Romeo és Júlia a Magyar Színházban

 

Szerelem és álom. Mindkettő körül lappang valami titok, megfoghatatlan. Két „nem ismert tartomány” és talán a legvonzóbb életelemek. Általában nehéz róluk beszélni, mert nagyon személyes ügyek, mégis, Shakespeare ezt a két dolgot állítja mondandója pilléreiként. Az alap pedig, amelyen mindez nyugszik: a színház, a képzelet, a láthatatlan birodalma. Erre a három megfoghatatlanra épít hidat: a Romeo és Júliát. A fizika szabályai szerint összeomlik, a valóságban azonban, az élet törvényeinek engedelmeskedve, nemcsak hogy él és virágzik, hanem alapművé is lett. Akkor hogy is van ez? Valóságunk melyik része szerint élünk? Az ismert vagy az ismeretlen a valóságos? És hol épül ez a híd, melyik valóságban vagy mely világok között és miért fontos, hogy összetartozzanak? Nem tudom…

 

De abban biztos vagyok, hogy a két szerelmes arannyá vált szobra igazi mestermű: életem legsötétebb bugyraiba is beragyog, mert arra figyelmeztet, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet: szeretni.

 

William Shakespeare: Romeo és Júlia

tragédia

Fordította: Mészöly Dezső

Rendező: Nagy Péter

Bemutató: Sinkovits Imre Színpad, 2014. március 14.

Az előadás 14 éves kortól ajánlott.

Nagy Péter, rendező

Escalus Őze Áron

Páris Szatmári Attila

Montague Bede-Fazekas Szabolcs

Capulet Tóth Sándor

Romeo Horváth Illés

Mercutio Gula Péter

Benvolio Takács Géza

Tybalt Gémes Antos

Lőrinc Rancsó Dezső

Patikárius, Prológ Csernus Mariann

Capuletné Auksz Éva

Júlia Lovas Rozi

Júlia dajkája Balsai Móni

Veronai polgárok, férfiak, nők a két házból,

álarcosok, őrök a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei

 

A rendező munkatársa: Tucsni András

Látvány: Vereczkei Rita

Dramaturg: Perczel Enikő

Zene: Dobri Dániel

Zenei vezető: SZEMENYEI JÁNOS

Vívás: Gyöngyösi Tamás