Bizonyítvány,… rólunk
„Olyan jó Neked elmondani, hogy rosszat csináltam” – részlet egy hozzászólásból, amelyben az Anya idézi most már kamasz fiát. Itt a vakáció, és a gyerekek eredménye nemcsak őket minősíti, hanem a szülőket is. Két vélemény, egy csokorban. Gáspár Sári korábbi írása az Apróságok rovatból.
– Lehet, az iskolai értékelés előbbre való, mint a szülői?
Nekem is gyengén tanuló fiam van, -sokat kínlódunk a tanulással-, de eszembe se jutna, az iskolai értékelést, bizonyítványt, fontosabbnak tartani, mint a gyerekem boldogságát.
Lehet, az iskolai értékelés előbbre való, mint a szülői?
A „Peti és a boldogságszigete” c. riport hallgatása (olvasása) után már meg akartam írni a véleményemet, de túl „gyerekpárti” lettem volna, (bár a mamát is sajnálom).
Fel nem foghatom, hogy egy anya, hogyan tud otthon is magyartanárnő lenni inkább, mint anya.
Igaz, van a családunkban is ilyen „szerepzavar”, a sógornőm óvónő, és úgy bánik a bátyámmal, mint egy kiscsoportossal. (De ez az ő baja, miért hagyja)
Peti viszont csak kilenc éves, nincsenek érvei az ő boldogságszigete mellett. Elhiszi a mamájának, hogy, a jó bizonyítvány a lényeg, e nélkül nincs jövője.
A mama jót akar, de az ő módszere nem csak az álomszigetéhez nem segíti Petit, de a saját álmai megvalósulásához se.
Tanárnő létére tudhatná, Peti meglévő adottságaiból, vágyaiból kellene a „jövőt építeni”.
Én Peti álom szigetét többre értékelem, mint a mama elvárásait.
Igazam van?
Szólj(on) hozzá!
Kié a bizonyítvány? (kinek az érdeme a jegy?)
– gyereké
– szülőké
– tanáré
– másé
A gyerek olyan lesz, … (1 perc 40 mp)
…amilyenné a szülő formázza
Minden kérdés a neveléshez vezet…
És nem lehet „kávészünetet” tartani a nevelésben, de
nem lehet a gyerekeket állandóan „osztályozva nevelni”- mondta Ranschburg tanár úr.
Ne legyenek tabu témák, ne kelljen kérni, hogy „Beszélgess velem” ez lehet az alapja a bizalomnak, kapcsolatnak, nevelésnek.
Ne felejtsük azt az „apróságot”, hogy beszélgetni kell a gyerekkel, (és a felnőttel, a szülővel is!), mert: szóból ért az ember!
