A nevelés extrém sport
Ki nem gondolta kamasz korában, hogy „én biztos nem leszek olyan szülő (felnőtt), mint a szüleim”?! Igaz, gyerekként fogalmunk sincs arról, hogy milyen a másik oldalon „szerepelni”.
A család nem cirkusz
Gyereket nevelni nem egyszerű mutatvány. Vannak generációkon át érvényes szabályok, módszerek, amelyek hatásosságát mégis újra és újra meg kell vizsgálni, koronként, családonként, gyerekekként!
A szülői pálya tele van akadályokkal. Szülőként kell(ene) emlékeznünk nevelésünk buktatóira.
Család nem cirkusz „Apa, Te nem neveltél,… idomítottál” 2,10 mp
Az 58 éve, lelkiismeret furdalással küzdő Apa üzenete a mai fiatal szülőknek: a gyerekekkel legyenek szigorúak, de ne essenek túlzásba! Elsősorban szeressék, és azt mutassák is ki! Ne idomítsák őket, mert a nevelésben elkövetett hibákat nem lehet visszacsinálni.
Érzelmi gyógyszer
A dicséret, – Dr. Haim Ginott szerint gyógyszer. Szülők és gyermekek c. könyvében „érzelmi gyógyszernek” nevezi, mely nemcsak gyógyítja, de meg is előzi a lelki betegségeket! A dicséretet is óvatosan kell adagolni, meg kell ismerni a mellékhatásokat, be kell tartani a szabályokat. Ginott a legfőbb szabálynak azt tekinti, hogy:
| „…a dicséretnek mindig a gyerek erőfeszítéseire és teljesítményére kell vonatkoznia, nem pedig valamilyen jellemvonásra vagy a személyiségére… A dicsérő szavaknak reálisan kell tükrözniük a gyerek teljesítményét, nem pedig valamilyen operett-szépségű képet kell festeniük a gyermek személyiségéről”. |
Tehát a dicséret jó dolog, növeli a gyerek önbizalmát, biztonságérzetét. Valójában azonban a dicséret feszültségre és helytelen viselkedésre is vezethet.
Húsvétkor történt, hogy mikor megdicsértem a még óvodás fiú unokámat (szépen elszavalta a locsoló verset és jól viselkedett) teljesen megvadult, mintha csak be akarta volna bizonyítani, hogy mennyire méltatlan a dicséretre. Lehet, ezzel az „őrjöngéssel” fejezte ki, hogy az „igazi énje” nem a jó fiú, (kezelhetetlenül féltékeny a húgára) és nem ért egyet a dicséretemmel. Az esti fürdetésnél viszont „húsvéti ajándékként” teljesen önállóan megfürdött, fogat mosott, felöltözött és ragyogó arccal, büszkén zsebelte be a jogos elismerésem.
Meg ne próbáld !
A véleményünket, legyen az dicséret, vagy rosszallás, igyekezzünk nyilvánvalóvá, érthetővé tenni a gyerekek számára. A gyerekeknek egyértelmű jelzésekre van szükségük!
„Mit érzel, ha az apu haragszik? …nem tudom megmondani” 1,50mp
A szidás-büntetés, vagy a dicséret- jutalom párt a felnőtt ki tudja egészíteni az „érted haragszom, nem ellened”, „csak bíztatásnak szántam, a hibáid kijavításához a felsorolásukat”, „ami jó az a természetes, a rosszon, pedig csak úgy lehet változtatni, ha azt mindig mondjuk”… és mindenki tudná sorolni az érveket a néha szidásnak, vagy inkább büntetésnek tűnő kritikák haszna mellett.
De: ismersz olyan gyereket, akit sikerült csak szidással „jóvá” változtatni?
Miért büntetünk?
Hogy megtanulja a gyerek, hogy mi a helyes és mi nem. Már százszor elmondtuk, mi a jó mégse érti. Szándékosan nem csinálja amit kellene. Mindent megpróbáltunk, hiába. Tehetetlenek vagyunk.
| Ingrid Sjöstrand : Meg ne próbáld!Meg ne próbáld!
mondja apa, és nagyon szigorúan néz rám. És egész testem reszket, és már úgy érzem, gyáva vagyok, ha meg nem próbálom. |
Akkor mi a megoldás?
A „Szülök és gyermekek” c. könyv gyakorlati példákat hoz fel, melyben a szülő valamiért megbünteti a gyerekét. A feladat, hogy gyerekek legyünk és meghalljuk… magunkat. Büntetés közben. Ön képes beleélni magát a gyereke szerepébe?
Iványi Zsófia könyvismertetőjéből idézem a kérdéseket és az elképzelt válaszokat. Az Ön válaszai hasonlóak?
„- Mit érzünk, amikor mi vagyunk a gyerekek? -„Ahogy tehetem, elköltözöm”;
– Mit gondolunk a szüleinkről, akik megbüntetnek? -„Téged nem is érdekel, mit érzek, ugye?”, „Gyűlöllek”;
– Éreztük-e már valaha, hogy megérdemeltük a büntetést? -„Jó, akkor zárjál be. Most boldog vagy?”;
– Ha igen, akkor rossz gyereknek éreztük magunkat? –„Nem én voltam!”;
– Miért követtük el a „bűncselekményt”? -„Csak fordulj el és újra megteszem”;
– Magyarázkodnunk, védekeznünk kell miatta? -„Mennyire rossz gyerek vagyok, nem csodálom, hogy nem szeretnek”;
– Meghallgatnak egyáltalán, vagy csak ész nélkül tombolnak? “Csak legyek erősebb, akkor majd visszaütök!”; “Bezzeg te tökéletes vagy, mi?”… „
Minden kis dicséret számít
| Haim Ginott szerint a büntetéssel alapvetően az a baj, hogy nem működik, mert: „…ahelyett, hogy a gyerek sajnálná, amit tett, és azon gondolkozna, hogyan tehetné jóvá, a büntetés eltereli a figyelmét, és bosszúbeteljesítő fantáziálásra készteti.” |
„…Ha konfliktus van köztünk, akkor nem egymás ellen kell fordítanunk az energiáinkat. Nem az számít, hogy ki győz és ki veszít. Ehelyett keressünk olyan megoldást, ami egyikünk számára sem megalázó.”
Tehát a legfontosabb, valahogy rávezetni a gyereket, hogy hogyan teheti jóvá a hibát.
Ehhez szükséges, hogy ne dühből cselekedjünk. Problémát megoldani csak higgadtan lehet. Megmondhatjuk neki az elvárásainkat, de hagyhatjuk is, hogy ő maga találjon ki megoldásokat a problémára. Ha nem működik… akkor még mindig hagyhatjuk, hogy a gyerek megtapasztalja helytelen viselkedésének következményeit (és ez nem egyenlő a büntetéssel!).
| „Egy gyereknek igenis meg kell tapasztalnia a cselekedeteinek a következményeit, de nem a büntetést. Egy szeretetteljes kapcsolatban nincs helye a büntetésnek!”Dr. Haim Ginott |
Mit gondolnak minderről az érintettek?
Akár gyereket, akár felnőttet kérdeztem, azzal mindenki egyetértett, hogy – mint az elsős Máté mondta – „… az életben minden kis dicséret számít”
Gáspár Sarolta
* A cikk a TÁMOP-6.1.2/A-09/1-KMR-2010-0426 projekt támogatásával, a projekt keretén belül elvégzett szakértői munka részeként készült el. *
