Amit tudni szeretnél a Mikulásról, de soha nem akartad megkérdezni…
A mese, a hagyomány az – pénzben nem mérhető- „lét” érték.
A mese több síkú, a valóság még inkább,… hát még az Apróságok életében! Ki volt az igazi Mikulás, mit kell róla tudni? Hagyomány és mese története elevenedik meg Gáspár Sári – Apróságok rovatában megjelent cikkében.
Egész éven át a nyuszi fülre emlékeztető hegyen keresztül hallgatja, hogy jók voltak-e a gyerekek, vagy rosszak. A hegy gyomrában, ahol a játékok készülnek, feleségével és a szorgos manókkal éldegél már réges-rég óta.
Ranschburg Jenô: Gyerekségek |
Több síkon…
Ma Zsolti mondta délelőtt:
De hogyha Zsolti nem gyerek, |
Egyszer volt…
Egyszer volt, hol nem volt, nagyon régen, (1738 éve történt), hogy 270. december 5.-én a kis-ázsiai Szent Miklós püspök névnapja előestéjén édességgel ajándékozta meg a gyerekeket.
Ez a máig élő hagyomány gyökere. De a történet sokkal „mesésebb” valóság.
Patarában született 245-ben egy nagyon gazdag család gyermekeként.
A városban pusztító járvány tört ki, így kisgyermekként árvaságra jutott. Szüleitől hatalmas vagyont örökölt, amellyel kolostorba vonult érsek nagybátyjához. Tanulmányai befejezése után a papi hivatást választotta, életét a tanításnak szentelte. Messze földön híres volt az emberek iránti szeretetérôl és segítőkészségéről.
A tengerészek védőszentje
270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokútján vihar tört ki a tengeren, az egyik hajó majdnem elsüllyedt, és két tengerész a vízbe esett. Miklós pap mentette ki az embereket és megjavította a hajót. Imádkozni kezdett, hogy megköszönje Istennek a segítséget, majd vízbe vetette magát és eltűnt a megrémült emberek szeme elôl, akik azt hitték, hogy egy égi Szent segített rajtuk. Hazafelé betért Myrába (Demre), Anatólia fővárosába, ahol az anyagias püspökök a tisztségért való versengésben napok óta nem tudtak megegyezni egymással, végül úgy határoztak: az legyen Myra városának püspöke, aki felszentelt papként elsônek jön be a városkapun.
Ekkor megérkezett Miklós pap, akit azonnal püspökké választottak, és 52 évig töltötte be ezt az egyházi tisztséget. Később a zarándokút tengerészei is betértek hálaadásra imádkozni Myrába, ahol a templomban felismerték a hajójukon imádkozó személyt Miklós püspökben. Ettől kezdve a tengerészek védőszentje lett, akik a bajban hozzá imádkoztak.
Csoda történt … a legenda születése
Szent Miklós vagyonát a nép megsegítésére fordította, a városka utcáin tett sétái közben beszélgetett az emberekkel, meghallgatta gondjaikat. A legendát megalapozó eset is így történt.
Élt egy teljesen elszegényedett ember a kolostor szomszédságában, akinek volt három férjhez menés előtt álló leánya. Miklós püspök éppen akkor ért a nyitott ablakhoz, amikor a lányok azon vitatkoztak, melyiküket adják el rabszolgának, hogy a családon segítsen, és hogy egy másik férjhez tudjon menni.
Ekkor egy marék aranyat keszkenőbe kötött és bedobta az ablakon. Azt hitték a lányok, hogy csoda történt.
Egy év múlva – ugyanebben az időben- megint bedobott az ablakon egy keszkenő aranyat a második lánynak. Ekkor lépteket hallottak az ablak alól. Amikor kirohantak, egy piros ruhás öregembert láttak elsietni.
A harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, zárva volt az ablak. Miklós püspök felmászott a sziklafal mellé épült ház tetejére, és bedobta az aranyat a tűzhely kéményén. A legkisebb lány éppen a harisnyáját szárította a tűzhelynél, amelybe az arany pont beleesett. Mivel télen történtek a csodák, az ismeretlen jótevőt a Télapónak hitték, aki ilyenkor jön le ajándékaival a hóborította Taurus-hegyről.
Mivel az ajándékozások mindig december 5-én, névnapját megelőző este történtek. Adakozásaiért a nép “Noel Babá”-nak (“Ajándékozó Apának”) nevezte el, és imáiba foglalta.
Fül-i hegyi Mikulás
Békés, hosszú öregkor után 326-ban tért örök nyugalomra.
Nyughelyénél egy tiszta forrás eredt, amelyből áradó szeretete küldi el ma is hozzánk utódát, a Mikulást, akinek eljövetelét nagy izgalommal várja sok millió kisgyerek.
1927-ben derült fény a lakhelyére, amikor a finn rádió gyermekműsorának vezetője, Márkus bácsi (Markus Rautio) bejelentette, hogy a Mikulás Korvatunturin (Fül-hegyen) lakik, a Lappföldön.
Egész éven át a nyuszi fülre emlékeztető hegyen keresztül hallgatja, hogy jók voltak-e a gyerekek, vagy rosszak. A hegy gyomrában, ahol a játékok készülnek, feleségével és a szorgos manókkal éldegél már réges-rég óta.
Az 1950-es évek óta a gyerekek a Lappföldön található Napapiiriben egyre többször találkozhattak a Mikulással. 1985-től látogatása rendszeressé vált, végül Napapiirit Mikulás faluvá nevezték ki, irodát és postahivatalt rendeztek be, ahová egész évben várják a gyerekek leveleit és a látogatókat.
(Laczkó Tünde cikke nyomán)