Kiközösítve

Miért van az, hogy az egyik gyerek hamar a társaság középpontja lesz, míg a másik, ha megszakad, se tud barátokat szerezni? A kiközösítést elszenvedő gyerek akár élete végéig is cipelheti e tüskéket, ezért mindenképpen figyelni kell a jelekre. De miből fakadhat ez az egész?

A lelki egészség fontos összetevője a kortárskapcsolatok szerveződése, a közösségben elfoglalt pozíció, a barátkozás sikeressége. Cél olyan légkör megteremtése, ahol a kapcsolatokat az elfogadás, a türelem, az együttműködési készség, egymás segítése, az őszinte hangnem, a kölcsönös megbecsülés jellemzi.

(részlet az Alapfokú Nevelés – Oktatás Kerettantervéből)

 

 

 

Miért van az, hogy az egyik gyerek hamar a társaság középpontja lesz, míg a másik, ha megszakad, se tud barátokat szerezni?

 

 

  ”…a jó elsős nem verekszik,csak a fiúk. Mindenkit csúfolnak, nekem azt mondják fogatlan…” 1.20mp

 

 

A picit duci, szemüveges és cserfes elsős interjúalany egyszerűen megoldj a helyzetet. Mint mondja: „…én szólok a tanító néninek és akkor ő azt mondja, a fiúk a fogatlanok.” Másrészt, önbizalommal telve „csatlakozott” a többséghez, a fogatlan lányok csapatához. Ám a felvetődik a kérdés: számíthat-e vajon a tanító néni – avagy a „sorstársakhoz” csatlakozás – védelmére a későbbiekben is, ha bármiért „kicikizik” az osztályban? Azaz, az alsóban működő technikák beválnak-e a felsőben is? Kin, avagy min múlik, hogy sikerül-e olyan légkört teremteni az osztályban, hogy a kapcsolatokat az elfogadás, a türelem, az együttműködés, egymás segítése jellemezze? Hiszen a gyerekek – s persze a felnőttek is – szinte bármiért képesek valakin gúnyolódni, valakit megszólni, kiközösíteni, ha az különbözik az átlagtól.

 

 

 

Miért pont az én gyerekem?

 

„…A fiam osztálytársai között van verekedősebb, kövérebb, sokkal rosszabb tanuló, összeférhetetlen, mégis az én gyerekemet közösítették ki. A tanár feladata lenne, hogy rendet tartson, a gyerekek ne csúfolják egymást. Mit tudok én tenni?” – e csöppet sem költői kérdést a 11 éves Péter mamája tette fel nekem. A tanácsadó beszélgetéseink során azután kiderült, hogy a mamát az iskolai életből csak a teljesítmény – pontosabban az osztályzatok és az ebéd – érdekli.

 

Ha a „Mi volt ma az iskolában?” kérdésre Peti panaszkodni kezdett, hogy megint kinevették, valamiért, vagy arról, hogy összeveszett a padtársával valamin, esetleg egy tornaórán történt vidám történetbe kezdett volna, a mama mindig közbevágott: Mit szólt a Tanár? Hányast kaptál? Így Peti nem is tudta elmondani, hogy azért közösítik ki, mert a tanárnő nem szereti őt és sokszor az osztály előtt gúnyolja.

 

Ebben a családban nem beszélgettek a kiközösítésének igazi okairól, pontosabban nem keresték. A 11 éves gyerek csak elszenvedte ezt, és felnőtt segítség nélkül – nem tud(hat)ta megérteni, feldolgozni az „áldozat” szerepét. Ha a szülők igazán figyeltek volna Petire, akkor elgondolkodnak arról, hogy mi lehet az áldozatszerepének, a kiközösítésének, a hátterében.

 

Jogosnak tűnhet a kérdés, hogy miért engedi, hogy mások bántsák, megalázzák? Miért nem védekezik?

 

Talán azért, mert annyira sérült az önbizalma, bizonytalan az önértékelése, hogy tudat alatt úgy érzi, neki valóban ez „jár”, és ez a helye az osztályban.

 

És a családban?

 

 

 

Hogyan kezeljem, ha kiközösítik a gyermekemet?

 

Az iskolában elszenvedett lelki sérelmek forrása a bizonytalan önértékelés. A bizonytalan önértékelés forrása a család. Az önértékelés, önbizalom alapjait ugyanis a családi életben kapja meg a gyerek, (mint ahogyan a legsúlyosabb sérülések is a családban érik). Igaz, hogy a kiközösítést a családon kívül éli át a gyerek, az önbizalom helyreállításában mégis elsősorban a családra várnak feladatok.

 

Annak megerősítése, hogy „mi, a család – bárhogy is történtek a dolgok – mellette állunk”, mindig segít a lelki egyensúlya helyreállításában. A szülők érdeklődését, figyelmét, a család elfogadását nem pótolhatja sem a pedagógusok, sem a kortársak igyekezete.

 

 

 

Hogyan taníthatod hatékony önvédelemre a gyerekedet?

 

Részletek Dr. Pátri László csecsemő és gyermekgyógyász szakorvos tanácsaiból:

– Járj végére az ügynek! Pontosan kik, és miért csúfolják a gyerekedet?

– Beszélj a csúfolódó gyermek szüleivel vádaskodás nélkül, tényszerűen!

– Beszélj az osztályfőnökkel!

– Fontos fejleszteni a gyermeked önbizalmát, az életkorának megfelelő konfliktuskezelő készségeit.

– Van, hogy a csúfolódás helyzetet teremt arra, hogy beszélgessetek reális problémákról is, pl. a túlsúly.

– A legfontosabb teendőd, hogy megtanítod elfogadni és szeretni önmagát.

 

 

Hogyan kezeljem, ha csúfolják a gyerekemet?  A gyerekek (és persze a felnőttek is) szinte bármiért képesek valakin gúnyolódni, valakit megszólni, ha az különbözik az átlagtól. Mit tehetsz szülőként? Hogyan taníthatod hatékony önvédelemre a gyerekedet?   • Járj végére az ügynek! Pontosan kik, és miért csúfolják a gyerekedet. Győződj meg arról is, hogy a te gyermeked hogyan viselkedik a többiekkel! Lehetséges, hogy ő is csúfolódó, csak azt nem mondja el. • Beszélj a csúfolódó gyermek szüleivel vádaskodás nélkül, tényszerűen! A másik szülőt ne rohand le, mert lehet, hogy nem is tud róla, hogy mit tesz a gyermeke. Legyél jóindulatú, és mindig a megoldásra koncentrálj! Gondolj arra, hogy a gyerekednek másnap is ugyanabba az óvodába/ iskolába kell járnia. • Beszélj az osztályfőnökkel! A pedagógus a nevelő munkája segítségével tud hatni a gyerekekre.   A következő lépések pedig a konkrét helyzet megoldásán túl a gyermeked jövőbeli közérzetét tekintve is lényegesek:   • Fontos fejleszteni a gyermeked önbizalmát, az életkorának megfelelő konfliktuskezelő készségeit. A csúfolódó osztálytársak azt várják, hogy ő kiakadjon, kiboruljon, és ha ezt megteszi, ők elérték a céljukat, ami olaj a tűzre. Tanítsd meg a gyermekedet magabiztosan visszavonulni az ilyen helyzetekből! A csúfolódó osztálytársakba nem tartozik bele az egész osztály, keressen barátokat, támogatókat! • Van, hogy a csúfolódás helyzetet teremt arra, hogy beszélgessetek reális problémákról is, pl. a túlsúly. Kérdezd meg tőle, hogy zavarja-e őt magát, hogy ducibb, mint a társai. Fontos, hogy tárd föl a lehetőséget előtte, hogy ezen a problémán tud változtatni, ha akar és hangsúlyozd, hogy te mellette állsz, ha a változtatás mellett dönt. • A legfontosabb teendőd, hogy megtanítod elfogadni és szeretni önmagát. Mondd el neki, hogy az a bizonyos tulajdonsága, ami miatt a többiek cukkolják, valóban létezik, ám semmi oka sincs arra, hogy kevesebbnek érezze magát a társainál. Fontos, hogy higgadtan reagálj, így ugyanis nonverbálisan is megerősíted az elmondottakat, miközben pozitív példát nyújtasz a számára. Beszéljétek végig a pozitív tulajdonságait alaposan, ezzel erősítve az önbecsülését. Szavakkal és gesztusokkal egyaránt nyilvánítsd ki, hogy büszke vagy rá, és lásd el konkrét tanáccsal is arra vonatkozóan, hogy miképp kezelje a kellemetlen helyzeteket. Ha például a szemüvege jelenti a gondot, nyugodtan válaszolhatja a következőket: igen, szemüveges vagyok, de engem ez egyáltalán nem zavar. Így a többiek, ha tényleg azt látják, hogy nem képesek kiváltani a szégyenkezést, a kétségbe esést vagy a dührohamot, fel fognak hagyni a próbálkozással.     Írta: Dr. Pátri László csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos, házi gyermekorvos, a Pécsi Tudományegyetem mentora

 

Gáspár Sarolta

* A cikk a TÁMOP-6.1.2/A-09/1-KMR-2010-0426 projekt támogatásával, a projekt keretén belül elvégzett szakértői munka részeként készült el. *