Mozgás

Példaképekkel nap, mint nap találkozunk. Még akkor is vannak példaképeink, ha arra a kérdésre, hogy “neked ki a példaképed?” azt válaszoljuk “senki”. Valakihez mindig szeretnénk hasonlítani. Azt próbáljuk letükrözni a külsőnkkel (haj, smink, ruhák…) vagy akár képességeinkkel, tetteinkkel. Lehetnek azok színészek, zenészek, szülők, tanárok vagy akár sportolók. Szinte mindenkinek van példaképe, csak az olyan ciki bevallani, hogy van. Pedig ez egyáltalán nem szégyen. Mindenkinek szüksége van, lenne példaképekre.

Negyedszázados szünet után éledt újjá a jégkorongélet a legendás KSI-ben. Az edzésekre 6-9 éves fiúkat és lányokat várnak, akik kedvet éreznek a XXI. század sportjához. A kezdéshez még korizni sem kell tudni!

A kérdés első hallásra egyszerűnek tűnhet és egyből jönnek is a gyors válaszok: „legyen focista mert ők híresek és sokat keresnek“ vagy „legyen teniszező mert ők mindig elegánsak és gazdagok“ vagy „legyen vízilabdázó mert ők szép magasak, jól néznek ki és sikeresek“ vagy legyen karatés mert akkor nem kell félnie a szomszéd Józsikától“, és így tovább. No de mi alapján lehet eldönteni, hogy valójában milyen sport való egy gyereknek, milyen hatással van erre a szülő?