Öngyilkos tinédzserek „híd-avatása”

A többrétegű társadalmi problémát feszegető előadást, Háy János, Völgyhíd cimű szinművét bábos–élőszínészes műfajban mutatta be április végén a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház.

 

Végzetes helyszín

 

Veszprémben a Szent István völgyhíd a város egyik jelképe, de az elmúlt években az életüket önként véget vetőknek lett egyfajta szimbóluma. Az öngyilkosok legtöbbje tizenéves. Végzetes helyszín ez, ahonnan rendszeresen jönnek a megdöbbentő hírek. Miért a híd? Miért a fiatalok? Miért ennyi öngyilkos? Kérdések, melyekre sosincsenek valódi válaszok. Háy János író mégis tollat ragdt, s megpróbált válaszokat keresni. Először prózaként jelent meg a mű, később született meg a színdarab. ”Az volt az érzésem, – fogalmaz Háy János – , hogy az elbeszélésben sok mindent sikerült megfognom a tizenévesek világfájdalmából, a gyerek-felnőtt konfliktusból, a kortárs közösségben kialakuló domináns és alárendelt szerepeikből, az első barátság, az első szerelem sajátos örömeiből és kínjaiból. És mindazokból a kamaszkori indulatokból, érzelmekből, amik közrejátszhatnak abban, hogy valaki eljut az öngyilkosság gondolatáig. Mégis maradt bennem valami belső elégedetlenség: régóta meg akartam írni a Völgyhidat színdarab formájában is.”

 

 

Bábjáték tinédzsereknek

 

A Kolibri színházban évről évre egyre több ifjúsági darabot mutatnak be. Ezek mind a mai tinédzsereket érdeklő, izgalmas témákat dolgoznak fel. A főleg külföldi darabok mellett, a Völgyhíd igazi kuriózum. Nemcsak a témája miatt, hanem mert magyar helyszínen játszódó, mai magyar ifjúsági dráma. A darabot bábos-élőszínészes műfajnak nevezik, amely már önmagában is nagyon izgalmasnak hangzik. Megfogja-e vajon ezt a korosztályt ez a téma? S, hogyan fogadja el ezt a műfajt, a bábokat, amelyből már réges rég kinőttek?

 

„Igazi kihívásnak éreztem – fogalmaz Bagossy László a Völgyhíd rendezője, hogy bábok nyelvén kommunikáljak kamaszokkal, akik számára ez a műfaj valami dedós dolog.” Az előadásban Földre szállt angyalok kara múlt időben beszéli el, játssza újra azokat a dialógusokat, eseményeket, álomképeket, emlékeket, amikből kiderül, miért történhetett a végzetes ugrás. A gyerekszerepeket bábok, a felnőtteket színészek alakítják. „Bár a darab elsősorban a kamaszokra és a felnőtté válás problémájára fókuszál, – véli a rendező, – nem akartam pusztán korosztályos jelenségként bemutatni a történetet, hiszen felnőttek is megjelennek benne, és az ő igazságuk és igazságtalanságuk is fontos szempont. Háy is hangsúlyozza a mű ajánlásában, hogy nem csak gyerekekhez kíván beszélni.”

 

 

Kapcsolat a diákokkal

 

A színháznak nemcsak az a célja, hogy a fiatalok számára egy érdekes előadást adjon, hanem ugyanolyan nagy hangsúlyt fektetnek az előadás utáni a színdarabhoz kapcsolódó foglalkozásokra is. Itt a kamaszok együtt keresik a válaszokat az előadás által feltett kérdésekre, segítenek fejleszteni problémamegoldó, konfliktuskezelő és empatikus kézségeiket. Az új bemutató – Völgyhíd – is ezt a hagyományt igyekszik követni. Háy János prózai szövegét használva pécsi diákok már készítettek diákelőadást, majd ezt beszélgetés követte, amelyek egyikén maga az író is részt vett. „Meglepett, mennyire aktivizálja ez a téma a középiskolásokat- meséli Hay János, – és milyen komolyan érinti az őket foglalkoztató alapkérdéseket. Azt kell mondjam, ők többet hoztak ki abból a beszélgetésből, mint amennyit magam, szerzőként hozzá tudtam volna tenni a történethez.”

 

 

Almásy Katalin