Nincs benne se Mária, se Jézus
Gáspár Sarolta az Egyszervolt.hu oldalon az Apróságok című rovatot szerkesztette – 2007 és 2013 között. Korábbi cikkeiből a mindig aktuális témákra térünk vissza. Mert az érték nem vész el! | ||
Ahány ház, annyi történet. Mindenkinek van „egy saját” emléke az ünneprôl. Boldizsár Ildikó mesekutatónak a mese, hiszen szerinte”….az ünnep kiemel a hétköznapokból, a mese pedig megerôsít a hétköznapokban.” Gryllus Vilmosnak kedves útravalója „ …ha nagy öröm, vagy bánat ér, gondolj azokra, akikkel egy almát ettél karácsonykor” Van, pedig aki hetven évesen is a réges –rég „…ellopott szeretet” történetére emlékszik vissza karácsonykor.
Ha meghallgattá(to)k a történeteket, nem kell „magyarázó” szöveg. Vagy mégis? Boldizsár Ildikó a beszélgetésünk után, „megtanította”, hogy a meseértésnek négy szintjét lehet megkülönböztetni. Az elsô esetében az olvasó (hallgató) kívülálló, úgy érzi, semmi köze a történet szereplôihez. A második szinten a befogadó a szépekkel, a jókkal azonosul; a harmadikon, pedig már a „rosszakban” észreveszi az önmagában rejlô rossz tulajdonságokat is. Ildikó szerint ezután következik a legfontosabb, a negyedik szint, amikor a mese életünk alakítójává válik, a benne megfogalmazott üzeneteket átültetjük mindennapi életünkbe. -Neked…. , de mindenki más üzenetet „hallhat ki magának” – bizonytalanít el Ildikó. Na jó, akkor inkább kérdezek, mint állítok. – A nevelésben- mivel minden gyerek egyedi – nincsen a meséknek kiszámítható nevelô hatása? – Hogyne lenne. A nevelés célja ugye, hogy szocializálja a gyerekeket, vagyis segítse elsajátíttatni az adott közösség erkölcsi, magatartási normáit. Ezek azok az általános normák, amelyek nemzedékeken keresztül hagyományozódnak. A normák átadásának legelsô és legegyszerûbb módja a mesélés.
– Ez ránk, felnôttekre is vonatkozhatna, nem? – A mese egyfajta beavatási rítus. A gyerekek ízelítôt kapnak a felnôttek világából. Téves az a felfogás, hogy a mese csak a gyerekeknek szól. Épp az a különlegessége, hogy egyrészt tanítani kíván, másrészt a felnôttek saját tapasztalataikat, érzéseiket, a saját- és a kor problémáját viszik bele a mesékbe. Megjelenik bennük a bírálat, az igazság, morál, becsület, gazdagság, szegénység, halál, misztikum és tréfa egyaránt. – Mindegy, hogy kitôl kapja a gyerek a mesét? – Nagyon nem! A személyes „fejbôl való” élô mesének van a legnagyobb varázsa. Mint a karácsonyi mesélés. hagyományának, mikor körülötte van az egész család, kistestvértôl nagyszülôkig. – A mesék azt sugallják, hogy a jó mindig legyôzi a rosszat. Az érték marad, hiába változik a világ rohamosan, hiába a rohanás, a tárgyak halmozása. Ez nem „becsapós” mese? – A gyereket nem lehet becsapni, – mint ahogyan a felnôtt önmagát csapja be – a gyerek még „védve van” a csodában való hit és a mese által. |
||
|