Meseboltok évtizede

Új kiadók születtek, egyre bővülő kínálatban és javuló minőségben jelennek meg gyerekkönyvek. Mára kiragadták a könyvpiac tíz százalékát, és saját szaküzleteket hívtak életre.

 

Magukra találtak a gyerekkönyvek

 

Már elmondható az évezred első évtizedéről, hogy magára talált hazánkban a minőségi gyerekkönyv műfaja. Az örvendetesen egyre nagyobb számban és egyre magasabb minőségben megjelenő, szép és tartalmas gyerekkönyvek, verses, mesés kötetek pedig nagy lépést tettek hódító útjukon, s helyet követlenek maguknak a nap alatt. Mára kiragadták a könyvpiac 10 százalékát, és saját szaküzleteket hívtak életre.

 

 

 

 

Lett egyszer egy mesebolt

 

„Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt” – írta versében Gazdag Erzsi, elképzelve, hogy milyen is volna, ha létezne szaküzlete a meséknek. Mintha az ő álma vált volna valóra azzal, hogy megnyílt a Pozsonyi Pagony. Persze „mesés” játékboltok voltak mindig is, s köztük néhányban könyvek is helyet kaptak. A jellemző mégis az volt, hogy a gyerekkönyveket a nagy könyvesboltok valamely sarkába száműzetve találhattuk meg. Ezen fordított a Pagony. Először is válogatott minőségű gyerekkönyveket kezdett árulni, s a könyvek köré-mellé szervezte a többit: játékokat, valamint előadásokat, programokat, irodalmi és kézműves foglalkozásokat gyerekszerzők és illusztrátorok, művészek bevonásával, s azóta már meghatározó gyermekkönyvkiadóvá nőtte ki magát. Félig tréfás kérdésemre pedig azt válaszolta Kovács Eszter, az egyik tulajdonos, és főszerkesztő, hogy igen, felmerült már bennük többször is, hogy kiépüljön a „Pagony franchise”, s legyen Szegeden, Pécsen, Kecskeméten Pagony. Talán egyszer lesz is – mondja, ám a közeljövő tervei között ez még nem szerepel, egyelőre a kiadó van az első helyen.

 

 

Anno, Két egér, Berzengócia

 

Lassanként követőkre talált a Pozsonyi Pagony. Persze nem egyszerű mintakövetésről van szó, hiszen két oldalról is erősödik az igény a mesekönyves szakboltok iránt. Nemcsak a könyvek szeretnének rátalálni a vevőkre, hanem a vevők is szeretnének rátalálni a könyvekre. A múlt évben a Naphegy kiadó nyitotta meg az Anno meseboltot a Mészáros és Naphegy utcák sarkán, könyvekkel, fejlesztő játékokkal, programokkal, idén az Aula Info kiadó indította útjára hasonló üzletét Két Egér néven, a Berzencey utcában Berzengócia várja a kicsiket könyvekkel, valamint kézműves játékokkal és foglalkozásokkal.

 

 

Óperencián túl is

 

Mondhatni persze, hogy mindez csak azoknak a fővárosi vásárlókról szól, akik a budapesti Nagykörúttól nem laknak 15 percnél messzebb. Mivel azonban élnek gyerekek Budapesten kívül is, s laknak arrafelé mese – vagy csak egyszerűen gyerekrajongó felnőttek is, az igény jelen van, s a meseboltok immár kiléptek a székesfőváros határain. Pár példa erre az Óperenciás könyvesbolt Piliscsabán és Solymáron, vagy Bucka manó kuckója Dunaújvárosban. Az ok pedig nem más, minthogy évente százezer kisgyerek születik az országban, akik hamar mesekönyv fogyasztó korba cseperednek, s nagyon nem mindegy, milyen szöveggel, milyen képi világgal, művészeti kultúrával találkoznak elsőként. Márpedig az ABC üzletek sarkaiban, vagy a bevásárlóközpontok egy-egy gondoláján kínált gyerekkönyv választék – finoman fogalmazva – messze nem teljes. Sajnos ez a könyvesboltokra is igaz, melyek alapvetően a felnőtteknek szóló köteteket tartják készleten. Pedig a magas minőséget képviselő gyerekkönyveket szívesen vennék ott is – ahol ma még csak nehezen szerezhető be.

 

 

Szellemi táplálék: Betűtészta

 

A fentiekben erősít meg hogy az év elején, Budakeszi központjában megnyílt Betűtészta mesekönyvbolt is. Már erre utal a találó, a szellemi táplálékot sugalló elnevezés is, és az üzlet tulajdonosa, Enner Patrícia sem mond mást. Nem talált helyben kielégítő gyerekkönyv választékot, annak ellenére sem, hogy átlagon felül sok gyerek él a kisvárosban. S ő is – mint a többi meseboltos – a könyvek mellett mást is kínál: egy olyan szemléletet, melyre igazán nagy szükség van, ha valóban szépre és jóra szeretnénk nevelni a felcseperedő generációt. Az aprócska üzletet papírbútorokkal, parafapadlóval rendezték be, s a reklámszatyor sem műanyag – a vásárlók vászontáskát kapnak -, s itt is szerepelnek a tervek között az irodalmi-, művészeti foglalkozások csakúgy, mint másutt.

 

Mit tehetnénk hozzá? Csak így tovább! S ahogyan a gyerekkönyveknek ítélhető az évezred első évtizede, minden esély megvan rá, hogy a következő immár a meseboltoké legyen, az egész országban.

 

 

 

Nyulász Péter