Gyerekzsúr egy ötvenéves oroszlánnal

 

Kipp-kopp, Kockásfülű nyúl, Boribon. Nincs gyerek Magyarországon, aki ne ismerné, ne kedvelné Marék Veronika mesehőseit, akik bizony nem is csak itthon hódítanak. A Laci és az oroszlán mesekönyv igazi világsiker, s mint az a Marék Veronikával készült interjúból kiderül, a világhódító kaland korántsem ért véget. Erről is szól az egész napos fesztivál a Millenárison, november 26-án.

 

– Az eseményt én az oroszlán születésnapjának nevezem, mert a Laci és az oroszlán éppen ötven évvel ezelőtt jelent meg a Móra Könyvkiadónál – mondta Marék Veronika. – Ennek olyan hatása volt és van azóta is, hogy az fantasztikus. Ma is csodálatos dolgok történnek körülötte. Japánban például negyvenöt éve minden évben kiadják. Koreai nyelven is olvasható, most pedig Kínában is megjelent. Magyarországon utoljára 2009-ben a Móra adta ki, de nemcsak magyarul, hanem rögtön angolul is. Annak idején Németországban és Angliában is sikert aratott ez a mese, de többek között románul és szerbül is megjelent, szóval kalandos utat járt be a kis oroszlán.

– Miért lett fekete a Laci és az oroszlán címlapja?

– Mert a mesének az a leghatásosabb képe, amikor ketten együtt bemennek a sötét szobába, amitől Laci rettenetesen fél. Ez a sötét borító szinte példa nélküli a gyermekirodalomban, úgyhogy eléggé meg is volt hökkenve mindenki. A Móra meg is próbálta egyszer kiadni fehér borítóval, de annak egyszerűen nem volt ereje. Úgyhogy ezzel a fekete címlappal adják ki mindenütt, ez már a történet jelképévé vált.

– Mi születik előbb, amikor dolgozik, a figura vagy a mese?

– Nálam ez a kettő elválaszthatatlan, mert úgy szoktam kitalálni a meséket, hogy firkálgatok közben. Rajzolgatok arcokat, madarat, csillagot, közben írok egy-két szót, aztán elkezd valami mocorogni, és akkor megszületik a mese. Persze nem történik mindig így menetrendszerűen, de mindenképpen együtt alakul a rajz és a szöveg. A kivétel éppen a Laci és az oroszlán volt, aminek alapötletét ajándékba kaptam apukám legjobb barátjától, egy írótól. “Tudom, hogy soha nem fogom megírni – mondta -, de odaadom az ötletet, csinálj vele, amit akarsz”. És elmesélte, hogy van egy rémes kisfiú, teljesen kirekesztődik a többiek közül, de egyszer csak jön egy picike kis oroszlán, aki mellé szegődik. Ennyi volt az egész, de nekem azonnal elindultak a gondolataim: hogy az oroszlán kicsi és piros legyen, a kisfiúnak pedig legyen egy álma, hogy helikopterpilóta akar lenni. E köré kerekedett aztán a történet.

– Kell tanulság egy mesébe?

– Arra az egyre vigyázok, hogy ne legyen tanulságos, amit írok. Nem szeretem a tanulságos meséket. Előfordulhat, hogy egyik-másik mesémből leszűrhető valami “tanulság”, de ez nem szándékos. Semmiféle pedagógiai szándék nem vezet. Nagy meglepetésként ért az Annipanni, mesélj nekem megjelenése után, hogy olyan visszajelzéseket kaptam: a gyerekek megkérdezték az anyukáikat, miben segíthetnének. Ez megható.

– Richly Zsolt animációs filmrendező alkotótársa volt, a Kockásfülű nyúl-sorozaton dolgoztak együtt. Legutóbb pedig a Vivandra kiadó gondozásában megjelent, A kékpöttyös elefánt című képregényes kötetéhez írt szöveget. Mit jelentett ez a szoros alkotói együttműködés és barátság az ön művészi pályafutásában?

 

– Életem nagy álmát segített megvalósítani, és ez a rajzfilm. Zsoltban olyan rokonlelket találtam, aki ezt a gyerekvilágot csodálatosan meg tudta rajzolni, meg tudta rendezni. Az élet nagy kegyetlensége, hogy nem folytathattuk. Mivel nincs benne szöveg, kedves és cselekménydús, világsikernek indult. De úgy alakult az élet, hogy a Pannónia Filmstúdió nem látott benne több lehetőséget. Jóval később újra akartuk indítani, ezért meg is írtam újabb 13 epizód forgatókönyvét, de nem találtunk a folytatáshoz megrendelőt. Sajnáljuk, mert mind a ketten öregebbek vagyunk, és már nincs meg bennünk az egykori korlátlan munkabírás. Ha megjelenne egy csodálatos nagybácsi, már akkor sem biztos, hogy belefognánk. Úgy látszik, ennek ez a sorsa. Van egy gyönyörű latin mondás: “habent sua fata libelli”, a könyveknek megvan a maguk sorsa. Vonatkozhatna a Laci és az oroszlánra, hogy milyen érdekes története van ennek a könyvnek, de ugyanígy a Kockásfülű-sorozatnak is megvan a maga sorsa. Nagy sikernek indult, és utána tulajdonképpen a szűklátókörűség akadályozta meg, hogy ebből is olyan hosszú sikerszéria legyen, mint például a Kisvakondból.

– A Millenáris egész napos programja rendkívül sokszínű lesz. Kiállításon vonul fel a mesevilág, diavetítés, rejtvények, Boribon-koncert várja a családokat. Mire számíthatnak a látogatók?

– A Laci és az oroszlán áll a kiállítás középpontjában, de tulajdonképpen az egész pályám, a könyveim a téma, Boribon, a Kippkoppok meg a többi mesefigurám. Az is kiderül, hogyan kezdődik egy könyv, milyenek az első vázlatok, ötletek. Hogy gyerekkoromban milyen lelkesen rajzoltam és írtam. Nagyon komolyan vettem az írást, és minden írásomat római számokkal jeleztem, de aztán a XLV. táján belezavarodtam. Kis történetek, versek voltak ezek, regénybe sohasem mertem belefogni, pedig ötödikesen minden kislány regényt írt.

(MTI)

A Marék Veronika nap részletes programja:

http://www.millenaris.hu/gyerekprogramok/marek_veronika_nap/

Kockásfülű nyúl rajzfilmsorozat a Mese.tv-n: http://mese.tv/kockasful_nyul

Marék Veronika honlapja: http://www.marekveronika.hu/main.html