Ön jól szeret?

Felkaphatjuk fejünket a címben olvasott kérdésre. Miért, van rossz szeretet is? Lehet valakit rosszul szeretni? Azt kell, hogy mondjam, nagyon sokféle szeretet van. Van ölelgetős szeretet, de ennek túlzott fajtája a fojtogató szeretet. Van megengedő szeretet, ahol sok szabadsága van az embernek, ill. gyereknek, de ennek túlzott formája az elhanyagolás. Ki tudja, mi a helyes, mikor szeretünk jól? Alakítani kell ezt? Tanácsadói munkám során gyakran beszélgetek szülőkkel, akik olykor azt vetik fel: „Én így tudok szeretni. Ez most akkor nem jó? A helyes válasz mindig a másikban van.

Legfontosabb az őszinteség

Vannak gyerekek, akiket sokat kell simogatni, ölelgetni, de vannak gyerekek, akik ezt túl soknak érzik, őket inkább elengedve kell szeretni. Ezért kijelenthetjük, hogy a szeretet változó. Az alap-érzelem bennünk van, de a formája nagyon sokszínű. Ezért mindig azt a formát kell kiválasztanunk, ami a legjobb a másik félnek. A szeretetünk pedig megmutatja egész életünket. Hiszen párunkat gyakran úgy szeretjük, ahogy szüleink szerették egymást, és gyermekeinket is úgy szeretjük, ahogy bennünket szüleink szerettek. Ez a forma kódolódott belénk. Sajnos előfordul, hogy ezek a minták nem megfelelőek. Ezért is jó, hogy a szeretet tanulható. Szeretetre képes bárki, de lehet, hogy a múltja miatt több energiát kell ráfordítani, hogy kialakítsa a megfelelő érzést. Mert azt mindenkinek be kell látnia, hogy ha nem őszintén szeretik, csak rideg kezekkel simogatják, azt még egy gyerek is megérzi. A legfontosabb az őszinteség.

Ahány ember, annyi szeretet

További jó hír, hogy a szeretet sokfajta. Ha valaki például „megbukik” feleségként, pl. egy válás után, az nem azt jelenti, hogy nem jó anya. Mert ez a kettő szétválik. Sőt még azt sem kijelenteni, hogy belőle soha többé nem válik jó feleség. Képesek vagyunk változni, és tanulni. Az ember fejlődik. Ha múltbeli rossz tapasztalatait saját tanulására használja fel, akkor egyre könnyebb lesz. Az életkorok előrehaladtával is változik a szeretet. A csecsemőket kb. 2 éves korig az „Ölelj át” korszak jellemzi. Ilyenkor a sok ölelés, simogatás, testi kontaktus elégíti ki leginkább. 2-3 éves kortól következik a „Tegyél le” korszak. Ekkor már nem kell az állandó testi közelség, szeretne messzebb kerülni a szülőktől, szeretné kipróbálni magát. Így már könnyű kitalálni, hogy milyen rosszat teszünk gyermekünkkel, ha folyamatosan magunkhoz láncoljuk őket.

Serdülőkor: hagyj békén!

A harmadik korszak a „Hagyjál békén” időszaka. Ez a serdülőkort jellemzi leginkább. Nagyon sok édesanya fájdalmára mégis meg kell lépni ezt. Fontos ez a korszak is. Hiszen, ha nem válik le igazán a gyerek, akkor megkérdőjelezhető az önállósága. Márpedig az igazi nagybetűs élethez ez elengedhetetlen. Ha megtörténik a leválás a szülőkről, akkor pedig zökkenő-mentesen következhet újra az „ölelj át” korszak. Csak ekkor már nem a szülőt kéri ölelésre, hanem a társat, a szerelmét. De azok a gyerekek, akik nem tudtak végigmenni a szeretet fent említett korszakain, azok nem képesek újra megfelelő módon kapcsolatot létesíteni a partnerükkel. Hiszen képetlenek lesznek meghatározni a kellő mértékű kapcsolódást és távolságot. Ekkor beszélhetünk teljes felolvadásról, amikor a kapcsolatban elveszik a személyiség. Sajnos ez romboló hatású is lehet, hiszen könnyen eljuthatunk a társfüggőséghez. A másik véglet a bizalmatlanság, távolságtartás. Azt hiszem, erről nem kell bizonyítnom, hogy egy kapcsolat szempontjából életképtelen.