Kispolgári tündérmese – Mindentvarró tű, G.Szász Ilona mesekönyve

Hogyan kell megküzdeni szívünk hölgyének a szerelméért akkor, ha csak egyszerű szabócskák vagyunk? Modern népmese, azaz egy szabólegény története a századelejéről. „A Mindentvarró tű” c. könyv mesebeli címmel, G. Szász Ilona remek története mai köntösbe bújtatva. A könyvhéten az íróval és az illusztrátorral is találkozhattak, akik kíváncsiak voltak arra, mi mindent varrt meg ez a csodatű.

Századeleji ihletés

 

Aki először fogja kezébe ezt a mesekönyvet, azt a képek fogják elsőre rabul ejteni. Szegedi Katalin illusztrátor egyéni hangulatú képi világa újra elbűvöl. Különleges technikái, megoldásai arra késztetik az olvasót, hogy még a mese elolvasása előtt a képek világába merüljön el. A szereplők mintha ismerősek lennének, nagyanyáink, dédnagyanyáink ilyen fotókról mosolyognak le ránk, s most ugyanígy köszönt be hozzánk Málika is, a könyv főszereplője. Honnan az ötlet, kérdeztem a mese kitalálóját G. Szász Ilonát.

 

„Először semmi személyes nem volt benne, Bartal Kiss Rita bábrendező barátommal törtük a fejünket, milyen mesét vigyünk legközelebb színre. Akkor jött az ötlet: egy saját mesét! Mi lenne ha… – ötleteltünk. Először a szabócska figurája alakult ki és a mindentvarró tűé. A többi az én dolgom volt, így hát hosszú munka során megszületett a mese és annak színpadi forgatókönyve.”

 

 

Gombok, cérnák, tűk világa

 

A különleges mese, nem mindennapi világba repíti el a gyerekeket. Sőt azt kell mondanom, sok gyerek nem is ismeri a varrógépek, otthoni varrás, cérnák, gombok világát. „Gyermekkoromat a cérnák, selymek, gombok, csipkék és szalagok világában töltöttem, – folytatja az író – ezek voltak a játékaim. Nagy nap volt, amikor beköltözött hozzánk egy valódi, ámde használt Singer-varrógép.” Ehhez az elfeledett világhoz, régi varrógépekhez csakis egy egyedülálló mese illik. Népmesés, régi szavak, kifejezések, elfeledett népi hagyományok, amelyek szintén jellemzik a mesét.

 

„A népmesei elemek, fordulatok és kifejezések a sok olvasás és dramatizálás során eszköztáram természetes részévé váltak, anélkül, hogy valaha is népieskedni akartam volna. A mesélés hangneme a témából adódóan kisvárosi krúdys vagy „csehes” hangulatú. Hiszen ez egy kisvárosi, mondhatjuk jó értelemben, kispolgári tündérmese.”

 

 

Bábelődásból mese

 

Az eredeti mese bábelőadásnak íródott. S a színpadi verzióban sokkal tragikusabban fejeződik be a történet.

 

„Igen, ott a mesében, a gonosz: Mikor Cápafogú az eget hasogatta, magát fűzte tűfokba, azzal varrt a szabócska. – meséli az író. „Örökre ott maradt a mennybolton, derült éjszakákon ti is láthatjátok. Bár Klotild nagysád szerint, az a Tejút, ahol a milimárik kilötyögtették a tejet, de mi tudjuk, hogy Cérnácska szabócska az.”

 

Ezt a szomorú véget a papír nem bírta el, hiszen egy tündérmesében le kell győzni a gonoszt, a hősnek vissza kell térnie és elnyerni a „királylány” kezét. Felnőtt olvasói és főképpen az illusztrátor, Szegedi Katalin, elég meggyőzően álltak ki a mesei befejezés mellett. Nekik volt igazuk, mondja az írónő, s azt hiszem egyetértenek vele az olvasók is. Az egyszerű szabócska története nagyon megható, egy olyan világot tár elénk, amelyet már valóban elfelejtettünk.

 

A mesében felelevenednek a régi korok szokásai, elfeledett hagyományok, tárgyak, melyeket jó újra felidézni, s a gyerekeknek megtanítani, hogy majd ők is tovább adhassák, mit is jelent egy hullócsillag vagy hogy milyen egy cikkcakk olló.

 

 

Az olvasók a 81. Ünnepi Könyvhéten találkozhatnak a szerzőkkel, akik szombaton 11:00 órakor dedikálják a Mindent varró tű kötet, a General Press standján.

 

 

Almásy Katalin