jutott eszembe az alábbi – Önöktől kapott – történetről. A legnagyobb ajándék, amit a másiknak adhatsz, az a tiszta figyelmed!

Kislányom most kezdte az iskolát és két hét után problémák adódtak. Reggelente nem akar iskolába menni, és már ott tartunk, hogy sír, hogy ne hagyjam ott. Indokként azt hozza fel, hogy unatkozik, Ő már régen elvégezte a feladatát, amikor a többiek még nincsenek kész vele, a tanító néni nem mindig Őt szólítja fel, hiába jelentkezik. Iskola után viszont mindig boldogan jön haza, és azt mondja jó napja volt. Minden este újra játssza az iskolában történteket, az övé a Tanító néni szerepe.

Érdekes, de amióta iskolába járok, a felnőtteket egyetlen dolog érdekli. Mindenki megkérdezi tőlem:   – Aztán szeretsz-e iskolába járni?

– Én mindig szeretek iskolába járni, – mondja a tapasztalt 10 éves unokám – Én még nem tudom,… hogyha rájövök mire jó az iskola, majd elmondom – idézi Janikovszkyt „iskolakezdős” húga, miközben mindketten izgalommal készülődnek az évnyitóra. A szavazás állása szerint a legtöbben – egy kicsit – féltik gyereküket az első osztálytól, mert…