Hogyan ismertessem meg gyermekemmel az órát?
Sokak szerint az probléma, hogy a gyerekek hamarabb tanulják meg a digitális óra értelmezését, mint a hagyományos változatát. A mai világban azonban lassan több a digitális óra, hiszen otthonunkban is számos háztartási gépen, telefonjainkon és számítógépeinken is ez köszön vissza, ezért nem baj, ha tudják mit kezdjenek vele.
Erre vagyunk mi szülők, hogy a hagyományos órát ismertessük az új generációval. Néhány ötlettel, praktikával hozzásegíthetjük gyermekeinket a tudás megszerzéséhez.
Az óvodás évek alatt a legtöbb gyerek már jól ismeri a számokat, illetve azok jelentését. Apró kis ujjaikkal helyesen meg tudják mutatni, hogy a számjegyek hány ujjacskát jelentenek.
Később aztán az általános iskola 1-3. osztálya között találkoznak igazán először az idő és az óra fogalmával, de addigra már a környezetük által is rendelkeznek némi tudással. A mi feladatunk az, hogy a legjobb alapokat szolgáltassuk a kicsiknek ahhoz, hogy ezt a mindenki számára “kötelező” lécet meg tudják ugrani.
Elsőre nehéznek hangzik, mert nem egyszerű elmagyarázni a számok szerepét az időben. Nem könnyű egy gyereknek megérteni azt, hogy egy adott számnak két jelentése is van. Egyszer mutatja az órát, másodszor pedig a percet. Sőt, olykor egy azon szám mutatja az órát is és a percet is.
Fogjuk fel ezt úgy, hogy az számok kettős ügynökök, mint Batman vagy Superman. Van egy hétköznapi és egy nem éppen hétköznapi életük. Ezzel könnyedén elérhetjük azt, hogy a gyerekek ne akarják tovább boncolgatni a számok kettős jelentőségét.
Ha ezen túllendültünk, akkor a második arany szabály, hogy a kis mutató mindig az óra, a nagy mutató mindig a perc. El kell magyarázni a kicsiknek, hogy sok sok perc tesz ki egy órát, tehát a sok nagy mutatóból lesz végül egy kicsi. Iskolásoknak már számszerűsíteni is lehet, hogy 60 percből lesz 1 óra.
Ezt be is tudjuk bizonyítani, hiszen a régi típusú órákon még megszámolható, hogy az óra tényleg 60 percre van felosztva. Ha a nagy mutató körbeér, akkor a kicsi is ugrik egyet előre, majd kezdődik minden elölről.
Ezután érdemes végig gondolni, hogy egy-egy óra mit jelent a gyermek életében. Például a reggel 7 óra a legtöbbeknek reggelizéssel és iskolába indulással telik. A 12 óra az ebéd ideje, a délután 4 az uzsonna ideje stb, stb. Így a gyermek jobban át tudja ültetni az időt a saját életébe, ettől válik a sajátjává.
Ha már ezt is értelmeztük, akkor gyermekünkkel együtt készítsünk egy napi tervet. Egyet a hétköznapokra, és egyet hétvégére. Nézzük meg, hogy mikor mit szoktunk csinálni, és számoljuk ki, hogy egyes programok között mennyi idő telt el.
Kérjük gyermekünk segítségét egy hétvégi családi program megtervezéséhez, időbeosztással együtt, hogy mindenre jusson is és maradjon is.
Vásároljunk tudatosan olyan órát gyermekünk szobájába, amely hagyományos, ezzel segítve azt, hogy gyermekünk könnyedén hozzászokjon a jelenlétéhez.
Tegyünk egymás mellé egy hagyományos és egy digitális órát. Állítsunk be mind a kettőn egy azonos időpontot. Ezután az ujjainkkal mutassuk meg, hogy melyik órán mennyi az idő. Ki fog derülni, hogy a kettő ugyanazt jelenti, pedig másképp néznek ki első ránézésre.
Szándékosan úgy beszélgessünk gyermekünkkel, hogy idő adatot is közöljünk. Tehát ne azt mondjuk neki, hogy ebéd után érted megyek a suliba, hanem, hogy fél 1-re ott vagyok érted. Ne azt mondjuk neki, hogy mindjárt kész a vacsi menj kezet mosni, hanem, hogy 10 perc múlva kész az étel, mire letelik moss kezet és gyere az asztalhoz.
Ezekkel az apró kis trükkökkel sokkal többet segítünk a kicsiknek, mint a hosszadalmasan tartó magyarázattal az időről. Viszont az fontos, hogyha egyszer már nekifutottunk ennek a feladatnak, akkor egy picikét mindennap gyakoroljunk. Nem sokat és nem muszájból, hanem napi 15 – 30 percet, de azt vidáman.
forrás: www.kicsisziv.hu
