Mint mindenhol, a sportban is jelentősen befolyásolhatja az első benyomás a végleges döntést – vagyis jelen esetben egy sportágról kialakult képet. Ebben jelentős szerepe van az edzőknek. Nem mindegy, hogy az edző hogy mutatja be a sportágat a gyerekeknek, milyen a kisugárzása és mennyire tudja elnyerni a gyerekek bizalmát és szimpátiáját!

 Az edző méltósága

Szinte bármely sportágból lehet egy, a gyerekek számára vonzó, vagy éppen ellenkezőleg, nem túl szimpatikus lehetőség. A kiválasztáskor személyes sorsok alakulása – és egyben a sportágak eredményessége is lehet a tét. Hiába vannak esetleg tehetséges gyerekek, akik adott esetben azért fejezik be az edzéseket, mert az edzőjükkel nem tudnak egy hullámhosszra kerülni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az edzőknek teljes mértékben igazodniuk kell a gyerekek igényeihez, de valami módon minden edzőnek – minden egyes versenyzőjével éreztetnie kell a személyes törődést és a figyelmet. Egyszerűbben talán úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy az edzőnek el kell érnie azt, hogy a gyerekek tiszteljék őt.

 Nem elég “csak” jó edzőnek lenni

Egy jó utánpótlásedzőnek a gyerek mentorává is kell válnia. Azaz, nem csak a sportágra való sikeres felkészülésért felelős, hanem azért is, hogy egy olyan érzelmi kötődést alakítson ki minden versenyzőjében a sportág és egymás iránt, melynek segítségével majd egyszerűbb lesz leküzdeni a megmérettetések után óhatatlanul előforduló vereségek és sikertelenségek keltette motiválatlanságot. Az edző lehet tehát az a személy, aki miatt elkezdenek egy sportágat gyakorolni vagy éppen az, aki miatt inkább más irányba mennek a gyerkőcök. Ez az edzői szakmán belül is szinte egy külön tudományág. Itt nem elég “csak” jó edzőnek lenni és mindent tudni a sportágról, de el is kell tudni adni azt a szülőknek és gyerekeiknek egyaránt.

 Minden kezdet nehéz

Minden kezdet nehéz, mert a gyerek ekkor szembesül először a szükséges fegyelemmel, és a következetes munkával. Tisztában vagyok azzal, hogy erre törekszik a legtöbb szülő is, de nekem az a tapasztalatom, hogy a sport segítségével ez sokkal hatékonyabban működik. A szülők ugyanis sokszor engedékenyebbé válnak és hajlamosak eltekinteni a következetesség szükségességétől, míg az edzéseken és a mérkőzések során, mindig van egyfajta elvárás (részidők és feladatok teljesítése, taktika betartása…) az edzők és a csapattársak részéről is. Ehhez hozzászokni pedig nem egyszerű feladat.

 Bizalom nélkül nem megy

Egy laikus szülő nehéz helyzetben van az edző szaktudását illetően, de néhány dologra azért biztos nyugodtan hagyatkozhat. Az egyik az edző referenciája, vagyis, hogy kik kerültek ki már korábban a keze alól, a többi szülő véleménye, a gyerek véleménye, és természetesen az edzésen látottak, hogy hogyan bánik az adott edző a gyerekekkel. Ám ez a folyamat akkor működik, ha megvan a bizalom – gyerek és edző, edző és szülő között. Azaz, ennek a bizalmi körnek a részét képezik a szülők is. Nekik több fronton is helyt kell állniuk. Elsősorban biztosítaniuk kell a megfelelő feltételeket a gyermekük számára, hogy sportolhasson, másodsorban pedig maximálisan megbízniuk az edző szakértelmében.

A gyerekeknél (de talán ez nem csak rájuk érvényes) megszokott dolog, hogy megpróbálják a könnyebb utat választani és a kisebb ellenállás irányába menni. Előfordul még az is, hogy az edzőt rossz színben tüntetik fel a szüleik előtt, hogy esetleg így érjék el a kívánt eredményt vagyis, hogy ne kelljen edzésre járniuk. Pedig kemény edzések nélkül az óhajtott eredmények sem jönnek! Amennyiben a szülő nem konzultál eleget az edzővel, és nincs meg a feltétel nélküli bizalom, a gyerek sohasem fogja megtalálni a neki megfelelő sportágat. Márpedig a kemény munka szükségessége minden sportágra érvényes. Ha a szülő “bedől” a gyerekének, azzal el is indul a mókuskerék. A másik jele a bizalmatlanságnak, amikor a szülők mondják meg a gyerekeiknek, hogy mit, hogyan kéne csinálni. Értem én, hogy csak jót akarnak, de valószínűnek tartom, hogy mégsem értenek annyira az adott sportághoz, mint azon szakképzett edzők, akik már évek óta csak ezzel foglalkoznak.

Személyiségfejlődés és önértékelés

A két különböző irányból jövő és nem feltétlenül azonos információ teljesen összezavarhatja a gyerkőcöket. Ez nem csak a sportág szakmai részére vonatkozik, hanem ami sokkal rosszabb, a gyerekben kialakult énképet is eltorzíthatja. Egy csapatsporton belül viszonylag gyorsan kialakul a csapattársak közti hierarchikus rendszer. Ez általában sportteljesítmény függvénye, de az egyes helyekért mindenkinek meg kell küzdenie. Sokan úgy gondolják, hogy ez sokszor torz és nem biztos, hogy mindenkinek az előnyére válik. Ezzel nem is szeretnék vitatkozni, de én úgy gondolom, hogy mindenki számára fontos, hogy megfelelő helyre tudja besorolni magát. Nem szerencsés, ha egy szülő a gyerek képességeinek nem megfelelő eredményeket vár el tőle. Ennek tipikus példája, hogy túldimenzionálja a gyerek tehetségét, ezáltal félrevezeti őt. Ha a gyerek a gyakorlatban nem tudja megvalósítani, amiről az ilyen szülő meggyőzi, akkor nem érti, hogy ha tényleg ő a legjobb, akkor többiek ezt miért nem látják?! Egy hozzá nem értő szülőnek nehéz ezt megítélnie. Mindamellett, hogy jót akar a gyerekének, érdemes az edző véleményét figyelembe venni. Ha viszont az edző és a szülő közötti kapcsolat nem a bizalmon alapul, akkor ennek sajnos a gyerek látja majd a kárát.

Gergely István

olimpiai bajnok vízilabdázó

(A képeken a cikk szerzője)