Sportsérülések és megelőzésük

A rendszeres testmozgás sokrétű, kedvező változást hoz létre a gyerekek testi, lelki, szellemi fejlődésében. Kitartásra, összpontosításra, csapatjátékra és még számtalan egyéb dologra tanít meg.Kitartásra, összpontosításra, csapatjátékra és még számtalan egyéb dologra tanít meg. Bármilyen sportágról legyen szó, a sok előnyös hatás mellett sajnos mindig fennáll a sérülésveszély is. Sportolás során létrejött bármely sérülést sportsérülésnek nevezzük, melyek közé a sportbalesetek, sportártalmak, krónikus sérülések, újrasérülések tartoznak. Az alábbiakban összefoglaljuk a legfontosabb gyermekkori sportsérülések ismérveit és megpróbálunk néhány hasznos tanácsot adni megelőzésükre.

Törés, ficam, szakadás…

Szinte nincs olyan ember, aki életében legalább egyszer ne horzsolta volna le könyökét, térdét, ne törte volna el karját, nem rándult meg a karja vagy ne ficamodott volna ki a bokája, stb. A gyermekek első „szárnypróbálgatásai” a játszótéren, biciklizés közben vagy sportpályán gyakran kisebb-nagyobb sérüléssel végződnek. Az egyszeri, hirtelen baleset következtében létrejött sérüléseket nevezzük sportsérüléseknek. Ide tartozik a törés, ficam, szakadás, rándulás, zúzódás, sebzés, horzsolás. Előfordulásuk gyermekkorban szinte elkerülhetetlen.

A csonttörés leginkább nyíróerő hatására alakul ki csapatjátékok (pl. labdarúgás, kézilabda, rögbi, jégkorong), valamint síelés, lovaglás, torna sportágakban. Számos törés típust lehet elkülöníteni, pl. zöldgally törést, fáradásos törést, stb. A zöldgally törés nevét onnan kapta, hogy egy fiatal gallyra emlékeztetően a tört csontvégek nem válnak szét egymástól. Gyerekeknél fordul elő ez a törés típus. A fáradásos törés a csont ugyanazon részét érintő apró, un. mikrosérülések hatására alakul ki főleg futóknál. A szakításos törés húzóerők hatására jön létre, amelynek során a csonton tapadó ín szinte kitép egy darabot a csontból.

A sérült végtag duzzadt, nyomásra érzékeny, mozgatásra fájdalom jelentkezik. Sokszor szemmel látható deformitás is keletkezik, máskor a tünetek teljesen elmaradnak. Éppen ezért a diagnózis felállításához szükség van röntgen vizsgálatra is, amelyet minden olyan baleset, sérülés után szükséges elvégezni, amelynél fennáll a csonttörés veszélye. Arra kell törekedni, hogy a csonttörést a lehető leghamarabb ellássák az illetékes traumatológiai osztályon. Az ellátás módja orvosi elbírálás alá esik a törés fajtája, esetleges lágyrész sérülés függvényében, amely lehet gipszrögzítés, műtéti helyreállítás, külső vagy belső fémes rögzítés, stb. A gipszrögzítést úgy kell alkalmazni, hogy a gipsz magába foglalja a szomszédos ízületeket is. A helyszínen legfontosabb a sérült testrész nyugalomba helyezése és a kórházba szállítás lehető leggyorsabb megszervezése.

Ficamról akkor beszélünk, ha az ízületi porcfelszínek elmozdulnak egymástól. Teljes ficam (luxatio) esetén a két porcfelszín teljesen eltávolodik egymástól, míg a részleges ficamnál (subluxatio) az ízületi felszínek részben még érintik egymást, azonban a csontok helyzete már nem anatómiás. Teljes ficam leggyakrabban a vállízületben, könyök-, ujjízületekben és a térdkaláccsal fordul elő. Részleges ficam a térdben és bokában jön létre leginkább.

 

Az ízület fájdalmas, duzzadt, mozgása beszűkült. Sokszor jellegzetesen torz ízületi képet mutat, azonban fizikális vizsgálattal és a röntgenfelvétellel győződhetünk meg a ficam fennálltáról. Kezelésének első lépéseként az ízületet nyugalomba helyezzük, hűtjük, majd a sérültet azonnal szakorvoshoz szállítjuk. Sok laikus (szemtanú) megkísérli a ficam helyretételét, azonban ezzel nagy kárt is okozhatnak, mivel közben elszakíthatnak egy-két szalagot vagy tovább roncsolhatják az ízületi tokot, esetleg ideg-vagy érkárosodás alakulhat ki. Ezért soha nem szabad a helyszínen ellátni a ficamot, hacsak nem gyakorlott gyermek-traumatológusról van szó.

 

A szakadásos sérülések érinthetik az izmot, inat vagy szalagot, lehetnek részlegesek és teljesek. Túlnyújtás következtében vagy összenyomódás hatására jöhet létre. Jellegzetes tünet a sérülés pillanatában fellépő éles, szúró fájdalom, amely az érintett izom összehúzódásakor kiváltható. Nyugalomban nincsen fájdalom. Teljes szakadáskor az érintett izom képtelen az összehúzódásra. Helyi nyomásérzékenység, duzzanat kíséri. A sérülést követő 24 órában vérömleny, bőrelszíneződés keletkezik. A sérült testrész nyugalomba helyezése és a minél gyorsabb szakorvosi ellátás a cél. A kezelés mindig a sérülés kiterjedésének függvénye. Gyakran egyedül a műtéti megoldás jön szóba.

A rándulásoknak három fokozatát lehet elkülöníteni súlyosságát tekintve. Az elsőfokú kis duzzanattal, bevérzéssel jár, de funkcionális károsodás nincs. Másodfokú rándulásnál a fájdalom és duzzanat kifejezettebb, emellett a szövetek szakadása nagyobb mértékű, az izomerő csökken, az ízületi mozgások jelentősen beszűkültek. Harmadfokú rándulásnál a fájdalom nagyon komoly, a mozgások teljesen beszűkülnek, az ízület teljesen instabil.

A sportbalesetek mintegy 10-30%-át teszik ki az izomzúzódások (latin néven contusio). Általában összenyomás (kompresszió) hozza létre. Sokszor nem veszik komolyan és folytatják az edzésprogramot, mintha mi sem történt volna. Azonban ilyenkor bevérzés keletkezhet, amely a sérült állapotát súlyosbítja, és a gyógyulást késlelteti.

Sebzésnek nevezzük a nyílt sebek létrejöttét. Szinte nincs olyan ember, aki életében ne esett volna el a kemény talajon, és ne sérült volna bőre. Bizonyos sebek csak a bőrt érintik, míg mások az ín, izom, erek, idegek rétegét is. Legfőbb cél a vérzéscsillapítás. Felemeljük a sérült testrészt, majd nyomást alkalmazunk a sebre. Magát a sebet soha nem szabad érinteni, mivel gyorsan befertőződhet. A sebszélek összeillesztése után tiszta zsebkendőt nyomunk a sebre, amelyet 20 perc után eltávolítunk. A nyomókötést ugyanis mindig csak 15-20 percig alkalmazhatjuk. A felületes sebeket 6 órán belül ki kell tisztítani. A seb környezetét szintén nagyon lényeges gondosan letisztítani. Mély sebzésekkel, szúrt, harapott sebekkel minden esetben szakorvoshoz kell fordulni. Nagyon lényeges, hogyha a seb hat órán belül nem kerül ellátásra, akkor fertőzöttnek kell nyilvánítani. A fertőzött sebre jellemző a fájdalom (dolor), duzzanat (tumor), bőrpír (rubor) és a helyi nyomásérzékenység (calor). A fertőzés továbbterjedhet a nyirokutakba, nyirokcsomóba. Amikor ez bekövetkezik, a bőrön jól látható vörös csík jelenik meg fájdalom és láz kíséretében. Ekkor azonnal szakorvoshoz kell fordulni!

A szabadban történt sebzések magában rejtik a tetanusz fertőzés veszélyét is. Igaz, hogy kisgyermekkorban Magyarországon a tetanusz elleni védőoltás kötelező, így egy hosszan tartó védettséget tudunk szerezni. Azonban a szakorvosi ellátásra szoruló sebzések mellett indokolt az újra-immunizálás.

Vízhólyagok a kézen vagy lábon ismételt mechanikai ingerre kialakuló hólyagok főleg teniszezés, síelés, evezés, fallabdázás során alakulnak ki, de új cipő első tartós viselése során is gyakran jelentkezik. A hólyag (bulla) megnyílásakor savós folyadék távozik és fájdalmas, nyílt seb keletkezik. Megelőzése száraz, kisimított zokni viselésével, bejáratott cipővel történik, kéz-érintettség esetén védőkesztyűvel, gondosan megválasztott sporteszközökkel. Ha már kialakult a bulla, soha ne szakítsuk szét szándékosan, hanem inkább védjük ragtapasszal. Másik módszer, ha egy vékony steril tűvel lyukat szúrunk bele, és fedőkötést teszünk rá, nehogy a seb befertőződjön.

Ha valaki salakon, aszfalton vagy egyéb kemény felületen csúszva elesik, akkor csúnyán lehorzsolhatja az érintett testrészt. Mindez különösen akkor fordul elő, ha a testfelületet nem védi semmi. Ha csak a bőr felső része károsodik, akkor pír keletkezik, gondos tisztítás után különösebb ellátást nem igényel. Az ennél mélyebb sérülést viszont tisztítás után fedőkötéssel kell ellátni, mivel nagy a fertőzésveszély. Megelőzés céljából javasolt védőfelszerelést használni (pl. görkorcsolyázáshoz könyök-, és térdvédőt).

Tippek a sportolás biztonságának fokozására

• A legelső edzés előtt vigyük el a gyereket rutin orvosi vizsgálatra (győződjünk meg a szív-, erek állapotáról, az egészséges vérparaméterekről, stb)

• Konzultáljunk a területileg illetékes sportorvossal abban az esetben, ha a gyermek valamely alapbetegségben (pl. aszthma, szívbetegség, epilepszia, stb.) szenved

• Hívjuk fel a gyerekek figyelmét az esetleges sérülésveszélyre

• Kísérjük el a gyereket az első sportfoglalkozásra és győződjünk meg az edzői szakértelemről, felelősségről, biztonságos berendezésekről, felszerelésről

• Hívjuk fel otthon is a gyerekek figyelmét az edzés előtti bemelegítés és levezetés, nyújtás fontosságára

• Biztosítsuk a gyerekeknek a kellő ruházatot, cipőt, védőfelszerelést

• Hívjuk fel a gyerekek figyelmét a védőfelszerelés fontosságára (kerékpározáshoz bukósisak, térdvédő használata, stb.)

• Étkezés után közvetlenül ne engedjük el a gyerekeket mozogni, tanítsuk meg őket arra, hogy edzés előtt két-három órával egyenek főtt ételt utoljára

• Ne hajtsuk a gyerekeket túlzott teljesítménykényszerbe

• Ha a gyerek fáradt, nem érzi jól magát, akkor ne erőltessük rá az edzést

• Ha gyerek beteg, lázas, semmiképp ne engedjük el edzésre

• Ha edzésen hányinger, szédülés jelentkezik, akkor félbe kell szakítani az edzésprogramot

• Fel kell hívni a gyerekek figyelmét, hogy kerüljék a veszélyes helyzeteket, ne virtuskodjanak a többiek előtt

 

Dr. Boros Szilvia – sportszakorvos