Egy könyv arról, hogy a család ereje és vidámsága mindenen átsegít

Három év után ismét gyerekkönyvvel lepted meg az olvasókat. Milyen volt megint kicsiknek szóló könyvet írni? 

Igen, a Bodzaszörp óta nem jelent meg mesekönyvem, úgyhogy most megint átélhettem, mekkora kaland is egy gyerekkötet megírása. Kifejezetten inspirált a feladat, mivel óvodás unokahúgaim és -öcséim, akik a kötet tesztolvasói voltak, hétről-hétre várták az újabb meséket. Szegény szüleik addig kénytelenek voltak végtelenítve olvasni nekik a Nagyi búvár lesz, Nagypapa villamost vezet vagy A titkos focista című meséket, amíg nem érkeztek frissebb történetek. Ezúton is nagy-nagy hála nekik az előolvasásért!

Míg az előző mesekönyvedben, a Bodzaszörpben a nagyszülők és az unokák közötti kapcsolatra helyezted a hangsúlyt, addig az Almás pitében már egy egész család életébe nyerünk bepillantást. Közös eseményeken, utazásokon, átlagos, de mégis különleges szituációkban mutatod be egy boldog, szeretetteljes család életét és dinamikáját. A kötetben szereplő történetek között vannak olyanok, amelyeket a saját gyerekkorod ihletett? Esetleg a Virág család tagjai közül van valaki, akit egy családtagodról mintáztál?

Ha nem is egy az egyben, de részleteiben biztosan. Nagy és összetartó családom van, saját rítusokkal, hagyományokkal, a szilveszteri puzzle-rakás például, ami megjelenik a kötetben, kihagyhatatlan eleme az életünknek. Az almás pite iránti rajongás a saját kis családomból jön: a lányaim egyszerűen élnek-halnak érte. A biológus nagymama és a borász nagybácsi alakjában biztosan megjelenik a bátyám, akinél jobban senki nem ért a természethez, és neki is van szőlője. Emiatt nem feltétlenül a kedvenc állatai az őzek, mert sok árt okoznak: ez is ihletett egy mesét. A mamám rengeteget olvasott, a papám is nagy könyvmoly, olyan lakásban nőttem fel, ami komplett könyvtár volt: ezek ihlették a könyvtáros nagypapa figuráját. Egyszer a papámék örökbe fogadtak egy sünt, akit miután visszaengedtek a természetbe, meglátogatta később a papámékat a kölykeivel: ez lett a húsvéti mese. A tágabb nagycsaládban volt egy hegymászó, aki a hazai turizmusért, kiránduláskultúráért is sokat tett: az ő alakja is bekívánkozott egy történetbe. Egy értelmiségi barátom egyszer bevallotta, hogy mindig is arra vágyott, hogy villamost vezethessen: hát mese lett belőle. A körülöttem lévő élet kincspillanatai mind-mind inspirálnak: érdemes figyelni az ilyen aranypercekre.

Több generáció, barátok, idegenek, az állatok is szerepelnek a derűs történeteidben, de az életben felbukkanó nehézségeket sem kendőzöd el. Milyen általad fontosnak tartott témákat emeltél be a történetekbe?

A gyász vagy a válás vesztesége is megjelenik a kötetben, vagy akár az, hogy a könyvben megismert család olyan anyagi körülmények között él, hogy nem feltétlenül természetes számukra egy tengerparti nyaralás, vagy az, hogy megnézhessék az A diótörőt az Operában. Az egzisztenciális szorongatottság ugyanis a mai magyar valóság része. A gyászról is keveset beszélünk gyerekekkel, tabusítjuk előttük a témát, holott gyengéd szeretettel emlékezni valakire (ez két mesében is megjelenik), sokban segítheti az érzelmi intelligenciájukat, és oldhatja az elmúlással kapcsolatos szorongást. Az érzelmi szőnyegalásöprés korában élünk, amikor a gyerekek nehezen tanulják meg kifejezni az érzéseiket, a közös meséléssel ezen is lehet segíteni. A Három testőr című mesében ez úgy jelenik meg, hogy a Virág családba beházadosó menyasszony nemrég veszítette el a mamáját, de nagyon örülne, ha ott lehetne az esküvője napján, ezért az anyjának is terítenek, hogy lélekben velük ünnepelhessen. A válás után elköltöző szülő és a gyerek közötti kapcsolat nehézségét mutatja be az Érted táncolok, apa! című mese, ami szintén a hétköznapi élet része. A mozaik családoknak teljesen ismeretlen, új érzelmi struktúrát kell bevezetni és megtanulni. Az ezekből fakadó problémák: az új párral és új gyerekekkel való kapcsolat ritkábban tematizált, pedig rengetegen küzdenek ilyen jellegű kihívásokkal.

Az Almás pite történeteiben hétköznapi dolgokon és eseményeken keresztül mutatod meg, hogy mennyi apró örömöt és csodát rejteget az élet. Miért fontos szerinted, hogy ez a szemlélet már gyerekkorban kialakuljon?

Politikai érák, gazdasági helyzetek és párkapcsolatok jönnek-mennek az életünkben. Néha olyan nagy hullámokat csapva körülöttünk, hogy úgy érezzük, elsüllyedünk. A szigetet ebben az állandó sodródásban a család adja. A szeretteinktől kapott és nekik adott szeretet építi fel a lelki országunkat: és ez lesz a legfontosabb otthonunk egész életünkben. De a minőségi emberi kapcsolódások mellett az élet apró örömeinek felfedezése is fontos az érzelmi túléléshez nehéz helyzetekben. A második világháborút átélt, sok nehézséget megtapasztalt nagymamámtól azt tanultam, hogy a legszegényebbnek tűnő pillanatból is lehet ünnepet csinálni. A héjában főtt krumplit, ráolvasztott vajjal is lehet úgy enni, mint egy ötfogásos vacsorát. A csodák csak azokra találnak rá, akik hisznek bennük. Azt hiszem, erről is szól az Almás pite: hogy higgyünk az apró csodák és a család erejében.

Csodálatos rajzok teszik teljessé a könyvben szereplő történeteket. Az illusztrátorral, Bogdán Vikivel már a Bodzaszörp című könyveden is együtt dolgoztatok. Egyértelmű volt, hogy ezúttal is őt kéred fel a munkára?

Igen, nagyon szerettem volna, ha ő készíti a képeket. Az illusztrátori munka ugyanis műfordítás: egy új nyelven szólal meg a szöveg a jól eltalált képek által. Viki ráadásul nagyon erősen rá tud érezni egy-egy történet lelki magjára, ami egy ilyen mesekönyv esetében, ami a családi szeretetről szól, nagyon fontos volt. Örülök, hogy ő keltette életre a történeteket.

 Ha egy kedvencet választhatnál a kötetből, ami a legközelebb áll a szívedhez, melyik mese lenne az és miért?

Nagyon kedvelem a sünis mesét, azért is, mert megtörtént esetre épül, a lányaim egészen picik voltak, amikor a papámék befogadták Dezsőt. A papám meg volt róla győződve, hogy fiú. Aztán amikor következő tavasszal megjelent náluk a hátsó kertben a kölykeivel, hirtelen szembesültek azzal, hogy mégsem lesz jó ez a név neki, hiszen Dezső anyuka, és a gyermekeivel tért vissza. Akkor adta neki a papám a Dezsina nevet. A Három testőr című mesét is szeretem, a saját esküvőmön én is megemlékeztem korán elveszített mamámról, és tudtam, hogy ott van velem lélekben. Az Érted táncolok, Apa! című mesének szomorú aktualitást ad, hogy a történet ihletője, és akinek ajánlottam, Fahidi Éva volt, aki nemrég halt meg. Remélem, ezzel a szöveggel sikerül szépen emlékezni rá. Különlegesen inspiráló és fényes személyiség volt.
 „A mi családi formánk a szeretet. Azzal pedig a legrosszabb helyzetből is ki lehet evickélni” – mondja Anya A másfél éves kapitány című történetben. Mondhatjuk, hogy ez a mondat a kötet vezérfonala?

Pontosan, ezt jól eltaláltad. Szóba kerül még egy helyen a kötetben a családi csapat fogalma is, ami szintén fontos gondolat. Ez így ugyan kicsit versenysport-szerűen hangzik, de nagyjából átjön a mögötte lévő elmélet: a szeretetet folyamatosan tanulni kell, „edzeni”, ügyelni arra, hogy „jó kondícióban” maradjon. De ha ez a reziliencia és összedolgozás kialakul, akkor a család csapata az élet bármely versenyében képes győzni.