Micimackó visszatért

Bár Micimackó és barátainak kalandjai számtalan folytatásban sokasodtak az első megjelenést követő nyolc évtizedben – leginkább rajzfilmen. De ez a visszatérés most egészen más! S amitől igazán különleges, és nagy esemény: Micimackó a könyvlapokon tért vissza! S erre valóban nem volt, nem lehetett példa. Mármint hivatalosan.

Zártkörű rendezvény

Mert a Százholdas Pagony egy zárt világ. Akárki nem lehet lakója, s ez a valós világban is így működik. Mert bár A. A. Milne eredeti történeteit ötven nyelvre fordították le, s szép számmal készültek rajzfilmek is a mű alapján, a regény hivatalos folytatásáról hallani sem akartak a jogtulajdonosok. Mígnem a közelmúltban – mintha csak Malacka, Nyuszi, Tigris és Bagoly ülne az Micimackó és Malacka társaságában egy asztalnál: hoztak egy „Javaslati Határozatot”, arról, hogy David Benedictus író, színházi rendező, producer hivatalosan is újabb fejezetekkel gazdagíthatja Róbert Gida plüssállat seregletének mesés világát – A. A. Milne figuráihoz hűen -, s Mark Burgess illusztrátor újrarajzolhatja a kedves szereplőket de csakis E.H. Shepard stílusában.

Nyuszi nem kalóz, a vidra viszont Vilma

Az író pedig igazán komolyan vette a feladatot. Még a Kelet-Sussex megyében található Ashdown-erdőt is felkereste, mert ez a táj ihlette Milne-t a Százholdas Pagony megalkotásához. Itt aztán megalkotta az új történetek vázlatát, ám ezt csak a jogtulajdonos testület szigorú felügyelete mellett tehette. Így nem lehetett például Nyusziból kalóz, de így érkezhetett egy új lakó a pagonyba Vilma, a vidra személyében, s így ismerkedhet meg a pagony kis közössége a krikettezés tudományával, s így tovább, ám az változatlan, hogy továbbra is központi szerepet játszik a méz. Aki pedig látja a rajzokat, meggyőződhet arról is, hogy az illusztrátor sem maradt el az eredeti képi világ továbbvitelétől.

Lépést tartva

A világpremier 2009. októberére esett, s egyrészt a Móra Kiadó, másrészt a fordító Révbíró Tamás jóvoltából – ebből mi magyarok sem maradtunk ki. Mindössze egy héttel a Return To The Hundred Acre Wood október 5-i angliai és amerikai megjelenése után a hazai boltokba is visszatért Micimackó. Ehhez – a kiadó elmondása szerint – komoly nehézségeket kellett leküzdeni, mert szigorú titoktartás mellett zajlott a licitálás a kiadói jogokra, s csupán egy-két héttel ezelőtt kerülhetett aláírás a szerződésre. Ugyanakkor azonban – szintén titkosan – már ezt megelőzően készülőben volt a magyar fordítás, hogy az októberi premierre Winnie the Pooh mellett Micimackó is készen állhasson.

Klasszikusokról csak jót vagy semmit

Hogy a folytatás vajon valóban felnőhet-e az eredetihez? A lehetősége mindenesetre megvan rá. Már csak azért is, mert eleve kijelölt pályán haladhat. Igen valószínű, hogy ahol Milne eredetije megjelent, ez a kötet is kapható lesz. Megjelenését kiemelt sajtóérdeklődés követi szerte a világon, s aki szerette az előzőeket, be fogja szerezni ezt is. Az alkotók is mindent elkövettek a siker érdekében. Nagy műgonddal – s itt akad meg a mondat, mert felvetül az egyelőre megválaszolhatatlan kérdés, hogy másolták-e, avagy továbbgondolták az eredeti figurákat? S épp ezért nem tudható, hogy mi – az olvasó közönség – szeretni fogjuk-e, hogy úgy szövegben, mint képeken a régen ismert motívumok köszönnek vissza. Nem tudni még, hogy találunk-e benne naponta idézhető mondatokat, ezerszer példaként emlegethető fordulatokat? Egyenként biztosan – de ezek csak akkor működnek, ha ez közös emlékezetünk részévé válik, s az is érti, miről van szó, aki hallja.

Nem könnyű kérdések ezek, s ezzel együtt érthető az is, miért is töprengtek ezen bő fél évszázadon át a jogtulajdonosok. Mert előtte – míg Milne élt – ez nem volt, nem lehetett kérdés: ő kategorikusan elzárkózott a folytatástól. Javaslom, mi ne tegyünk így. Ha már visszatért a könyvlapokra Micimackó, fogadjuk szeretettel. Az idő pedig majd meghozza a választ arra a kérdésre is, hogy Micimackó harmadik könyve is klasszikus alkotás-e, avagy sem. Ennek ne menjünk elébe!

– Nyulász Péter –