Nem játékcégek hangzatos reklámszövegeiről szeretnék írni, hanem arról, miért is lehet fontos a gyerekeknek és a felnőtteknek a játék. Mert bár a játék, a játszás elsősorban a gyerekekhez kötődik, a felnőttek számára is tartogat lényeges elemeket a játék.

A gyermek nyelve a játék

A gyermek, 6 éves koráig még nincs birtokában olyan magas szinten saját anyanyelvének, hogy beszédben fejezhesse ki érzelmeit, gondolatait, érzéseit. Ezért fontos tudni, hogy gyermekeinket könnyen megismerhetjük a játéka által. Nem kell szakmai tapasztalat, elég csak a józan ész, s már kezünkben is a kulcs a gyermekhez. Hiszen könnyű kitalálni, ha szinte minden nap agresszív jeleneteket játszik a gyerek, az életében magas a feszültség, és a játékban adja ki. Ismerjük el, hogy a gyerek okos, mert tudja, hogy verekedni nem szabad, de ha mindig összeütköznek a vonatok a játékban, az senkit nem zavar. Sőt azon sem kell hosszasan gondolkodnunk, ha oviban királylányosat játszik. Meglehet, az óvodai beszoktatás talán nem zökkenőmentes, de ha mindennap királylánnyá válhat, akkor mindjárt barátságosabb hely lesz az óvoda. Persze abból is tudunk olvasni, ha szinte mindig egyedül játszik. Ez jelzés-értékű. Ki kell derítenünk, hogy csak egyszerűen egyedül jobban érzi magát, vagy nem tud kapcsolatot teremteni, vagy nem mer barátkozni.

 A játék a tanulás helye

A játék a felnőttek számára is nagyon fontos. Elsősorban a szabályjátékokra gondolok, például a sportjátékokra. Ezen játékok közben megtanulhatunk nyerni és veszíteni, csapatban játszani, megtanulhatunk vezetőként és vezető irányítása alatt működni. Megtanulhatunk szabályokat szigorúan betartani, vagy felrúgni azokat. Sőt, ha igazán előnyünkre szeretnénk fordítani ezeket a játékos alkalmakat, akkor a saját működési módjainktól eltérő viselkedéseket is kipróbálhatunk. Lehet, hogy a munkahelyen mindig hűen követjük főnökünk utasítását, de itt most súlyosabb következmények nélkül kipróbálhatjuk, hogy milyen lehet nem betartani az utasításokat. Megbomlik a csapat? Vagy miattunk újításokat vezetnek be? S ha igazán jól sikerül a próba, akkor a tapasztalat a való életbe is átültethető és új viselkedési módokkal gyarapodhatunk.

Hasonló dolgokat figyelhetünk meg a gyerekek játékában is, hiszen szerepjátékaik közben tanulják meg a legfontosabb szerepeket: anya, apa, tanár, stb. Ha megvizsgáljuk gyermekeink játékát, kiderül, hogy ők is kísérleteznek. Hiszen nem hiába ismétlik annyiszor a papás-mamás játékot – mindig kis módosítást hajtanak végre. Néha kiabálós anyát játszanak, és kiderül, hogy Katival, aki játékból a gyerek, nem lehet kiabálni, mert kikéri magának. De Lillával lehet kiabálósat játszani, mert ő soha nem szól, csak halkan összegömbölyödve hallgatja. Kell ennél jobb terep a nagybetűs élet gyakorlására?

A játék gyógyíthat

A játék terápiás lehetősége sem újdonság. A legtöbb esetben spontán használjuk ezeket. Hiszen gyermekeink is agresszív játékokat játszanak, ha nagyon sok feszültség van bennük. Mi felnőttek is gyakran használjuk a sportot a stressz levezetésére. Milyen jó feszültség-elvezetési technika ez! Hiszen ordítozhatnánk is, sőt üthetnénk az asztalt, de mégsem. Inkább jól játszunk a haverokkal. Ezt nevezi a pszichológia pozitív feszültség-elvezetési technikának.

Sajnos nem mindig rajtunk múlik, hogy mekkora feszültség gyülemlik fel bennünk, ezt nem mindig tudjuk irányítani. De az, hogy ezt a nagy nyomást hogyan engedjük ki, az már rajtunk múlik. Ezt meg lehet tanulni. Mi az a mód, ami nekünk is segít, és amit a társadalom is elfogad, sőt esetleg hasznára válik. Ha ezeket a pozitív elvezetési módokat megmutatnánk gyermekeinknek, sokkal kevesebb lenne a tanárverés, és diszkós verekedés. Hiszen még gyerekkorban megtaníthatjuk, hogy nem baj, ha ideges vagy, csak tudd normális módon levezetni a feszültséget.

Héjja Edit

pszichopedagógus

 

 

* A cikk a TÁMOP-6.1.2/A-09/1-KMR-2010-0426 projekt támogatásával, a projekt keretén belül elvégzett szakértői munka részeként készült el. *