„Nagyszakállú Mikulás, sok gyermek barátja” – szól a dal december elején, s a gyerekek nagy izgalommal várják, hogy megérkezzen teli puttonyával, sok-sok apró ajándékkal a Mikulás. Nálunk, Magyarországon december 6-án, Miklós napján látogatja végig a gyerekeket a deres szakállú Télapó.

A Télapó, vagy inkább ismét Mikulás, zsákjában megannyi földi jó lapul, alma, dió, mogyoró. Na és persze csoki, szaloncukor, miegyéb. Persze csak annak, aki jó gyerek volt, hiszen a rosszcsontoknak virgács jár.

 

Az ünnep Szent Miklós püspök nevéhez kapcsolódik, aki életében számtalan szegény gyereknek segített. Jótettei nyomán szövődött a legenda a jóságos, öreg bácsiról, aki a fagyos. havas tél beköszöntével körbejárja a világot, szeretetet, világosságot hoz ajándékaival az emberek otthonába.

 

Régen a Mikulásvárás részeként a fiúk bekormozott arccal, láncot csörgetve jártak az utcákon, így ijesztgették a lányokat, közben apró ajándékokat osztogattak a gyerekeknek. Az a hagyomány pedig a mai napig megmaradt, hogy ezen az estén minden gyermek kitisztítja a csizmáját, kiteszi az ablakba, amibe a Mikulás becsempészi az ajándékot az éjszaka leple alatt.

Az amerikai gyerekek kevéssé szerencsések, mint a magyarok. ott nincs külön Mikulás ünnep december 6-án. Hozzájuk csak Karácsony éjjelén érkezik meg a Télapó.  A kéményeken, kandallókon át közlekedik, s a karácsonyfa alá ő helyezi el az ajándékokat.

 

Tudvalevő az is, hogy Mikulás a finnországi Lappföldön él, a messzi, havas északon, s csillagjáró rénszarvas szánon jár. Finnül így hangzik a neve: Joulupukki. Ha kíváncsi vagy, miként telnek napjai, megpillanthatod ezen az oldalon: http://www.joulupukki.fi/.

Még levelet is írhatsz neki erre a címre: santa.claus@santaclausoffice.fi