Új magyar gyerektévé: nullától huszonnégyig

 

„Olyan közösségi világot szeretnénk a csatorna köré teremteni, amelyik nem pusztán azt feltételezi, hogy az ember csak ül és néz a tévé előtt, hanem aktív résztvevővé avatja az érdeklődőket” – foglalja össze a csatorna intendánsa a széles palettán mozgó terveket. Az első, bár még jóváhagyásra váró „kísérleti” adásnap, amikor 0-24 óráig már a 0-24 éves korosztálynak szóló tematika tölti meg a képernyőt, közelgő nemzeti ünnepünk, március 15-e lesz. Ami viszont biztos, a TV Maci marad. Interjú az intendánssal, Süveges Gergővel.

A megbízatás történelmi – de legalábbis médiatörténeti –, hiszen ilyen még nem volt Magyarországon, s az is példa nélküli, ahogyan az új intendáns, Süveges Gergő munkához kezdett: blogot indított az interneten, ahol rendszeresen beszámol a történésekről. Az interjú elején pedig rögtön kiegészítéssel kezdi: gyermek-, ifjúsági és családi csatornát szeretnének létrehozni, hangsúlyozva, hogy egyelőre a tervek készültek el, amelyekből akkor lehet valóság, ha azokhoz a szükséges forrásokat is megkapja az új csatorna.

– Akkor talán kezdjük ezzel. Mennyi pénzre volna szükség?

– A konkrét számok helyett inkább arányokat mondanék: a célcsoport, nagyjából 2 millió 400 ezer ember (0-24 éves korig), vagyis Magyarország lakosságának mintegy 24 százaléka. Plusz a szüleik…

– … az így már a lakosság bő egyharmada.

– Igen, és ehhez képest a gyermek-, ifjúsági és családi csatornának elegendő lenne a teljes közszolgálatra fordított pénz 10 százaléka. 24 – vagy ahogyan mondod, 33 – százaléknak – 10 százalék a forrásokból. Ez talán nem telhetetlen igény.

– Én megszavazom, bár nyilván nem ezen múlik.

– Természetesen a vezérigazgatókból és számvevőszéki szakemberekből álló költségvetési tanács fogja ezt eldönteni és meghatározni. De úgy látom, létezik politikai akarat arra, hogy legyen gyermek-, ifjúsági és családi csatorna. Következésképp azt feltételezem, ennek a finanszírozására is meg kell, hogy legyen a politikai akarat. Ha értékelhetetlen költségvetési forrást határoznak meg, az jelzésértékű lesz: mégsem kell ilyen csatorna. De bízom a derűlátó forgatókönyvben.

– Bízva ebben, s hogy megérkezik a szükséges pénz, mire fogja költeni azt a csatorna? Az m2 intendáns blogon már sok minden olvasható a tervekről, például, hogy a napszakokhoz igazodó sávos adásmenet lesz meghatározó, mint például kora reggel „Hagyd aludni apáékat” sáv, délelőtt „Anyasáv”, délután a „Párnasáv”, este „Álomötlet”, s így tovább. Milyen műsorok fogják ezt megtölteni?

– Ezek egyelőre munkacímek, de jelzik azt, hogy igyekszünk a családok, a megcélzott korosztályok életritmusához, érdeklődéséhez igazodni a napi adásmenetben, s azoknak szolgáltatni műsort, akik éppen otthon vannak. Ezt szolgálja a hétköznapokat jellemző sávos szerkezet, amin belül pedig egyelőre a műsorok típusát, jellegét határoztuk meg, s még nem a konkrét műsorokat. Az csak a források ismeretében lesz lehetséges.

A délelőttöt a kisbabával, esetleg beteg gyerekkel otthon lévő szülőknek szánjuk, s természetesen célzottan a kicsiknek. Ez a sáv tartalmazna minden olyan információt, tudást, ami egy család „üzemeltetéséhez” jól jön – lelki, anyagi, szellemi téren is. Itt lenne „Családi kör típusú” – hangsúlyozom, „típusú” műsor, hiszen nyilván nem az évtizedekkel ezelőtti műsort ismételjük, avagy folytatjuk –, vagy például „napi doki” gyerekbajokról, gyerekbetegségekről, szóval olyan témák, amelyek minden szülőt napi szinten érintenek. Aztán lenne délelőtt kifejezetten a kicsiknek, a még nem ovisoknak szóló műsor – animáció, mondókázás, hoc-hoc katonázás és így tovább.

Délben új típusú harangszó lesz, gyerekrajzokkal, s a terveink szerint, új típusú ifjúsági és gyerek híradó is készül.

Délután, ahogyan hazaszivárognak a nagyobb gyerekek az óvodából, iskolából, elkezdődnek a nekik szóló műsorok, s ismét csak típusokat mondok: lenne drámapedagógia jellegű megmozgató, bevonó, játékos – tehát amolyan „Égbőlpottyant típusú” műsor, majd interaktív oktató sáv, ami nem elmondja a tananyagot, hanem az érdekességekre helyezi a hangsúlyt és bevonja a gyerekeket.

Lesz persze esti mese, utána pedig film a fiataloknak – amiben már benne lehet a Trainspottingtól kezdve a Good Will Huntingig sok minden, és tervezünk az esti nagyfilm után elemző beszélgetéseket – nem a filmről, hanem az általa felvetett problémáról. Ez afféle kérdésfeltevő, válaszkereső műsor volna – már az éjszakába nyúlóan. Amikor egyébként nagyon sok zenét tervezünk – esetleg összekapcsolódva a Petőfi rádióval. Akár csak zene „just for fun” alapon, akár úgy is, hogy slágermagyarázattal, a hátteret felvillantó információkkal körítjük.

Tervezünk „retro” sávokat is, amelyekben éjféltől egy-másfél órában újra műsorra lehet tűzni olyan archív műsorokat, mint a Leg, leg, leg, az Elmebajnokság, az Álljunk meg egy szóra, a Fele sem igaz. Ezek persze nem gyerekeknek szólnak, de olyan régi családi műsorok, amelyekre szívesen emlékezik a szülők korosztálya. A hétvégéken pedig lesz mesemúzeum, melyben régi klasszikus mesékből adnánk válogatást. Ehhez képest azonban az esti mese, és az egyéb mesesávok lehetőség szerint új mesékkel telnének meg, közöttük új animációval.

– Az új animáció azt jelenti, hogy az elmúlt húsz évben termett, de képernyőre nem került alkotások, vagy teljesen újak készülnek?

– Ennek párhuzamosan kell mennie, mert ahhoz, hogy csupa-csupa új készüljön őszig, nyilván nem elegendő az idő, s azon kívül jelen állapotban, január 27-én még pénz sincs rá. Ám az a határozott szándékunk, hogy felpezsdítsük a magyar animációt, s ebből a vegetatív állapotból, a filléres gondokból, pénzhiányból kimozdítsuk. Tehát ha adnak pénzt a gyermek-, ifjúsági és családi csatornára, akkor lesz új animáció is.

– A műsorokra visszatérve, az imént a hétköznapokról volt szó, miben más a hétvége?

– A hétvége egészen más – sok vetélkedő, sport, színház, családi film, bábszínház, esti nagyfilm. Lesz slágerlista, amire lehet szavazni, de lesz komolyzenét ismertető, közelebb hozó műsor is.

– A vetélkedők esetében arra lehet gondolni, hogy országos játékok színtere lesz a tévé, s akár a legkisebb falu lakói is képernyőre kerülhetnek?

– Igen, pontosan ez a tervünk. Heti váltásban képzeljük el, egyik héten települések versenghetnek, a másikon kitelepülünk valahová, és ott mutatjuk meg, mit tudnak az ottaniak. Aztán lesz vasárnaponként egy pályázható műsoróra, amelyben megmutathatnák oroszlánkörmeiket az új filmesek, új műsorkészítők.

– Akár mondjuk diákok is?

– Akár. Ráadásul interaktív webfelületet tervezünk a csatorna mellé – azaz nem alá vagy fölé –: a tévéképernyő csak az egyik felülete lenne a csatornának. Az internetes oldalon egyrészt a műsorokhoz készülnek kiegészítő tartalmak és kommunikációs lehetőség, de lesz ott kép- és filmfeltöltési lehetőség is. Azaz olyan közösségi világot szeretnénk a csatorna köré teremteni, amelyik nem pusztán azt feltételezi, hogy az ember leül a tévé elé és néz, hanem a kultúrafogyasztóból aktív résztvevőnek hívja meg az érdeklődőket.

– Ebből az látszik, hogy a csatorna több kíván lenni, mint egy tévé, azaz nem egyszerűen a tévékészülék képernyőjét tervezi megtölteni, hanem egyfajta kulturális műhely is, amely internetes felületre, okostelefonra is készül. És még mire?

– „Offline” eseményekre, azaz valós térben zajló rendezvényekre, amelyeken megmutatjuk, hogy élnek ebben az országban emberek, akik tudnak valamit közösen csinálni. Az első ilyen nagyobb megnyilvánulást a csatornaindításra tervezzük. Egy nagyszabású családi napot szeretnénk rendezni sok-sok gyerekprogrammal, filmvetítéssel. Ha valóban elindul a csatorna, lesz rajta mit ünnepelni. Ha ez ősszel lesz, akkor ősszel, ha január elsején lesz, akkor, akkor. De minden erőnkkel szeptemberre készülünk.

– Ám akár szeptember, akár január, az indulásig is lesznek „kísérleti” adásnapok, amikor egy-egy 24 órára már a gyermek és ifjúsági tematika tölti meg a képernyőt. Az első ilyen nap március 15-e. Mi mondható el a tervezett műsorról?

– Nagy izgalommal várjuk – s újra előrebocsátom, ehhez is kellene még némi forrás. Az elképzelésünk mindenestre az, hogy kapcsolódna hozzá egy gyermekrajzpályázat, amelynek a kiírása hamarosan megtörténik. Az adásban aztán lesz ’48-as slágerlista – mai magyar zenékkel, melyek köthetők március 15-e ünnepéhez, lesz sütés-főzés korabeli receptek alapján. Elhangzik majd a teljes János vitéz, Stohl András előadásában – egy évtizedes felvételről, lesz Bors néni, este Richly Zsolt Háry János rajzfilmje. Szalóki Ági Gingalló-koncertje és a Ghymes friss előadása is látható lesz majd.

Természetesen lesznek a nap során bejelentkezések helyszíni rendezvényekről, ünnepségekről, s ami még érdekes, hogy az egész napot internetes, telefonos, SMS-es játékok kísérik majd.

– Ezek szerint tehát a csatorna tudja a dolgát, de feltételezem, ebben részt vesznek olyan szakértők is, akik nem a tévézésben jártasak, ellenben ismerik a célkorosztályt és az igényeit.

– Igen, az irodalmi tartalom megítélésében Lackfi János barátom közreműködését kértem, rajta kívül a Magyar Rádió Vendég a háznál című műsorából Keresztes Ilona segít, aki jól ismeri a kamaszok lelkületét. A vetélkedők, játékok kidolgozásában pedig Pálffy László játéktervező barátom tapasztalatára számítok nagyon.

– Az érdeklődők mindenesetre a legfontosabb fejleményekről az m2 Intendáns Blog révén értesülhetnek, de mi van azokkal, akik nem érdeklődők – jóllehet érintettek, csak éppen más csatornához szokott gyerekek, vagy más műsorokat néző felnőttek. Hozzájuk miként juthat el az új gyermekkulturális műhely híre?

– Ez nyilván promóció kérdése. A közszolgálati csatornákban természetesen van lehetőség, hogy keresztül-kasul hirdessük egymást, de ezen felül mindképpen „brandet” kell teremtenünk. Szeretnénk nevet is váltani, hiszen az m2-ről ma egészen más juthat eszébe mindenkinek.

– Úgy tudom, van is már ötlet erre.

– Van ötletünk, de még titok, ráadásul a bloghoz kapcsolódóan várunk is további javaslatokat. Az biztos, hogy új alapokra kell helyezni a csatornát, s ezzel együtt nevet is kell változtatnunk.

– Az új alapok közé tartozik nyilván az említett internetes napló írása is, ami viszont kevésbé újdonság a te számodra, hiszen régóta publikálsz az interneten – ahogyan ezt a Napocska.hu olvasói is nagyon jól tudják –, azt viszont már kevesek, hogy az Apa-kép-írás internetes naplósorozat, amiből könyv is született, nem az egyetlen olyan kötet, amely a gyerektematikába illik, s amihez közöd van.

– Igen, az Új Ember kiadó jelentette meg Leszkai András Moha bácsi meséit újra, és annak a sorozatnak én voltam a sorozatszerkesztője és szöveggondozója. Szép feladat volt, a százharminc-egynéhány mese tizenegy kötetben jelent meg végül. Jó volt ezekkel dolgozni, a szöveget igazítani, olvashatóbbá, érthetővé tenni.

 

– De ha már mese, van még egy kötelező kérdés, amit nem hagyhatok el a végéről. Megmarad-e az esti mese házigazdájának a TV Maci?

 

– Mindenképpen. Ami elképzelhető, hogy a hét egy napján esetleg lesz új TV Maci. Nagy kérdés, hogy meg lehet-e, meg kell-e újítani a TV Macit 2011-ben. Meglátjuk. Ha a közönség ragaszkodik hozzá, marad a régi.

Nyulász Péter