Változunk-e egyáltalán? – Fogadalmak az új évre
 Fogadom, senki se akarja saját magát már az év elején bebiztosítani a „most sem sikerült” érzésre. Az újévben: elkezdem, abbahagyom, betartom, …másképp csinálom. Ugye ez a fogadalom lényege. Míg az elhatározásainkat, céljainkat változtathatjuk, a fogadalmainkat csak „elfelejthetjük” betartani, ezzel frusztrálva önmagunkat.Hacsak… Megfogadom, hogy… Nem csinálom, (nem rágódok azon, hogy mit csinál a Tamás a Terivel.) csinálom (ebben az évben használom az ugrókötelemet.) megváltozom (nem verem a tesóm minden nap) nem változom meg (idén se fogadok meg semmit). Olvasva az ilyen és hasonló fogadalmakat, azon gondolkodtam – fogadalmaktól függetlenül – változunk-e egyáltalán?Márai Sándor a Füveskönyvében írja az önkéntes fogadalmakról:„… Az önmagunknak adott szó annyit jelent, hogy szerződést kötöttünk jellemünkkel, mely nem változik, s ezért a vele kötött szerződést sincs módunk megváltoztatni” Nagyon igaza van. Én ezért nem teszek se év elején, se év végén fogadalmakat. Elhatározásaim, kívánságaim természetesen folyamatosan vannak, – miként jellemhibáim is tartósnak bizonyulnak. A legmakacsabb például, hogy mindent az utolsó percre hagyok. Kiskoromban a bátyám csak gyufacímke (később szalvéta) gyűjteményem gazdagításának ígéretével vett rá, hogy időben elinduljak az iskolába. Egyetemistaként az utolsó percig „átütemeztem” a vizsgaanyagot – hiába fogadtam meg, évről évre, hogy megváltozom. (Ma, ötunokás nagymamaként már nem görcsölök, hogy ezt a cikket is már tegnap le kellett volna adnom a szerkesztőnek, mert tudom, időben -az utolsó percben- kész lesz) Szóval, fogadalmakat -szerintem- csak nagy dolgokban (és kellő önismerettel) lehet betartani. Apróságokban, pedig… nem érdemes fogadkozni, (elég, ha az elhatározásunkat változtatjuk). Hugom egyik fő mondása: Én véleményem… én változtatom meg Az önmagunknak tett megvalósítatlan ígéret következtében nemcsak a bukás kudarcát éljük át, hanem a változás lehetőségét is elvetjük. Míg az elhatározásainkat, céljainkat változtathatjuk, a fogadalmainkat csak „elfelejthetjük” betartani, ezzel frusztrálva önmagunkat. És ki akarja saját magát már az év elején bebiztosítani a „most sem -ez sem- sikerült” érzésre? Vannak olyan –már a gyerekkorban- megfogalmazott erős kívánságok, amelyek szülői életünket is meghatározhatják. Persze a fogadalom, – amihez egy életen át próbálunk ragaszkodni- betarthatatlan, hiszen gyerekként fogalmunk sincs arról, hogy milyen a másik oldalon szerepelni. Szülőként kell(ene) emlékeznünk nevelésünk buktatóira. – mondta Tóth Kriszta. A kilenc éves Tamara, azért érzi úgy, hogy „a legkedvesebb anyukához jutottam”, mert édesanyja nem felejtette el gyerekkori fogadalmát, „én szeretni fogom, és nem engedem a gyerekemet félni.” A háromgyerekes mama nem a fogadalmak, a tettek híve, azt mondja „Egyesével kell élni a napjainkat” Ha egy gyerek Közhely, de igaz hogy életünk első hét éve meghatározza egész későbbi életünket. A következő „leltár” segít az „én -gyerekként- miben éltem? És az én gyerekem miben él most?” kérdést feltenni.
Három válasz hangban Ha egy gyerek helyeslésben él, meg tanulja magát szeretni. „Addig élvezd az életed, míg kicsi vagy” – vallja a kilenc éves Tamara, akinek újévi kívánsága csak egy kicsit jobb jegy matekból
Ha egy gyerek félelemben él, megtanulja a rettegést „Én már gyerekként megfogadtam, egész más szülő leszek” – emlékszik Tamara mamája Ha egy gyerek biztonságban él, megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben „Nem kell fogadkozni. Egyesével kellene élni a napjainkat…és úgy, hogy a gyerekeink is elégedettek legyenek velünk és mi is magunkkal.” – mondja a háromgyerekes mama.
|
