Titánok harcolnak a mozikban

Perszeusz történetét idézi meg A titánok harca, mellyel rendhagyó tanulmányi kirándulást tehetünk az ókorba.

A Titánok harca alapvetően emberek és istenek összecsapásáról szól, ahol az előbbieket segíti egy félisten, Perszeusz. A történet Argoszban kezdődik, ahol a király nem hajlandó imádkozni a fentiekhez, sőt az embereket kiáltja ki az új isteneknek – erre megjelenik az alvilág ura, Hádész, aki ultimátumot ad neki: vagy feláldozza lányát, vagy az egész város elpusztul. A király egy harmadik utat választ, megpróbálja elpusztítani Hádészt, illetve szolgáját, a Krákent – ami természetesen csak a Zeusztól származó Perszeusz segítségével sikerülhet.

 

 

Boszorkányok és skorpiók nehezítik az utat

 

Perszeusz és bátor kis csapata kalandok egész során esik át (többek között emberevő boszorkányokkal alkudozik, és óriás skorpiókkal harcol), hogy eljusson a Medúza barlangjába, a Kráken legyőzéséhez ugyanis csak itt talál „eszközt”. Míg a napjainkban játszódó Villámtolvajban Percy-Perszeusz az iPhone-ja tükrében nézi a Medúzát (akinek a pillantásától menten kővé válik az ember), addig ez a Perszeusz a mitológiai történetnek megfelelően, páncélját használja fel ugyanerre a célra.

 

Minthogy A titánok harca egy korhű változat, Perszeusz története sokkal teljesebben jelenik meg, mint a Villámtolvajnál. Más kérdés persze, hogy a forgatókönyvírók itt is változtattak egy-két dolgon: Perszeusznak a monda szerint például Andromédától (a feláldozni kívánt hercegnőtől) született hét fia, a filmben viszont inkább a kortalan Ióval kavar, aki – afféle mentorként – elkíséri útján. Pégaszosz, a szárnyas ló sem Medúza nyakából pattan ki (fejének levágása után), már korábban megjelenik az erdőben.

 

 

Sorra visszaköszönnek az eredeti monda elemei

 

A monda elemei szinte hiánytalanul megjelennek tehát a filmben, csak épp nem mindig a helyükön – de ezt egy rövid beszélgetéssel helyre lehet tenni a gyerekek fejében, már ha az a cél, hogy a görög mitológiát megismertessük velük. Persze A titánok harca efféle törekvés nélkül is élvezhető: a kalandok sorában nem nagyon van üresjárat, és Perszeusz vívódása (emberi és isteni léte között) is viszonylag izgalmas és átérezhető tud maradni. 

 

Igaz, pont a Perszeuszt alakító Sam Worthington az, aki nem dúskál a színészi eszközökben, de egy akcióhőstől nem is ezt várja az ember – ő amúgy a világ ügyeletes megmentője, már a Terminátor – Megváltásban és az Avatarban is bizonyította rátermettségét. Az Iót megjelenítő Gemma Artertonnak is csak egy arca van a filmben, de azt nagyon jó nézni – mint ahogy Ralph Fiennest is szívesen látjuk Hádész szerepében (a szörnyű szinkronhang ellenére), Liam Neesont pedig Zeuszként.