Van émertle?
A cmabrigde-i etegyemen kéüszlt eikgy tnuamálny aítllsáa sznreit a szvkaaon bleül nincs jlneestőgée annak mkénit rdeeözndenk el a btűek: eyeüdl az a fntoos, hgoy az eslő és az uolstó betű a hlyéen lygeen; ha a tböbrie a lgnoeyabb özeássivsazsg a jleezmlő, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mraad. A jnleeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals.
Ha el tudtátok olvasni, akkor máris megkérdezem, hogy fontos-e, hogy hányas van abban a bizonyítványban?
Íme a bzonytéik. Gáspár Sári korábbi Apróságok c. rovatának egy figyelemfelkeltő cikkét adjuk most közre.
A cikk alaptémája, vagy inkább főszereplője Peti, akinek a mamája mindent megtesz, hogy gyerekének jó bizonyítványa legyen. Peti viszont inkább világgá menne, sőt már meg is próbálta. Viszont, hogy ki örülne annak, hogy csupa négyes bizonyítványa lenne, arra egyszerű a válasza: anyu és apu, más nem nagyon. S hogy ő mit szeretne? Egy mountandbike biciklit.
Részlet a riportból:
-Az én kicsi fiam, meredeken retardál, rengeteget gyakorolok vele, de mindenből rontott. Magyartanár létemre a legnagyobb kudarc az életemben a saját gyerekem. Már októberben összepakolt, hogy világgá megy, mert ő hülye, őt úgyse szereti senki, mert ő sose lesz olyan, mint…van egy csomó nagyon jó képességű osztálytársa… Fogta a hátizsákját, hogy elmegy.
–Komolyan gondolta? Hova mehetett volna egy tíz éves gyerek?
-Összepakolt a bőröndbe, mindenki sírt, azt mondtuk, döntsd el, próbáld ki valahol találsz-e jobb helyet…
-Mit szólt a papa?
-Hogy nem vagyok normális, ez az én művem, de megbeszéltük…elmondtam Petinek, hogy Te vagy a legaranyosabb, legszebb gyerek a világon, nem akarlak elcserélni, de a maminak nagyon fáj, hogy minden rosszban ott van, és kettest kapott zárásra, hát üvöltöztem, bevallom,…
–Megint pakolás lesz, …
-Nagyon nehéz…
–Milyen vizsgálatra hozta fel Petit Pestre?
-Dislexia vizsgálatra, hogy derüljön ki mi az oka a közepes teljesítésének. Elfogadjam olyannak, amilyen.
–Mit vár a vizsgálattól?
-Nem a diploma miatt, hanem saját magáért reménykedem, hogy „csak” dislexiás és nem a képességei miatt ilyen gyengék az eredményei. Mert erős kisebbségi érzése van. Már nem félek, azt szeretném, ha ő is és én is megnyugodnánk, és elfogadnánk a helyzetet, bár ez egy fura dolog, hogy a kezem alatt tehetséges gyerekek sora nő fel, és az enyém gyengén teljesít. Hol itt az igazság? Mindenki azt szeretné, hogy az övé legyen a legjobb.
„…Anyu, meg az Apu annak örülne, ha…” (2.0 mp)
Részlet a riportból
– Mi az amiben sokkal jobb vagy , mint közepes?
– Az a tesi óra, ott jó tudok lenni, mert ott játszunk, ugrálunk,
– Nemcsak iskolából áll a világ, otthon miben vagy jobb, mint más tíz éves kisfiú?
– A segítésben, otthon sokat segítek
– Minek örülnének a szüleid?
– Ha jobb tanuló lennék, és nem verekednék
– Kinek a legfontosabb, hogy közepesnél jobban tanuljál?
– Anyunak meg az Apunak
– És neked?
– Nekem is jobb lenne, ha azt a három hármast kijavítanám. Akkor négyes lenne a bizonyítványom. Úgy jobban nézne ki, hogy ha csupa négyes a bizonyítványom, és nincs benne hármas.
– Ki örülne legjobban, ha csupa négyes lenne a bizonyítványod?
– Az anyu, meg az apu,… más nem nagyon
– Te mit szeretnél a legjobban?
– Én egy montainbike biciklit.
És egy vélemény Peti esetéről:
Összeszorult a torkom hallgatva Peti mamáját:
„Magyartanárnő létemre a legnagyobb kudarcom a saját kisfiam, mert…”
Szomorú, hogy nem érti meg Peti világgá menését, az osztálytársaival hasonlítja össze, elhiteti kisfiával, hogy fontosabb a négyes bizonyítvány, mint a boldogságszigete.
Nem tud kibújni a tanárnőségből, otthon is az iskolai teljesítmény szerint kezeli Petit.
Pedig
Nincs értelme eltúlozni a bizonyítványt. Se a matek, se az olvasás, se a helyesírás osztályzat nem jellemzi Petit annyira, mint a meséje (amit nem akar elmondani a mamának)…és ezt a mama nem érti?
Szerencsére nálunk – bár alsóban nem volt sok okunk a dicsekvésre- egyik gyerek se akart világgá menni bizonyítvány miatt (se).
Pedig
Én is és mind a három gyerekem a helyesírással szenvedtük a legtöbbet, az iskolai éveink alatt. Szerencsére irodalomból jók voltunk, ezért bukás nem volt.
Nméi „elgéttéel” ez a veiccs küéldemny, aimt ajnláok a martgyaanárnők fiyegélmbe.
Olvasd végig!
A cmabrigde-i etegyemen kéüszlt eikgy tnuamálny aítllsáa sznreit a szvkaaon bleül nincs jlneestőgée annak mkénit rdeeözndenk el a btűek: eyeüdl az a fntoos, hgoy az eslő és az uolstó betű a hlyéen lygeen; ha a tböbrie a lgnoeyabb özeássivsazsg a jleezmlő, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mraad. A jnleeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals.
Íme a bzonytéik.
Úhygoyg tnseseek mkneit bkébeén hyagni a hleysesáíi fmonisáokgkal
